Három évnyi várakozás után itt van, megérkezett a 15 éves múltra visszatekintő Metal Gear (Solid) széria soron következő epizódja: imáink meghallgattattak. Új környezet, új főhős, új játékmenet, 40 évvel korábban bonyolódó cselekmény – innováció a köbön. Félve írjuk le-e sorokat, de nem tehetünk mást: hölgyeim és uraim, etalon született!

Nem hiszem, hogy lenne olyan játékos, aki még ne hallott volna a Metal Gear Solid szériáról. A négy epizódot megélt sorozat az 1998-as Playstation-ös, teljesen három dimenziós kivetüléssel várt közismertté. A közönség játékokban addig nem látott filmes hatásokkal, büntetős történettel, végletekig kidolgozott karakterekkel és dramaturgiailag tökéletesen felépített szituációkkal szembesülhetett. A folytatás sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Kojimának és csapatának sok követ kellett megmozgatnia ahhoz, hogy egy mindenki számára elfogadható és tökéletes harmadik epizódot préseljenek ki magukból – sikerrel. Álmainkban sem gondoltunk volna arra, amit a tévéképernyő előtt eltöltött 15-20 óra alatt tapasztaltunk…

A Metal Gear Solid 3 kétségkívül nehéz szülés volt, ám nem annyira, mint a sokat vitatott elődjéé. Kojima ezúttal is új területre merészkedett, s ezzel együtt az elérhető maximumot hozta ki a produktum alapját képező masinából. „Vissza a gyökerekhez” – ez a mondat lebegett a fejlesztés hosszú évei alatt az alkotók szeme előtt. A csapat olyan feladatra vállalkozott, melyre eddig még talán senki sem gondolt: felépíteni egy élő, lélegző flórával és faunával rendelkező természetes környezetet. Örömmel jelenthetem, hogy az elképzelés mozgásban legalább olyan jóra sikeredett, mint a tervrajzokon. A pátoszgépezet csendben bekapcsol a háttérben, a recenzens pedig hátradől székében és elkezd ömlengeni, egészen a végítélet napjáig. Az úr dobálózhatna nyelvtörő, sziporkázó szófordulatokkal, de nem teszi: egyrészt mert lusta, másrészt mert egy hosszan tartó verbális orgazmus sem képes visszaadni azt az érzést, mely az embert éri az első találkozás láttán. Jogosan? Há’ persze. A puding próbája az evés: a kóstolás az első harapást követően egy újabb szelet elfogyasztását eredményezni, egészen a torta behabzsolásáig. Addikció. Az MGS3 mellékhatása a hosszan tartó álmatlanság, az örökösen csikorgó agytekervények, és az örömforrás állandó habzsolásának vágya.

Kojima alkotott, minden téren. Az ő műve a lehető legnívósabb elemekből épül fel, melyek mindegyike külön-külön is aranyat ér. Azt hiszed mindent láttál a játékra állított médiagépezet két és fél éves működése alatt? Tévedsz. Az alap változatlan, a körítés és az erre felhúzott újítások azonban elérhetetlen magasságba helyezik a terméket.
Éhes vagy? Vadássz majd fogyaszd el a zsákmányt. Megsérültél? Kötözd be a sebeid. Nincs fegyvered? Rejtőzködj. Lopakodj, álcázd magad, képzeld magad Predatornak, amint az iszappal borított osztrák tölgy után ered, vagy ha úgy tartja kedved, kösd fel a homlokodra a tutit, és növeld az ellenfél testében az ólom mennyiségét a kívánt szintre. Bár az MGS3 kvintesszenciája nem az utóbbiban rejlik – de ezt már megszokhattuk. A történet lassan indul be, de ha egyszer felpörög, többé semmi sem állítja le. Kojimásan érte el a sokat ajnározott filmes hatás csúcsát: ennél többet és – a legfontosabb – jobbat  nem tud a kurrens konzolgeneráció. Szavakkal leírhatatlan az az emocionális hullám, a legapróbb részletekig kidolgozott elemek, a jellemfejlődésen áteső karakterek okozta katarzis. Ezt látnod KELL: függetlenül attól, hogy szereted-e a stílust és a szériát.

Az alapok változatlanok: továbbra is a lopakodáson van a hangsúly, a környezet viszont új. Zárt, lineáris bázisok helyett ezúttal a dzsungel szolgáltatja az izgalmakkal teli helyszínt. Az irányítás pofonegyszerű: a Select gombbal a támogatást nyújtó csapat érhető el (valamint itt lehet menteni is), a Startra bökve az úgynevezett „Survival Viewer”-hez kapcsolódó gyógyítást, álcacserét és a tárgyak menedzselésére kifejlesztett menüpontok tűnnek fel. Mozogni a bal analóg karral lehet, a lassú sétára a D-Pad használható. A fegyverek és tárgyak gyors váltása az L2/R2-es gomb segítségével lehetséges. Az őrök mögé lopózva a CQC-ra alkalmas fegyverekkel (pisztoly és kés) gyorsan és hangtalanul lehet előrehaladni – a különböző mozdulatok a kör lenyomásával aktiválhatók, nyomvatartva túszul ejthetők a személyek, az L3-at beizzítva pedig szóra bírhatók. A Stamina feltöltése rendszeres evéssel lehetséges: ez a már említett Survival Viewer megfelelő pontjánál mehet végbe, a különböző terepekhez illeszkedő ruhák cseréjével egyetemben.

Mivel minden egyes terep más és más típusú környezetet jelent, a tucatnyi arcfesték és kamuflázs váltogatása a túlélés alapfeltétele – a végigjátszás során nem térünk ki erre. A jobb felső sarokban található ikon az álcázottság mértékét jelzi, százalékban. Értelemszerűen minél magasabb ez az érték, annál inkább beleolvad Snake a környezetébe. Vannak speciális esetek, mikor különleges ruhák felöltése a feladat: erről a rádiós párbeszédekben kapunk értesítést, a metódus pontos leírásával megtoldva. Az MGS3 hosszú: nagyon hosszú, főleg ha a széria korábbi epizódjaival vetjük össze. A leírás nem lépésekre bontott útmutató: inkább egyfajta segítség a főszálon történő lavírozáshoz, a fontosabb helyek megtalálásához, az események megértéséhez és a problémák abszolválásához. Ideje leporolni a fegyvereket, nagy kaland kezdődik!

