El tudsz képzelni egy motorsportjátékot gépi ellenfelek vagy valós játékostársak nélkül?

Gondoltad volna, hogy néhány percnél tovább is leköthet egy 4×4-es terepjáró-szimuláció? És végtére is szerinted, le lehet egyáltalán normálisan modellezni egy tájékozódási terepversenyt? Nos, aki először meglátja a Cabela’s 4×4 Off-Road Adventure 2 nevű terepjárós szimulátort, és jelen sorok írójához hasonlóan egy kicsit óvatoskodó típus, az a fentiekhez hasonló kételyeket tudná megfogalmazni a Clever’s Games programozói által elkészített, és az Activison Value által kiadott alkalmazással kapcsolatban.
Először is tisztázzunk egy dolgot. A Cabela’s 4×4 leginkább a Screamer 4×4-re hasonlít. És ezzel már szinte mindent el is mondtam a műfajról. Bővebben elöljáróban annyit, hogy a játékban nincsenek ellenfelek, a feladat pedig minden esetben ugyanaz, megtalálni és megérinteni a térképen elhelyezett tájékozódási pontokat egy terepjáró volánja mögött ülve. Mielőtt egy kicsit részletesebben taglalnánk a játékmenetet, essék néhány szó először a grafikáról.
A program minimális gépigénye meglehetősen szerény. A térképek meglepő gyorsasággal töltődnek be, és ha egyszer elkezdtük a versenyt az adott pályán, szaggatásmentesen fog futni a program, az esetlegesen előforduló elakadások pedig nem a grafikának, hanem inkább a téves helyzetfelismerésnek (no meg a játékosnak) lesznek köszönhetők. A játékban a térképek szinte mindegyike erősen tagolt sziklás vidék – a különbség csupán a környezet „alapszíneiben” jelenik meg. Míg a West Rock és az Area 51 fő színe az aranysárga, a Hill Valley és a Knights Ridge inkább zöld, a Golden Valley barna, a Midnight Sun nevű térkép fehér színekben pompázik. A pályákhoz társítva van az időjárás, ami külön nem is állítható. A szimuláció könnyen felejthető ebből a szempontból; egy kis havazásra és esőre korlátozódik, sajnos nem túl valósághű. Ami egy kicsit váratlan volt számomra, hogy nincsenek napszakok, ami annyit tesz, hogy mindenhol örökké kb. déli 12 óra van. Tény, hogy a fényhatások modellezése több programidőt vett volna igénybe a készítőktől, és összességében túlságosan nem dobta volna fel az összhatást… vagy talán mégis? Biztos vagyok benne, hogy mondjuk egy szürkületben jelzőfényekkel ellátott bója, vagy egy reggeli órákban felkelő Nap fokozta volna a realitást. 
És ha már a valóságközelítésnél tartunk, le kell gyorsan szögeznem, hogy a Cabela’s 4×4-ben a terepjárók természetesen sérülnek, ami kihat a külső megjelenésre és a menetteljesítményre egyaránt. A külső törések – behorpadt lökhárító, ripityára tört szélvédő – különösebben nem is zavarnák a továbbjutást, azonban a felfüggesztések, illetve a motor és a sebváltó körüli elváltozások sokkal súlyosabban befolyásolják sikerességünket. A karosszéria sérüléseiről folyamatosan tájékozódhatunk a jármű stilizált ikonjáról, amin az alapesetben zöld egységek egy-egy sérülést követően színt váltanak – sárga, narancs, majd vörös árnyalatban pompázva. Talán mondanom sem kell, hogy egy vörös első kerék felfüggesztéssel 4×4-esünk szinte irányíthatatlan, egy „izzó” motor pedig a küzdelem végét jelenti. 
Az ár, amit ezekért a „szépséghibákért” fizetnünk kell, az a játék „márkátlansága”. A programban ugyanis nincsenek ismert autómodellek, a használható terepjárók tipizáltak. A helyzet nem olyan meglepő, ha tudjuk, hogy az autógyártók manapság nemigen engedélyezik a márkajel feltüntetését, ha termékük a szimuláció során sérülhet, ami viszont elengedhetetlen kell, legyen egy szimulátorban.
Sorra véve a Cabela’s 4×4 Off-Road Adventure 2 terepjárói a következők: Old Timer (felejthető önálló kategória), V6-osok: (4 típussal) Pickup, Sport Pickup, Midsize SUV, Power Pickup, V8-asok: (3 típussal) Pickup, Full Size SUV, Extreme, és a V10-esek: (2 terepjáró) a Sport SUV, illetve az elmaradhatatlan Pickup. A 10 választható jármű teljesítményben, és ezáltal menettulajdonságban markánsan eltér egymástól, amelyet dicséretesen a játék kampányrendszere is figyelembe vesz. Az egyjátékos mód egyetlen nagyszabású kampányként is felfogható, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szintlépések kizárólag csak az előző szintek teljesítésének függvényében vihetők végbe.
A verseny módjai név szerint a következők: Skill, Navigation, Explore, Discovery, Endurance, Freedom, melyek közül kezdetben csak az első 4 érhető el, és a 10 terepjáró közül is csak 4 vehető igénybe. Óva intek mindenkit a kapkodástól, tessék csak szépen elölről kezdeni a pályákat, ugyanis a nehézség szintenként fokozódik, és nem célszerű rögtön a legkisebb géppel bemerészkedni a legnehezebb pályára. Ha valaki azonban a felkínált sorrendet betartja, már a 2. és 3. mód teljesítése alatt is 2 új, nagyobb teljesítményű jármű birtokába juthat, amikkel persze sokkal könnyebb a fennmaradó feladatokat végrehajtani. 
