A 3DO Interactive multiplayer (avagy röviden 3DO) egy ötödik generációs konzol, amelyet a Panasonic, majd később a Sanyo és a Goldstar gyártott 1993 végi megjelenése után. Ez volt az első 32 bites konzol, amely megjelent.

Maga a konzol létrehozásának ötlete a 3DO céget 1991-ben megalapító
Trip Hawkins (az Electronic Arts alapítója is volt 1982-ben) személyéhez
fűződik. A terveket Dave Needle és RJ Mical alkotta meg (akik az Amiga,
vagy az Atari Lynx megalkotói közé tartoznak).

Célja volt egy új generációs CD alapú videójáték-konzol létrehozása,
amelynek gyártását külsős cégekre bízva szedte volna az eladott gépek
után a jogdíjat, plusz a gyártott játékok után is (3+1 dollár
lemezenként vagy a nettó bevétel 10%-a).

Ez elképzelésében nem volt rossz ötlet, de a konzolgyártók a
profitszerzés miatt (plusz mivel a szoftvergyártásból ők nem remélhettek
bevételt) ésszerűtlenül magas áron adták a hardvert, 6-700 dolláros
bevezető áron (1993 körül!) (a később megjelent Panasonic és Goldstar
változatok egy kicsivel voltak olcsóbbak). A Panasonic volt az első
gyártó, így az ő termékeik a legismertebbek és elterjedtebbek a 3DO
piacán.

Plusz még az is hozzájárult a tartós árakhoz, hogy egy időben a 3DO
hivatalosan nem játékkonzol, hanem jó minőségű audió-vizuális rendszer
volt, így “árcsökkentésre nem volt szükség”… (sőt korának első olyan
konzolja volt, amely zenéket jelenített meg vizuálisan, képes volt CD+G,
Photo CD formátumok fogadására. Vagy kiegészítővel még Video CD-re is).
Azonban hiába volt így kommunikálva, nem igazán voltak olyan profibb
programok, amelyek nem játékok voltak, hanem oktató, vagy médiaanyagok.

Az első árcsökkentés 1996-ban volt bejelentve, a soron következő
Panasonic M2 nevű rendszer előtti leárazásként, de annak a rendszernek a
fejlesztését abbahagyták, így a 3DO gyártása is 1996 végén megszűnt,
kb. 2 millió eladott konzol után. A cég még 2003-ig fennállt,
szoftverfejlesztőként működött, de akkor csődbe ment.

Kevesebb, mint 300 program jelent meg erre a konzolra, amelyből elég
sok a japán verziójú 3DO gépekre készült el; illetve volt néhány
multimédiás oktatóprogram is.
Nagy részük más konzolról vagy PC-ről portolt játék volt, a saját készítésű programok ritkábbak voltak.
A játékprogramokban nem volt beépített másolásvédelem, vagy régiókorlátozás…

Érdekes megjegyezni, hogy a 3DO alkalmazott egy korhatár-besorolási
rendszert a programokhoz az ESRB 1994-es bevezetése előtt, de hasonló
módon.

E- Everyone -> Mindenkinek
12 – Guidance for 12 & under -> 12 éven aluliak szülői felügyelettel
17 – Guidance for 17 & under -> 17 éven aluliak szülői felügyelettel
AO – Adults Only -> Csak felnőtteknek

Technikai jellemzők

Processzor: ARM architektúrájú, 32 bites RISC CPU, 12,5 Mhz frekvenciával (ARM60) + matematikai segédprocesszor

Memória: 2 MByte rendszermemória (DRAM), 1 MByte
videómemória (VRAM, amely képes volt kódtárolásra és végrehajtásra is), 1
MByte ROM, valamint 32 kByte SRAM (elemmel táplált, a játékok mentésére
pl.); 36 DMA csatorna, 50 MB/s rendszerbusz-sebesség

Videó: 2 videó segédprocesszor (25 Mhz), 9-16 millió
pixel másodpercenkénti megjelenítésére, torzításra, nyújtásra,
optimalizált tömörítésre, illetve texture mapping elvégzésére 1-16 bites
képekből. Támogatta az átlátszóságot, áttetszőséget, színárnyalást…

Videófelbontás: 640×480/320×240 (NTSC) vagy 768×576/384×288 (PAL)
pixel felbontás (320×240/320×480 van interpolálva pl. NTSC rendszernél)
16,7 millió szín (24 bitből 16 bites – általában animációk, vagy 24 bites- általában állóképek)

Audió: 16 bites sztereó hang, 44,1 Khz-es
mintavételezés, Dolby surround támogatás. Egyedi 20 bites DSP (25 Mhz),
CD minőségű hangok keverésére, változtatására (16 bites DMA csatornák a
rendszermemóriával, effektfilterezés, stb.)