V I R T U O U S  M I S S I O N
Az impresszívre sikeredett landolást követően az első feladat a hátizsák visszaszerzése. Szerencsére a táska egy közeli fa ágán akadt fel, melyet megkaparintva megkezdődik a tényleges akció. Egy hosszabb diskurzust követően megtudjuk, hogy Sokolovot egy északra fekvő gyárban tartják fogva: irány tehát a komplexum. Mielőtt a következő területre merészkednénk, ajánlatos a kezdőhelyszíntől balra és jobbra lévő kis ösvényeket átvizsgálni: némi muníció és pár levadászható kígyó a jutalom. A mocsárban az éppen viselt ruha bekoszolódását megelőzendő tessék félmeztelenre vetkőzni, az ingoványban egy pillanatra sem megállni, a krokodilokat pedig kikerülni. Továbbhaladva feltűnik az első két ellenség: a tisztás felé tartó levadászása könnyű, az utána lévő kicselezése azonban egy kis rafináltságot igényel, ramboid típusok persze erővel is utat törhetnek maguknak. Mindegy, hogy melyik oldalról közelítünk, úgyis a függőhídnál kötünk ki. Pár katona kiiktatása után, majd óvatosan(!) átkelve máris a romos állapotban lévő épületnél találjuk magunkat. Természetesen itt is több lehetséges út van a beszivárgásra; a leggyorsabban az első két őrszem likvidálásával, majd a Squares álca felöltésével, óvatosan lépkedve be lehet támadni az északnyugati szobát – a maradék két harcost érdemes elkerülni, mivel alert módban nem lehet Sokolovért menni. A vasajtó feltárul, bennt pedig megtaláljuk az orosz tudóst: épp tervrajzokat ad át az enyészetnek, Snaket pedig Volgin katonájának nézi. A történet máris bonyolódik: nem elég, hogy Kruschev és a KGB rá vigyáz,  még a keményvonalas Colonel is az ő bőrére pályázik. Szó szót követ, majd megkezdődik a tényleges menekítés – vissza a kezdőpozícióhoz. Nem eszik ilyen forrón a kását: megjelenik Ocelot és a GRU, Sokolovot követelve. Snake nem könnyű eset: a keményfiúkat puszta kézzel intézi el, végül pedig Ocelottal is összeakasztja a bajszát, természetesen sikerrel: a fiatal és még zöldfülű tiszt saját hibája miatt veszít, de héroszunk megkönyörül rajta, sőt, még tanácsot is ad neki – használjon inkább revolvert, az jobban illik a technikájához. A függőhídhoz érve a Boss megjelenésével  katasztrófába torkollik a misszió. Sokolovot egy helikopteres csapat elragadja, Snake mentora pedig bejelenti, hogy átáll a szovjetekhez. Feltűnik Volgin is, aki megragadná az alkalmat, s az esetleges jövőbeni konfliktusokat megelőzve elintézné kémünket – Boss közbelép, eltöri Snake karját majd a mélybe taszítja: előtte megkaparintja a legendás katona bandanáját, aki eztán elmerül a habokban.
Snake súlyosan megsérül, de legalább életben van: Para-Medic bevezet a Cure rendszer rejtelmeibe. A Shagohodot időközben elszállítják, Snake pedig a felmentőseregre vár – előtte azonban Volgin a Boss által cipelt két atomtöltet egyikét a dzsungelbe ereszti, eltüntetve ezzel a nyomokat s kiélve szadista hajlamait. A küldetés sikertelen.
A Colonel utóbbi cselekedete nemzetközi konfliktusba torkollik. A robbanóanyag amerikai gyártmány volt, az orosz légelhárítás pedig észlelte a háttérteamet szállító légi járművet: Kruschev telefonon hívja fel Johnsont, s egy hetet ad arra, hogy a kormánya bebizonyítsa – nem volt közük az esethez, minden a Boss hibája – máskülönben elszabadul a pokol s kezdetét veszi a harmadik világháború. Ezúttal is protagonistánkra hárul a feladat. Bár keze és egyéb testrészei súlyos sérülést szenvedtek, alig egy hét kórházi ápolást követően már egy kísérleti alkalmatosságban ül, hogy helyrehozza a hibát. Ezúttal nem megy valami jól a belépő, a gépet kiszúrják a szovjet MIG-ek, de szerencsére nincs idejük levadászni. Snake ejtőernyővel landol az éjszaka közepén: ezúttal teljes titokban, minden feltűnést mellőzve kell bevennie a gyártelepet, hogy találkozzon a II. Világháború alatt az oroszokhoz menekült két kódfejtő egyikével, ADAM-mel.

OPERATION SNAKE EATER
A helyszín ismerős, csak a napszak változott: ezúttal az éj leple alatt kell becserkészni Sokolov egykori laborját, a romos gyárépületet. Az első lépések megtétele után feltűnik Boss, majd egy könnyed harcot követően lefegyverzi Snaket és arra utasítja, hogy térjen haza. Természetesen hősünk erre nem hajlandó, a Boss viszont volt olyan kedves az összes közeli őrt riasztani, így a túlélés végett érdemes a lehető leggyorsabban az aljnövényzet adta takarást kihasználni. A riadó lecsengése után egy szál késsel felszerelkezve irány az épület – bár most jóval kisebb létszámú a védősereg, használható fegyver hiányában célszerű méterről méterre haladni, egészen a már látott vasajtóig. Újabb intermezzó következik, ADAM-nek se híre, se hamva, helyette feltűnik EVA, s rögtön be is mutatja tudományát. Pár perces társalgást követően nyugovóra térnek szereplőink, hogy a hajnali napfény kellemes melegére ébredjenek, majd rögtön munkához lássanak, lévén Ocelot és a GRU ismét erre tévedt. EVA távozik, Snake pedig ramboid módba kapcsol. Hét őr elintézése a feladat, ajánlatos egyenként becserkészni őket, leszámítva a szobába rontó három egyedet. A szovjet védősereg létszámcsökkentése után a fiatal és ambíciózus – immáron revolverforgató – Ocelot túszul ejti EVA-t, Fortuna istennő azonban ezúttal is távol marad a harctértől. Az új fegyver befuccsol, a hölgyemény kiszabadul, Snake pedig második alkalommal is futni hagyja Ocelotot. A szőke szépség motorra pattan, hogy még időben visszaérjen az orosz bázisra, Snake pedig becélozza az immáron tárva nyitva álló kaput.
