Mario nem csak kalandjátékokban utazik, kőkemény sportolóként is ismerik bajszos barátunkat. Vajon mennyire sikerült beilleszkednie Hingis világába? A bemutatóból kiderül…

Mikor leültem a tesztelésre kapott Wii-m mellé, hogy újabb játékot vegyek mikroszkóp alá, és a Mario Power Tennis ízléses doboza akadt a kezem ügyébe, nagyot rándult a szemöldököm, és nem is véletlenül.

Adott ugyanis egy régi kedves figura, a tennis mint sport, és a Nintendo Wii mozgásérzékelővel. Vajon mi sülhet ki mindebből? Higgyétek el, csupa jó!

Az eredetileg GameCube tagsággal rendelkező Mario Power Tennis-t a Nintendo jóvoltából újrafércelték, kibővítették, megpakolták egy kis mozgásérzékelős feltéttel, és kész is lett a sikerrecept, amely a Mario Power Tennis esetében egyet jelentett a népszerűséggel, és a nagyobb befogadóréteg elérésével is.

Az olyan alapfigurákon kívül, mint Mario és Luigi, minden a játékban fellelhető karakter be van skatulyázva egy osztályba, az szerint, hogy mihez ért a legjobban. Peachm Daisy, és Shy Guy a technikás játékosok közé tartoznak, velük azok járnak jól, akik imádják a minél jobban körített és minél szebben kivitelezett támadásokat, válasz-ütéseket.

Az erő-játékosok táborát gyarapítja a három “nagy melák”, Bowser, Donkey Kong, és Wario, akik az elemi erejű csapásokra, és a földöntúli masszív ütésekre esküsznek. Ne feledkezzünk meg a gyorsasági csapatról sem, amelyben Yoshi, Diddy Kong, és Koopa Troopa foglal helyet, és amely a gyors, és villám játékot részesíti előnyben. A sort a kisebb táborral rendelkező, de trükkös megmozdulásaikkal elhíresült Boo és Bowser Jr. zárja, akiknek nem kell a szomszédba menniük, ha heccről van szó.

A Mario Power Tennis természetesen elsősorban az Exhibition részre lett kigyúrva – amely egyfajta versus mode, ahol négy játékos játszhat egymás ellen szabadon., Ám nem szabad elfelejtenünk a Tournament és Special Games módozatokat sem, ahol egyéb kalandokkal, és nehézségekkel kell szembeszállnunk, a már bemutatott figurák segítségével.

A játék fő mozgatórugója természetesen a Wii Remote kontroller, amely közreműködésével irányíthatjuk a karakterünket, és lőhetjük el a labdát, továbbá ugyanezen eszköz segítségével vethetjük be az Erő ütéseinket (Power Shot), hogy csak a legfontosabb tulajdonságokat említsem.

A labda visszaütésének több fajtája is lehetséges, ráadásul attól függően, hogy milyen ívben fordítod el a kontrollert, a játékban levő karakter olyan irányba üt az ütővel. Számít továbbá a mozdulatunk gyorsasága is, amelyben megkülönböztetünk leütést, csúsztatást, villámütést, és magas-ütést is, melyekhez tartozik egy-egy mozdulattípus (ezt egyébként a játékhoz kapott kis-könyvben egyszerűen ellenőrizhetjük).

A mozgásérzékelővel történő játékmenet a teszt során remekül bevált, mindig eltaláltam azt a mozdulatot, vagy éppen védekezést, amit szerettem volna, és a játék grafikájával sincs semmi baj, hozza a Wii-től elvárható szintet. A speciális ütések azonban egészen pofásra sikeredtek, bár férfi létemre be kell valljam, a két lánykarakter támadásai kicsit giccsesnek tűntek, legalábbis számomra.

Akár egy család számára, akár magányosan, mindenféleképpen kikapcsolódást nyújt a tennis terén is Mario, és ez nem az a tipikus játék, amit meg fogunk unni két-három ütés, avagy szerva után…nem érdemes randi, vagy tanulás előtt nekiállni, ugyanis abszolút időrabló.