A szerepjátékosok nagy álma vált valóra, mikor a Baldur’s Gate első része megjelent. Ez főleg azért volt, mert ez volt az első igazán remekül megvalósított – az AD&D nevű világszerte méltán híres szerepjáték-szabályokra alapuló – számítógépes RPG. A hatalmas bejárható területekkel, véletlenszerű találkozásokkal, gyönyörű varázslatokkal (és még sorolhatnám, mi minden mással) mindenki szívébe hamar belopta magát. De nem csak a külső volt jól kivitelezett (az akkori viszonylatban), hanem a történetre is komoly hangsúlyt fektettek. Azóta kiegészítők sora és más hasonló játékok jelentek meg (Icewind Dale, Planescape: Tornment), majd pedig a várva várt második rész, melyhez már egy kiegészítőt is kézhez kaptunk az Interplay-Bioware párosnak köszönhetően. Most pedig, amikor még alig hevertük ki a Throne of Bhaal-ban végigizgult kalandokat, kardunk markolata még ki sem hűlt a harcok után, amikor egy újabb kiegészítő kecsegtet minket új küldetésekkel. Így hát kénytelenek leszünk kiköszörülni kardunkon a csorbákat, memorizálni a varázslatokat, és ismét harcra indulni a gonosz ellen.

A The Darkest Day, habár egy nemhivatalos kiegészítő, ám a beígért dolgok tudatában ez szerintem senkit nem fog érdekelni, mikor például Dávid és Góliát módjára egy szál parittyával a kezünkben egy Küklopsz szeme elé kerülünk (persze, ilyen nem lesz, de küklopszra azért számíthatunk). Néhányan úgy döntöttek, hogy összeülnek, játszanak egy kis Baldur’s Gate II-t, közben iszogatnak, s ha már ilyen jól összejöttek, nekiálltak egy kiegészítő készítéséhez. Fél év múltán számos nehézségen túljutva megszületett a mű: a The Darkest Day. Azért ezt a címet viseli, mert az alapszituáció szerint egy sötét felhő száll át a kontinens felett, ami nem egy nyári záport hordoz magával, hanem a pusztító halált. Ennek a felhőnek az okát kell kiderítenünk kalandorainkkal, és természetesen meg kell állítanunk azt. Emellett számos kisebb küldetésben lesz részünk, miközben bejárjuk a nyolc új területet a térképen.
  Sok új dolog várható a programtól viszonylag kicsiny mérete ellenére (felinstallálva 500 MB), mint a rengeteg új varázslat (170!) és felszerelési tárgy, szörnyek, melyek elkészítéséhez más játékokat vettek alapul, hogy „eredetibbek” legyenek (van dracolich, láva-, víz-, és villámelementál stb.). Valamint néhány NPC is bekerült, amelyek közül egy pár a Baldur’s Gate első részéből már ismerős lehet annak, aki játszott vele. Így nem csoda hát, ha a készítők több mint 30 órányi játékidőt ígérnek, ami azért nem olyan kevés. 
  Max Schnur – aki az egyik fő tervezője volt a TDD-nek – nem palástolta azt a tényt, hogy a kiegészítővel játszva az NPC-k között lesznek nem éppen jó jelleműek is, és bevallotta, hogy ha a karaktereink is gonosz jelleműek, akkor sokkal több lehetőségünk lesz a dolgok megoldására a játék folyamán. Azt mondta, ez azért van így, mert a való életben is több mindent el tudnak érni a rossz emberek, mint a jók (elég érdekes egy felfogás). Mindenesetre egy próbálkozást megér a TDD kiegészítő, még ha hagy is némi kívánnivalót maga után. Egyetlen dolog lesz, ami miatt viszont lehet, hogy nem fog nagy sikernek örvendeni, ez pedig a történet. Már pedig a BG-nek ez volt eddig a fő mozgatórugója. Az alkotóknak – mivel nem tudtak egyetlen híres írót sem felkérni (sem kisebbet) – maguknak kellett meggyürkőzni ezzel a nemes, ám annál nehezebb feladattal. Ugyanez volt a hangokkal is, így beszélgetéseket ne várjunk a progiban, mivel nem tudtak jó „hangokat” szerezni. De talán elnézhetjük ezeket a hibákat, hisz tartsuk szem előtt, a TDD-t nem a Bioware fejlesztette, ám attól még okozhat néhány kellemes órát.