Köszöntök mindenkit a játék egyik legimpozánsabb helyszínén – az első alkalom mikor az ember megnézi, hogy ezt tényleg egy PS2 préseli ki magából s nem egy időközben nextgen konzollá avanzsált masina. A hely nyüzsög az éhes krokodiloktól és mérgeskígyóktól, az úszás így veszélyes, ám nélkülözhetetlen feladat. Az átellenes partra lubickolva a mozgási sebességet ajánlatos a leglassabb állásba kapcsolni – az ösvény hemzseg a csapdáktól. Hőkamera segítségével könnyen megtalálhatók az ezeket aktiváló kötelek. Bolshaya többi területe elektromos kerítések tucatjával és az aljnövényzetbe telepített aknákkal csábítja belépésre a hivatlan látogatókat. A robbanószereket egyszerű kúszással, a kerítéseket pedig vagy egy magasabb fára mászva, vagy az esetleges elhasználódott/hiányzó részeket megtalálva lehet kikerülni. Kutyák és őrök serege vár a betolakodókra, kicselezésük nem könnyű feladat, riadó esetén elszabadul a káosz, úgyhogy tessék vigyázni. A közelben található egy bázis, ahol több ládányi muníció, valamint egy új kamuflázs mellett egy helikopter, jópár baka és számos gépfegyver állomásozik. A lövészárkok jó búvóhelyet és kiindulási pontot nyújthatnak egy gerillatámadáshoz: a Hindtől keletre lévő út a célpont, előtte a tetőn mindenképp vegyétek fel az említett álcát.
Az események ismét éles fordulatot vesznek: Ocelot harmadik alkalommal tűnik fel a színen, ezúttal azonban biztosra megy. A két harcost egy szakadék választja el, Snake mögött pedig egy egész seregnyi katona áll, gondoskodva róla, hogy a revolverhősnek ne essék bántódása – legalábbis ne túl sok. A westernfilmbe illő környezethez kalandos akció dukál: pisztolypárbaj. Ocelot jelen állapotában nem jelent nagy kihívást, a sziklák között cikázva néha-néha előbújik hogy eleresszen egy sorozatot, a szekvenciát megtanulva villámgyorsan elintézhető a baka, a kegyelemdöfés megadása előtt azonban több száz méh tűnik fel s rátámad a helyszínen lévő emberekre. Snake menekül, egyenesen bele a tátongó mélységbe.
A barlangrendszer felépítése nagy hasonlóságot mutat a minószi labirintussal, fonal híján itt egy fényforrás jelenti a kiutat. A közelben található pár kisebb vízesés, az egyik mellett pedig egy kis benyíló, valamint egy csontváz, a sarokban pedig az áhított fáklya. A tájékozódás innentől fogva pofonegyszerű, a vízesések felső szintjére mászva/kúszva az északi irányt kell követni, a következő területen úgyszintén. Pár percnyi sétálást követően egy hatalmas terembe érkezünk, s egy újabb bossfight veszi kezdetét.
A „The Pain” névre hallgató símaszkos ellenfél puha dió, amolyan bevezető a későbbi küzdelmekhez. Két támadással operál: elsőnek gránátokat hajigál, valamint egy seregnyi méhet ereszt útnak. Ha egy nagyobb felhőnyi rovar közeledik, a vízbe ugorva túlélhető az akció. A sziklára visszamászva már sebezhető az uraság, de pár bekapott lövedék után egyfajta pajzsot húz fel. A második próbálkozása már veszélyesebb: a semmiből hirtelen egy Tommy Gun kerül a kezébe, de szerencsére a célzás nem erősségge őkelmének. A megfelelő alkalmakat kihasználva és a támadásokat kivédve gyorsan múlt időbe tehető – irány a megnyílt átjáró. A következö terület rendkívül lineáris, csak és kizárólag egy kis völgyet lehet követni, egészen egy mély szakadékig – a sziklákon lemászva elérkezünk Ponizovjébe: grafika vs. állkapocs 2:0. Az őrök ezúttal egy légi alkalmatosságban csücsülnek, csak és kizárólag a reflektoruk által bevilágított területet tartják felügyelet alatt. Az első nagyobb komplexum tetején felvett water camo itt nagy szolgálatot tehet, de a mocsár mélyén rejtőző krokodilfej is hatékonyan hozzájárul az álcázottság mértékéhez.
Megint egy régi helyszín (az első trailert megtekintő egyedek rögtön ráismernek), a stég mellett pedig megjelenik az összes fontosabb szereplő. Volgin kiéli szadista hajlamait, Ocelot pedig az általa favorizált orosz rulett egy változatával múlatja az időt, Sokolov legnagyobb bánatára. Feltűnik a több mint 100 éves, tolókocsival közlekedő The End, a Vamp-re hajazó The Fear, a háttérben Boss mögött pedig Sorrow. A következő állomás a Warehouse, a program első „igazi” zárt területe. Mindössze két katona biztosítja a raktárhelyiség alsó szintjét, kiiktatásuk után a lépcső becélzásával, majd megmászásával ismét a dzsungelben találjuk magunkat, a szokatlan csend pedig jó előjele egy csapdákkal dúsított terepnek. A túlélés nehéz feladat – főleg ha az áthaladást egy hosszú elektromos kerítés, kutyák és pár őrszem akadályozzák. Rés a pajzson a kordon bal szélén, a túloldalon lévő masszív fal pedig egy kis járatot használva válik áthatolhatóvá. A Gorki Lab több bejárattal is rendelkezik, célszerű nem a főkaput becélozni. Most jön kapóra az EVA által adott tudós felszerelés: viselésével hatékonyan és erőszak nélkül kikerülhető a fegyveres személyzet. Az alagsorba érve felvehetünk egy altatóval átitatott zsebkendőt, mely a fehér ruhás szakik könnyed és gyors elcsendesítéséhez ideális. A gépterem végében található ajtót kinyitva egy érdekes diskurzusnak lehetünk szem és fültanúi: egy illuminált állapotban whiskeyt(?) kortyolgató igazi kommunista tervező tálal ki mindent, az első Metal Gear-ről, Volginról és egy bizonyos „Philosopher’s Legacy”-ról. Mivel Snake megdicséri a cipőjét, egy lyukkártyával lesz gazdagabb, mellyel bejuthat a Warehouse bejáratánál lévő zárt kapun, azt követve pedig eljuthat a Shagohodot rejtő gigászi épületkomplexumba, Groznij Gradba. Visszaevickélni könnyű, egyedül csak Fear megjelenése okoz némi fennakadást. A fák között majomként ugráló, pókszerű kreatúra is a könnyebbik fajtából származik. A Thermal Google felöltésével és egy AK47-essel felszerelkezve egyszerűen elkapható. A Warehouse-ba visszatérve konstatálhatjuk, hogy Granin nem állított csapdát: a kulcs valóban feltárja a masszív vasszerkezet mögött rejlő ösvényhez vezető utat.