Rendszer: Saját fejlesztésű 32 bites multitaszkos
operációs rendszer, kizárólag a 3DO számára. Kernelből és
kezelőszintekből állt (tömörítés, matematika, grafika, 3d, audio,
fájlrendszer)

Vezérlők, média: Egy irányító (joypad) aljzattal
rendelkezett, a további vezérlőket láncszerűen kellett felfűzni az előző
joypadra, vezérlőeszközre. Ezen kívül 2 bővítőporttal rendelkezett (68
tűs pl. az FMV MPEG kártyára, a 30 tűs a memóriabővítésre volt).

A CD meghajtó általában egy 300 ms körüli elérési idővel, 32 KByte
belső memóriával és 2x sebességgel rendelkező (300 kByte/sec) olvasó
volt, amely a korábban felsoroltak mellett még írt CD lemezt is tudott
olvasni.

Kimenetek: A szokványos RF antenna-kimeneten kívül
volt beépítve S-Video és kompozit kimenet is (az S-Video ebben a
korszakban azért nem volt szériatartozék, a kompozit meg jól jött a
Dolby hangokhoz)

 

Kiegészítők (alap kiegészítők és külső gyártó termékei)

Joypad: Egy szabvány 3 akciógombbal, 2 vezérlőgombbal és D-paddal
rendelkező kontroller, a konzol alapfelszereltségéhez tartozott. A korai
Panasonic változatok átlós irányítása “nagy erőt” igényelt, ha nem
“szerelték” meg őket; de ez a hátrány később javításra került.

Egyes változatoknál (Panasonic FZ-1, valamint Goldstar) be volt
építve egy hangerőszabályzó és egy fülhallgató dugó aljzata a “néma”
játék érdekében. Létezett még a Capcom 6 gombosa, illetve egyéb 6-8
gombbal rendelkező változatok, vezeték nélküli megoldások. (link)

3dogamegun.jpgFényfegyver:
A korábbi korszakokhoz hasonlóan ennek a konzolnak is készült egy
fényfegyvere, bár ezt egy külső gyártó (American Laser Games) készítette
hozzá, Gamegun névvel 1994-ben.

Kb. 10 játék készült a 3DO konzolra ehhez a kiegészítőhöz (főleg ugye lövöldözős játékok, videóbetétekkel)

3dowheel.jpgEgér: A Panasonic által gyártott 3DO egér, amelyet kb. 20 játék tudott hasznosítani.

Kormány: A Home Arcade Systems kiadott egy kormányvezérlőt a konzol versenyzős játékaihoz.

Volt még ezen kívül Super Nintendo joypad-adapter, illetve bár a Sega
Megadrive joypadok alaphelyzetben nem működtek, de a Genesis
bővítőkábeleket használva ki lehetett küszöbölni ezt a hátrányosságot.

Létezett egy Panasonic memóriaegység – főként Japánban (FZ EM-256),
amely 256 KByte memóriát adott a játékmentési területhez; volt egy
kártya, amely segítségével lehetett Video-CD-ket lejátszani (vagyis MPEG
videómodul); vagy a több játékost engedélyező 3D Zero Tribal Tap.

Az AV bővítőportba helyezhető kiegészítők (mint pl. az MPEG1 FMV
kártya) csak a meghatározott változatoknál voltak használhatók, míg a
nagysebességű bővítőportba vagy a kontrollerportba helyezhető
kiegészítőknél nem volt konzolváltozat terén korlátozás. A PAL
rendszereken futó konzolok képesek voltak az NTSC rendszerekre kiadott
játékok futtatására, de megjelenítésbeli hátrányokkal (illetve néhány
olyan korai játék, amely a PAL rendszer kiadása előtt készült, képes
volt kifagyni ott).