Sajnos a feladat mindig ugyanaz, ez a műfaj már csak ilyen: megkeresni és megérinteni a navigációs bójákat. A bójakeresést így elsőre sem szabad lebecsülni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a pályák meglehetősen nagyok, a terep pedig nem hétvégi vezetők számára készült. A Cabela’s 4×4 Off-Road Adventure 2 tényleg nehéz, persze a kezdetekkor még gyerekjáték az egyes feladatok teljesítése. Ezen feladatokhoz a következő segédeszközök állnak rendelkezésünkre:
Skill: 1 bója, csak térkép,
Navigation: 1 bója, nincs térkép, de van iránytű,
Explore: 6 bója bármilyen sorrendben, van térkép és iránytű is,
Discovery: 1 bója, se térkép, se iránytű, csak távolságjelző,
Endurance: 7 bója kötött sorrendben, van térkép és iránytű is.
A térkép természetesen 3D-s, így hozzávetőlegesen támpontot ad a magasságokról is. Az iránytű a műholdas technológia segítségével jelzi a navigációs bója elhelyezkedésének irányát és a hozzá viszonyított helyzetünket. A távolságjelző talán a legkevésbé pontos segítségünk (ez persze szándékos nehezítés), a bójától számított távolságunkból ugyanis csak sejthetjük annak fekvését, és térkép hiányában szinte már természetes, hogy a közelség csak relatív; azt a szakadékot mégiscsak kénytelenek leszünk megkerülni.
A játékhoz meglehetősen sok türelemre lesz szükségünk, a program már „alapban” sem egy száguldós játék, leggyakrabban 1-es vagy 2-es fokozatban fogjuk csak 4×4-esünket túráztatni, a kérdés csak az, hogy felezővel, vagy nélküle. A pályák ugyanis annyira osztottak, hogy szinte sík terepet nem is tartalmaznak. Se szeri, se száma a kisebb-nagyobb domboknak, völgyeknek, illetve szikláknak. Persze találkozhatunk komolyabb hegyekkel is, de az alapszitu mindig az (az első 3 perc után szinte garantált), hogy ugyan a navigációs bója már feltűnt a képernyőnkön, a megközelítése azonban szinte lehetetlen, legalábbis a jelenlegi pozíciónkból. Persze van megoldás, csak ahhoz meg kell kerülni ezt a dombot; meg át kell vergődni a mögötte lévő gödrön; meg fel kell kapaszkodni arra a kis sziklára, ahonnan már bekapcsolt differenciállal már meg is érinthetjük a bójánkat; azaz csak érintettük volna, ha nem csúszunk el mellette egyenesen a szakadék széléig; ahonnan kezdhetjük elölről az egészet. Ha sikerülne, akkor máris jöhet a következő!
Nos, ehhez hasonló a feelingje; ami a lényeg, hogy állandóan fel-le kell váltanunk a sebességfokozatokat, ki-be kell kapcsolgatni a differenciálzárat és a felezőt, és persze mindezek mellett állandóan a terepet kell figyelnünk, akár a felborulás megakadályozása, akár a navigációs bója (egyetlen lehetséges) megközelítésének kiválasztása miatt. Nem egy reflexekre kihegyezett játék a Cabela’s 4×4, annyi szent, azonban aki ráérez az ízére, alig tudja majd abbahagyni. Persze kisebb-nagyobb bosszúságokra azért mindenki számítson, például az Endurance kampányaiban, ahol a 7 bója megközelítésének sorrendje már kötött – a West Rock pályát háromszori nekifutásra sem sikerült teljesítenem, aminek oka, hogy mindannyiszor kifogyott az üzemanyagom a 7. bója elérése előtt néhány méterrel!
A pályák nem változnak, azaz ugyanazok minden kampány alatt, a bejárásuk azonban mindig más, a bóják mindig más helyekre kerülnek, ami alapján a játékos szinte minden apró kiszögellést meg kell, hogy hódítson a térképeken – előbb vagy utóbb. A navigációs bóják keresgetése egy idő után azért mégiscsak rutinszerűvé válik, a hegyláncot ugyanis általában csak egyféleképpen lehet meghódítani. És ezen a ponton elérkeztünk a játék egyik kulcskérdéséhez: vajon a folyamatosan megnyíló – és egyre nehezedő – kampányok tudnak-e annyi újat nyújtani, hogy a játékos érdeklődése megmaradjon? A válasz szerintem nemleges: a Cabela’s 4×4 Off-Road Adventure 2 úgy az Endurance szakasz környékén kifullad; itt már a 10 terepjáróból 9 elérhető, egyedül a V10-es Pickup hiányzik csak a gépparkból. A pályákat nagyrészt a játékos ez időre már bejárta, a felfedezés örömén már túljutott, a kihívásokba (értsd: bójakeresés) pedig már egy kicsit belefáradt. Igaz, valamit megérezhettek ebből a Clever’s-nél is, hiszen az Endurance előtt teljesített Discovery „jutalmaként” válik elérhetővé először az Area 51 nevű pálya, ami azonban semmi többletet nem tud hozzátenni az eddig megismertekhez, leszámítva persze, hogy azért mégiscsak egy új térképről van szó.
Szerintem a Cabela’s 4×4 Off-Road Adventure 2 egy meglehetősen szűk kör figyelmét felkeltő alkalmazás, amolyan ízig-vérig terepes szimuláció, szerény gépigénnyel. Stíluskedvelők örömködhetnek a programmal jó néhány játékórát, idegesebb természetűek azonban kerüljék el messzire!