Az erdő további meglepetéseket tartogat The End személyében, aki immáron ébren, teljes menetfelszereléssel vár Snake-re. Hideg élelem és acélidegek kellenek a legyőzéséhez: gyakorlatilag láthatatlan, teljesen beleolvad a környezetbe, állandóan változtatja helyét a három különböző helyszín között, a hab a tortán pedig az általa kilőtt altatólövedék: ha nem operáljuk ki időben Snake testéből, akkor a küzdelemnek vége, de szerencsére nem örökre: The End igazi úriember, a hátán cipeli vissza Snaket egy helyes kis cellába. A lényeg: soha ne maradj egy helyben, mindig mozogj. Ha közel kerülsz az öreghez, akkor elkezd beszélni majd lőni: ilyenkor azonnal ugorj félre és fuss, eközben pedig próbáld megtalálni Thermal Google-lel vagy a lábnyomait, vagy a szabad szemedre hagyatkozva a napfénytől esetleg megcsillanó távcsövét. A papagája lelövésével óvatlanná és figyelmetlenné válik, ez jó támpontot jelenthet a megtalálásához, a térképpel egyetemben, ahol szép nagy körök jelzik a potenciális leshelyeket. A háta mögé kerülve shotgunnal (mely az útközben megtalálható kis faház mélyén lapul két gépfegyver és pár őrszem társaságában) leteríthető, vagy a kevésbé akcióorientált playerek a kezdőhelyszíntől nyugatra fekvő betonkockában felvehetnek egy mesterlövészpuskát. Kellemes kis macska-egér játék mely 30-45 percig is elhúzódhat, de megéri, a becserkészés izzasztó élménye örök emlék marad.
Az újonnan megnyílt alagút egy nagyon magas létrát rejt a gyomrában: megmászása több percig is eltart, szórakoztatásul felcsendül a főcímzene. A dzsungelt hátrahagyva elérkeztünk a hegyekbe: innentől fogva kicsit felgyorsulnak az események. A szirteken haladva értelemszerűen vigyázni kell az őrökre, az érkező helikopter elől pedig ajánlatos elbújni a hegy tetején megtalálható kis raktárépület egy sötét zugában rejtőző rakétavető megtalálásáig. A következő szakasz egy kisebb bázist rejteget, egy nagyobbacska vörös színű ajtóval: ez az egyelőre még zárt kapu vezet a Grozny Grad alatt húzódó katakombába, míg a legfelső, barnára festett vasszerkezet az EVA-val való találkozásnak helyet adó kis viskó bejárata. Hosszabb intermezzo következik, félmeztelen EVA-val, The Boss-al, a gigászi komplexummal és a Shagohod-dal a középpontban. A szirtre mászva Snake távcsöve segítségével szemtanúja lesz Volgin eddigi legkegyetlenebb akciójának – a villámokat eregető kopasz favágó épp egy hordót püföl, melyből hirtelen valami folyadék kezd szivárogni: vér. Miután a bödön tiszteletét teszi az égieknél, a landolást követően feltárja tartalmát: belül szegény Granin holteste fekszik. Ocelot és Boss elmaradhatatlan szereplői az átvezető animációknak: Ocelot a többiek távozása után halálra rémíti szegény Tanyát – gyanakszik rá. Az animáció végeztével a kulcs birtokában végre megnyílik előttünk a vörös ajtó, s feltárul a csatornarendszer kapuja.
Feltűnik a színen a Cobra Unit utolsó élő tagja: The Fury. Jetpack-kel a hátán, kezében pedig egy hatalmas lángszórót lóbálva veszélyes ellenfél. A vele való párharc leginkább az MGS1-es Vulcan Raven-es kergetőzésre emlékeztet. A tüzes kedvében lévő egykori szovjet űrhajóst szemből támadni kész öngyilkosság: a folyosók közt cikázva hátulról ajánlatos becserkészni, majd futni, mivel a hely tele van robbanószerrel töltött hordókkal, a Fury által kilövelt lángcsóva pedig komoly sérüléseket okoz. A hőérzékelő kamera és a nehézgéppuska ezúttal is jó szolgálatot tesz, a végeredmény pedig impozáns, Fury messze a legteátrálisabb távozással bíró ellenfél.
Elérkeztünk hát Groznij Grad szívébe, a győzelem kapujába, de még hosszú út vár Snake-re a végkifejletig. Az első feladat Sokolov megmentése – a tudós a hangártól keletre lévő szárnyban munkálkodik, bejutás a kezdőhelyszíntől északra lévő ajtón áthaladva, majd a következő területen északkeletre tartva lehetséges. A kutatólaborba való belépés csak Raikov őrnagynak engedélyezett: irány tehát levadászni a hosszú, fehér hajával és a Raiden-re emlékeztető küllemmel rendelkező katonát. Ha sikerül elaltatni, a testét a felső szinten található öltözőszobába felvonszolva megkaparintható az egyenruhája, a Snake által cipelt maszk segítségével pedig máris úgy festünk, mint az egykori baka. A besurranás tehát nem okoz különösebb problémát, a kijutás viszont már igen: Sokolov egy mikrofilmet nyújt át Tanyának, a hölgy távozása után pedig befut Snake, majd szóba elegyedik az egyszer már megmentett szemüveges tervezővel.  A diskurzus nem tart sokáig, mivel időközben megérkezik Volgin is – érdekes módszert választ a köszönésre, a metódus viszont hasznosnak bizonyul: a Colonel egy pillanat alatt rájön, hogy a vele szemben álló tiszt nem az, akit ő ismer… Boss és Snake megütközik, majd Volgin laposra veri Snake-et, de életben hagyja: még szeretne vele kicsit eljátszadozni. Sokolov sajnos nem éli túl Volgin haragját – a misszió elsődleges feladatát tehát ezúttal sem sikerült teljesítenie Snake-nek.