A japán játékok a legtöbb esetben képesek
voltak futni a más régióbeli konzolokon, amennyiben a fejlesztő rárakta a
japán kanji karakterkészletet a lemezre, így a konzol meg tudta azt
jeleníteni. Ez általában megtörtént, de nem minden alkalommal.

Konzolváltozatok

3do-fz1.jpgPanasonic FZ-1 R.E.A.L. 3DO Interactive Multiplayer
(Japán, Ázsia, Észak-Amerika, Európa)

Az első változat. Ennek a változatnak a kontrollere rendelkezett
hangerőszabályzóval és fülhallgató dugóval. A lemezeket elöl kellett
behelyezni az olvasóba.
Szétszerelve lásd (link)

3do-fz10.jpgPanasonic FZ-10 R.E.A.L. 3DO Interactive Multiplayer
(Japán, Észak-Amerika, Európa)

Az FZ-1 fejlesztett, de olcsóbb változata, amely felültöltős
CD-olvasót, kisebb kontrollereket kapott, de összességében megbízhatóbbá
vált, pl. már beépített memóriakezelő programmal rendelkezett.

3do-robo.jpgPanasonic ROBO 3DO
(Japán)

Az FZ-1 Japánban használt 5 lemezes változata (abból az egyik
változat), amelyet főleg hotelekben használtak fel játékgépnek (hasonló
megoldás, mint a Sega Master System hotel-változata).

goldstar3do.jpgGoldstar 3DO Interactive Multiplayer
(Dél-Korea, Észak-Amerika, Európa)

A Panasonic FZ-1 változathoz nagyon hasonlító Goldstar változat
(elöltöltős, hangerőszabályzós kontroller). Egyes korai gyártású
konzoloknál előfordult, hogy 1-2 játék nem futott rajtuk (illetve
kifagyott). Sőt előfordult, hogy más verziók kontrollerei nem voltak
használhatók itt.

3dogoldalive2_1.jpg

Goldstar 3DO ALIVE II’
(Dél-Korea)

A másik Goldstar 3DO csak Dél-Koreában használt változata (3DO Alive
I), másban annyira nem különbözik. A két féle változatból a más külsővel
rendelkező látható itt a képen.

sanyo3do.jpgSanyo T.R.Y. 3DO Interactive Multiplayer
(Japán)

Csak Japánban gyártott/forgalmazott modell, a legritkábban előforduló 3DO konzol.

3doblaster.jpgCreative 3DO Blaster

A
Creative Labs PC-n használható ISA kártyája, amelynek segítségével 3DO
játékok voltak játszhatóak a számítógépen (nem csak sima emulálás útján,
hanem a hardverelemekkel együtt működött). Még kontrollert is adtak
hozzá (amely mondjuk nem volt továbbfűzhető), sőt a kártyán volt AV
bővítőport is.

A kártya használatához minimum egy 25Mhz-es 386-os kellett, 4 MB
memóriával, VGA kimenettel, CD-bemenetes hangkártyával, illetve persze
megfelelő CD-olvasóval. Plusz Windows operációs rendszer (DOS alatt futó
változatok nem készültek eleinte hozzá).

Nem befejezett, visszavont változatok

Ide tartozik a Samsung változata beépített MPEG képességgel, a
Toshiba elképzelései egy autónavigációs rendszerről 3DO alapokon, vagy
az AT&T gyártású 3DO beépített modemmel (plusz az online
szolgáltatás is ide tartozik).

Mind csak elképzelések voltak, csak a konzol utódja a Panasonic M2
volt nagy vonalakban elkészülve, amikor a terv új tulajdonosa a
Matsushita a 3DO nem túl erős szereplése miatt (illetve az erős
Playstaton) visszalépett a további fejlesztéstől 1997-ben.
Az M2
technológiája később orvosi/építész/bolti médialejátszókban kapott
helyet, majd egy rövid életű Konami arcade alapjaként (5 kiadott
játékkal, CD-alapú töltéssel nem volt igazán siker).
Később banki
automatákban, kávégépekben, interaktív információs pultokban
“folytatta”. (de talán bővebbet valamelyik hol volt, hol nem volt
gépismertető keretében…)

Forrás: Retemu