A szadizmus eddigi legmagasabb fokát élhetjük át: Ocelot, Tanya és Boss jelenlétében Volgin addig püföli Snake-et, míg meg nem törik – a várt pillanat nem jön el, köszönhetően protagonistánk kiképzésének. (Az R1 átvezetők alatti megnyomása számos alternatív beállítást eredményez, jelen esetben pedig a továbbjutás kulcsát: Sorrow kezében táblával egy rádiófrekvenciát mutat – 144.75 – ez később még nagy hasznunkra lesz].) Volgin bizonyítékot kér Boss-tól hűségére vonatkozóan: vágja ki Snake kék szemeit. Nehezen ugyan, de a Boss kést ragad és megpróbálkozik a feladatattal, Tatjana mindenki meglepetésére közbelép – Ocelot gyanúja tovább erősödik, újra beveti sajátos orosz rulettjét. Mielőtt elsülne a fegyver s ezzel Tatjana életét vesztené, Snake hősies módon közbelép, de megsínyli magánakcióját: a golyó pont szemen találja. A szereplők távoznak, kivéve Tanyát, aki felfedi valódi kilétét a halál küszöbén álló Snake előtt. Végig EVA rejtőzött az egyenruha és a szemüveg mögött. A kijutás feladata ránk hárul, a menekülést a hölgyemény szervezi. Több mód is van a zárka elhagyására: a legegyszerűbb az említett frekvencia behangolása, mely azon nyomban kinyitja a cella ajtaját, alternatív megoldásként pedig a testfunkciók lelassítására – tetszhalálra – kifejlesztett kapszula használható. Snake kiszabadul, fegyvere és felszerelése azonban nincs: EVA szerencsére megkaparintotta őket. Félmeztelenül, csökkent látótérrel kell elevickélni a bázis észak-nyugati részére, ahol egy csatornalejáratba bújva elmenekülhetünk. Kemény dió egy szál villával eljutni a megadott pontig, de nem lehetetlen: harcba keveredni öngyilkosság, futni viszont nem szégyen. A megadott, tankoktól nyüzsgő helyszínen kutyák és tucatnyi őr vár Snake-re, őket muszáj kikerülni. A lejárat a parkolótól északkeletre található, a szellőzőrendszer kültéri csöveinek árnyékában.
Ahogy az lenni szokott, beüt a krach: az előre kitervelt utat a riadó miatt lezárták, így alternatív megoldást kell kiötleni. A csatornarendszer rendkívül lineáris, eltévedni lehetetlen: a vasajtókkal lezárt szekciók a falakon lévő résekbe kúszva kerülhetők ki, a kutyák pedig a Boss által adott revolverrel könnyen legyőzhetőek. Snake nyomába egy egész seregnyi őr és katona ered, az egyetlen kijáratot pedig egy több tíz méter magas vízesés jelenti. Ocelot feltűnik, a szerencse ezúttal sincs vele: a kegyelemdöfést megadó golyó nem hagyja el a puskacsövet, Snake pedig kihasználja az alkalmat és Harrison Fordot megszégyenítő módon távozik a helyszínről. Eszméletlenül zuhan a vízbe majd a játék legszebb helyszínén köt ki, Sorrow társaságában. Hölgyeim és uraim, kéretik kapaszkodni: az MGS3 és a széria egyik legmegkapóbb bossza következik (szigorúan Mantis után természetesen). Kojima formabontó megoldást választott Sorrow legyőzésére: az előrehaladás alatt a játékos által megölt ellenfelek szellemei jönnek szembe, törött nyakkal, szétlőtt testtel és egyéb fájdalmakkal. Nem érdemes rájuk pazarolni a muníciót: hatástalan. Adjátok át magatokat a feledésnek, hagyjátok, hogy a szörnyek elragadjanak és elszívják az életerőtöket. Jópár percnyi sétálás vár az eddig ramboid módban közlekedő delikvensekre, a végeredmény azonban kárpótol: a „Snake is dead” képernyő felbukkanásakor az L2 megnyomásával villámgyorsan tessék bekapni a feltámasztó kapszulát: Snake ekkor magához tér s örömmel nyugtázza, hogy életben van – a spirituális utazás végén „újjászületett”.
Sorrow mentális képességekkel felvértezett médium – volt. Immáron két éve alulról szagolja az ibolyát, a gyilkosa pedig nem más, mint Boss. Nincs idő elgondolkozni ezen: EVA a közelben vár, az északra fekvő vízesés mögötti barlangban. Könnyed, romantikus elemekkel fűszerezett jelenet következik, Snake viszont nem áll kötélnek, bármennyire is közeledik EVA. Visszakapja felszerelését, majd megismerkedik a Shagohod elpusztításának lehetséges módjával. A szőke szépség tetemes mennyiségű C3-at csempészett ki a bázisról, melyet nem sokkal az akció kezdete előtt kaparintottak meg az oroszok. Az anyag sajátossága, hogy szabadon formálható, ráadásul már kis adagnyi is képes lerombolni egy egész épületet. A négy üzemanyagtartály feldíszítésével megoldható a probléma – ehhez azonban vissza kell jutni Grozny Gradba, ami az alagút végén lévő létra segítségével gyerekjáték. Snake-nek nincs könnyű dolga: a kijutást követően máris majdnem fülön csípik, de sikerül időben fedezékbe bújnia. A hangár az üvegfolyosó előtti hosszú átjárónál lévő ajtónál közelíthető meg – bejutás ugyanott, ahol Sokolovért kellett menni.
A Shagohod készen áll, befejeződtek a munkálatok. Tudósok már nem tartózkodnak a hangárban, civilek és katonák azonban igen. Gyors álombaszenderítésüket követően  megkezdődhet a szabotázsakció: a C3-as töltetek négy tankra helyezése után elindul a visszaszámlálás,  a gyors menekülést Volgin és a kompánia többi tagjának megjelenése szakítja félbe. Bár EVA aláaknázta az esetlegesen érkező erősítés egyetlen útját jelentő hidat, nem sikerült időben eltűnnie: ott fekszik a Shagohod lábánál. Szerencsétlenségünkre EVA-nál volt a Philosopher’s Legacy lelőhelyét tartalmazó mikrofilm. Volgin Boss-nak adja át megőrzésre – előtte elárulja, hogy miért is értékes a kazetta tartalma -, aki EVA-val együtt távozik. Ocelot ez alkalommal sem teheti el láb alól hősünket: a Colonel maga akarja elintézni Snake-et.
Alig 5 perc áll rendelkezésre Volgin elintézésre – a dolog nem egyszerű, bizonyos időközönként egy nagyobb energiaimpulzussal támad, mely azon nyomban megsemmisíti az éppen kézben lévő fegyvert. Mikor feltölti energiáját, kiszól Ocelotnak, vagy egyszerre több lövedék hagyja el a testét, de sebezhetővé válik: legegyszerűbb gépágyúval kezelésbe venni, a keményebbek közelharccal is próbálkozhatnak. A küzdelem végül éles fordulatot vesz: Ocelot megtagadja a Colonel parancsát s nem lövi le Snake-et: Volgin küzdjön végre férfimódra, csak az ökleit használva. Ezúttal markai pisztolyként funkcionálnak, a golyók könnyen kikerülhetők, ilyenkor pedig jöhet a megérdemelt sorozat.
Snake szerencsésen kijut a robbanás előtt és elviharzik EVA-val, akit a Boss végül elengedett, azzal a feltétellel, ha elárulja Snake-nek, hogy a közeli tónál vár rá. A Shagohodon egy karcolás sem esett: Volgin bepattant a pilótafülkébe s Snake-ék nyomába ered. Vad száguldás következik, tucatnyi őrrel, később motorosokkal. Gépfegyvert a kézbe és mehet az irtás, végig az egész bázison, egészen az aláaknázott hídig: amikor a Shagohod ideér, EVA jelt ad, Snake pedig a távcsöves puskával életre kelti a szunnyadó robbanóanyagot. Ocelot ezúttal is önállósítja magát, motorra pattan, hogy végre kiélje vágyait – nem jár sikerrel, majdnem otthagyja a fogát a harctéren, de végül Snake megmenti, mikor cafatokra lő egy épp lezuhanni készülő vaskos acélgerendát. A hidat elérve pozícióba áll a két hérosz: Snake céloz és lő, a Shagohod pedig a mélybe hullik… de meg se kottyan neki a zuhanás. Nincs több menekülési út, csak a küzdelem maradt, szemtől szemben.
A robbanás következtében levált a Shagohod oldalát és hátát védő páncélréteg, az ördögi gépezet így sebezhetővé vált. A két oldalsó, fúrófejre hasonlító alkalmatosság egy jól irányzott rakétalövedék hatására megáll, ilyenkor a két védtelen pontra lőve megsebezhető a monstrum. A dolgot többször eljátszva meginog a masina, de ez nem elég a teljes megsemmisítéséhez. Volgin rákapcsolódik a fegyver gerinchálózatára, s energiával táplálja. Most jön a neheze! Eva játsza a csali szerepét, míg őt kergeti a Colonel, Snake célozhat. Volgin csak oldalról vagy hátulról érhető el, szemből pajzs védi. Ha Snake-re tapadna, tessék futni, példul az egyik közeli légvédelmi üteghez. A Vulcan ágyú össztüze halálos, mint ahogy a két elülső gépfegyveré is. A hernyótalpak kilövése ezúttal is bejön, így végül a Colonel saját dugájába dől: mikor feltöltené magát energiával, vihar kerekedik s az első villám pont belécsap. Látványos robbanást követően a Colonel elhalálozik, de nincs idő ünneplésre. Egy nagyobb sereg katona tűnik fel, a menekülés pedig folytatódik. Előszőr kisebb utakon, majd egy ösvényen, míg végül az erdőben – a küzdelem kellemes elegye az Indiana Jones-ban és a Star Wars-ban látott elemeknek. A happy end várat magára, EVA-ék balesetet szenvednek, Snake megússza a dolgot, az amazon viszont komolyabban megsérül. Szerencsére van annyi kötszer nálunk, hogy felgyógyítsuk, de a tóig szorosan mellette kell maradnunk, és vigyázni rá. Két területen kell átkísérni míg végül elérjük a Boss által megadott helyszínt. EVA felkészíti a távozásra iderejtett WIG-et, Snake pedig felkészül élete eddigi legnagyobb küzdelmére: meg kell ölnie mentorát, a Boss-t.
Elérkeztünk az utolsó s egyben legkeményebb csatához – valamint az egyik legszebb helyszínhez. Boss teljesen fehérbe öltözött így nagyon nehéz szabad szemmel kiszúrni a virágmezőn. Thermal Google és egy villámgyors, hatékony gépágyú használata elengedhetetlenül szükséges. Boss Patriot fegyverének lövedékeit nehéz kikerülni, de sok ugrálással nem lehetetlen. Mikor kilőtte a tárat, közelharcri támadásra készül: ha ellencsapásként a körrel a földre terítjük, pár másodpercre szabad prédává válik és ilyenkor teljes erőbedobással lehet sorozni. Ha sikerrel járunk, csökken az életereje s újra akcióba lendül: a szekvencia ismétlésével kisebb nehézségek árán ugyan, de sikerül legyűrni a tökéletes katonát, de nem hal meg: a kegyemdöfés megadása a játékos feladata.
EVA időközben életre keltette a WIG-et, a két hős pedig felszáll, hogy maga mögött hagyja Oroszországot és emlékeiket – mint mindig, Ocelot ezúttal is feltűnik. Eljött a végső leszámolás ideje: az ifjú alig egy nap alatt megtanulta a CQC alapmozdulatait, de ez nem elég Snake legyőzéséhez. Kenyértörésre kerül a sor, mindketten revolvert ragadnak, de golyó egyikben sincs. Mindössze egy töltény van a közelben, az is Ocelot nyakában – az a golyó, amely az első találkozásukkor cserbenhagyta a tapasztalatlan fegyverforgatót. Ocelot nem hazudtolja meg magát: betölti kedvenc hatlövetűjébe a muníciót, majd zsonglőrködésbe kezd. Két pisztoly közül kell választani – az egyik a megváltást hozza el, a másik viszont a halált. Mindegy, melyik mellett döntünk, a végkifejlet ugyanaz: Snake harmadik alkalommal is futni hagyja Ocelotot. EVA nagy nehezen felhúzza a gépet, s megkezdik hosszú repülésüket a szabadság felé… de az orosz vadászrepülök közbeszólnak. A tüzelési parancs kiadása előtt lefújják az akciót, a misszió pedig véget ér: mindketten túlélték.
A nagy finálé számos meglepetést, válaszokat tartogat, melyet már magatoknak kell felfedeznetek: A japán kreátor jó szokásához híven a creditlista végére is hagyott csattanót  – az álleesés garantált. Mit is mondhatnék zárásként? Az MGS3 zseniális játék: korszakalkotó, a széria legjobb darabja. Kojima egy isten? Ez nem kérdés. Kihagyhatatlan, megkerülhetetlen program – mindenki számára kötelező!

The Boss: Legendás harcos, Snake mentora és lelki társa, a Cobra Unit létrehozója, a CQC kiagyalója. A II. Világháborúban a szövetséges erők segítője, a győzelemért folytatott harc oszlopos tagja. Bár a Snake Eater misszió alatt mindvégig árulóként kezelték, valójában haláláig hűségesen szolgálta az amerikai kormányt.
Volgin: Keményvonalas, szadista, biszexuális szovjet főtiszt, speciális képességekkel felvértezett harcos, Hruscsov politikájának legfőbb ellenzője. Az apja révén hozzájut a Philosopher’s Legacy tetemes részéhez, melyből a Groznij Grad-i bázis felépítését, valamint a Shagohod fejlesztését finanszírozza.
EVA: A háttérben meghúzódó alvóügynök –a Philosopherek által létrehozott speciális iskolák jeles tanulója. A világ előtt mint KGB kém szerepel, valójában a kínai kormány embere, célja mindvégig a Philosopher’s Legacy megkaparintása volt.
Ocelot: Kitünő fegyverforgató, kitartó, ámbár még tapasztalatlan harcos, valamint kettősügynök. A II. Világháború alatt kódfejtő volt, majd (látszólag) a szovjetekhez csatlakozott, ahol sikeresen beépült a legfelsőbb körökbe. Volgin társa, valójában viszont a CIA kémje. Anyja minden bizonnyal Boss, apja pedig Sorrow.
Snake: Boss tanítványa, a CQC kifejlesztésében oroszlánrészt vállalt. Kitűnő CIA ügynök és kém, a földkerekség második legjobb harcosa. Hű a kormányához, teljesíti a rá rótt feladatokat – egészen mentora haláláig.
Sokolov: orosz tudós, a Shagohod főtervezője. Miután felismerte az általa kreált masina valódi célját, segítséget kért az amerikai kormánytól. Családját sikerült az USA-ba menekíteni, őt magát viszont csak évekkel később próbálták új otthonába szállítani.

 
Tudtad hogy…?

• .. The End már elintézhető a tényleges összecsapás előtt? A stéges találkozó után, az animáció végeztével az öregember még egy ideig a helyszínen marad. Ha ilyenkor gyorsan előkapod a lokáció előtt a – „repülő őrökkel” tarkított kis pataknál lévő benyílónál talált – mesterlövészpuskát, egy fejlövéssel megelőzhető a hosszú macska-egér játék.
• …The Fear megmérgezhető? A sok ugrálástól lecsökken a staminája, kifárad és ekkor lemászik a földre némi ételért. Ha előtte lelövünk pár mérgező békát, egyből azokra ugrik rá, de a gyomra azonnal felmondja a szolgálatot és vad hányásba kezd – ilyenkor szabadon támadható, ergo fél pillanat alatt elintézhető.
• …ha csak az MK22-es kábítófegyvert használod a bossfightok alatt, hozzájuthatsz az ellenfelek speciális kamuflázsaihoz? Ezek nagyobb mértékben járulnak hozzá az álcázottság mértékéhez, emellett pedig pokolian jól mutatnak!
• …ha azonnal elmented a játékot, mikor Snake börtönbe kerül, kilépsz, majd újra visszatöltöd, egy kardozós mini-game-ben vehetsz részt?
• …az introképernyő effektjei módosíthatok? Az R1/R2/L1/L2/L3/R3 gombok a kép színét, a hátteret, valamint az animáció gyorsaságát állítják.
• …a Boss testén lévő három kígyó Big Boss három klónját – Solid Snake, Liquid Snake, Solidus – szimbolizálják? Gyermekének apja Sorrow, a csemete pedig minden bizonnyal Ocelot: egy rádióbeszélgetésben EVA elárulja, hogy Boss elrabolt magzata fiatal, ambíciózus pisztolyforgató, a II. Világháború alatt született, valamint közel áll Volginhoz.
• …nem csak akkor vannak alternatív kamerabeállítások, easter eggek ha megjelenik a képernyő sarkában az R1 gomb? Egyéb helyeken is elérhetők ezek a néha mókás, néha elgondolkodtató képek, de ezeket külön nem jelzi a program.
• …Kojima az első misszió napja előtt egy évvel született – a dátumot a játékban azért változatták meg, hogy ez ne homályosítsa el Kennedy elnök meggyilkolásának eseményét a programban.

Majmok a játékban!
Az „Snake vs. Monkey” játékmód majmai a PS1-es klasszikus platformer Ape Escape-ből kerültek ki. Kojima nagy kedvence volt a régi szép időkben a program, ez az opció egyfajta tiszteletadás, no meg reklám, mivel szintúgy Konami termékről van szó. A dolog nagyon élvezetes: a már ismert helyszíneken kell Solid Snake-kel levadászni az elszökött majmokat, egy banánformájú pisztoly segítségével. VIGYÁZAT  – ADDIKTÍV ANYAG!
Motion Capture mámor
Az MGS sorozat egyik legnagyobb vonzereje mindig is a frenetikus átvezető animációkban rejlett. Kojima ezúttal sem hazudtolta meg magát, az MGS3 ebben is felülmúlt minden várakozást. Az élethű mozdulatokhoz ezúttal is érzékelőkkel teliaggatott színészeket, kaszkadőröket alkalmaztak: Ocelot hírhedt piszolypörgetésének teljes egészét(!) is eljátszotta egy középkorú úriember, hatalmas elismerést vívva ki ezzel magának a stáb többi tagja és az ámuló nézőközönség szemében.
MGS képregény
Nagy a mozgolódás ez évben az MGS scene-ben: nem elég, hogy két új címet is kipréselt magából a Konami (jelen cikk alanyát és a PSP-s Metal Gear Acid!-ot), még egy hivatalos képregény beindítására is maradt elég energiájuk. Az első körben 25 füzetre tervezett Comic Bookot az IDW kiadó jegyzi, a grafikáért pedig a Popbotot és a Lore-t elkövető Ashley Wood felel. A dolog nem sült el valami jól: az úriember rajzolási stílusa jócskán elüt a széria mögött álló Shinkawa (tökéletes) műveitől, az MGS1 sztoriját átültető Kris Oprisko pedig temérdek hibát követett el a 2D-s konverzió elkészítése közben.
Titkos rádiófrekvenciák
Bár az adathordozót így is csurig töltötte a Konami csapata, Kojima gondoskodott róla, hogy az alapjáték mellé temérdek extrát fel lehessen préselni. A számtalan easter egg mellett megjelent a Healing Radio fogalma: a frekvenciákat megszerezve és feltárcsázva Snake tucatnyi melódiát élvezhet, eközben pedig életereje és staminája drasztikusan növekszik. A kódok az őröktől szerezhetők meg, de a lusta ifjoncok kedvéért íme a teljes lista:
# 140.01 – Salty Catfish / 66 Boys
# 140.52 – Rock Me Baby / 66 Boys
# 141.24 – Sea Breeze / Sergei Mantis
# 142.94 – Pillow Talk / Starry.K
# 144.06 – Jumpin’ Johnny / Chunk Raspberry
# 147.08 – Surfing Guitar / 66 Boys
# 147.59 – Sailor / Starry.K
# 149.53 – Don’t Be Afraid / Rika Muranaka
Metal Gear Acid!
A PSP nemrég debütált, Japánban pedig már a konzol első (s remélhetőleg nem utolsó) Metal Gear címe is partra szállt. A Metal Gear Acid nem szokványos darab: Kojima a perifériák kiforratlanságára hivatkozva új koncepciót vázolt fel. A recept a következő: vedd a remek Magic and Gatheringet (nagy múltra visszatekintő kártyás szerepjáték), öntsd nyakon az MGS széria történetének legszokványosabb elemeivel, húzz rá egy tuti bőrt és dobd piacra. Érdekes elképzelés, a gyakorlatban pedig – a jelek szerint – tökéletesen működik; ékes példája annak, hogy egy nagy koponya mit képes kihozni egy zseniális alapötletből.
First Aid Kit
Splint: Sín a törött csontok rögzítéséhez
Suture Kit: Vágásokhoz használatos fonal, a vérzés elállításának céljából.
Bandage: Vágások, égési sérülések, lőfegyver okozta sebek és törött csontok kezelésére alkalmas kötés.
Knife: Lőszerek és egyéb nyilak kioperálásához használatos eszköz.
Cigar: Piócák és élősködők eltávolítására alkalmas szivar.
Ointment: Égési sérülések kezeléséhez alkalmazható kenőcs.
Disinfect: Vágások és fegyverek okozta sebek fertőtlenítéséhez.
Styptic: A vérzés azonnali elállításához szükséges tapasz.
Metal Gear evolúció
Az élővilágban tapasztalt evolúció a program névadójaként funkcionáló gigászi monstrumok esetében is megfigyelhető. Az MGS3-ban bemutatkozó Shagohod bár nem emlékeztet jövőbeni testvéreire, jelen állapotában is magán viseli a Metal Gear-ek jellegzetes alakját, a két mozgatható lábat, valamint a hatalmas fegyverarzenált, s az új hadviselési formát elhozó koncepciót: olcsó és gyors mobil káoszgépezet. A szovjet masina egy halálos töltetet kilövelő Vulcan Cannonnal, két hatalmas gépágyúval, valamint egy nukleáris töltet kilövésére alkalmas fegyverrel rendelkezik. A 40 évvel később feltűnt Rex hasonló paraméterekkel bír, a letisztultabb forma, a járásra kihegyezett mozgásfunkciók és a vaskosabb fegyverarzenált leszámítva. A későbbi Ray lényegesebb változást nem hozott, mindössze a külcsín változott, valamint a tárolókapacitása: a sikító, lézerrel is felaggatott szörnyeteg Godzillára hajaz, ennek megfelelően immáron víz alatt is képes boldogulni.

Történeti összefoglaló – SPOILER hegyek és völgyek

Az MGS2 maga volt a káosz, a laikusok és a széria elkötelezett híveinek egyaránt: a finálé olyan információáradatot hozott magával, mely ’majd két évnyi spekulációba, találgatásokba torkollott. Bár az MGS3 nem magyaráz meg mindent, a titokzatos „Patrióták” kilétéről nem rántja le a leplet, keletkezésük történetéről és eredeti céljukról képet kaphat az, aki odafigyeléssel pörgeti ki Kojima mesterművét. A Patrióták – akik korábban a „Philosophers” nevet viselték – a két világháború között jöttek létre. A három nagyhatalom (USA, Szovjetunió, Kína) összefogásának eredményeképp létrehozták a földkerekség talán legnagyobb anyagi tartalékát, három részre osztották, ebből pedig a csapataikat finanszírozták és a későbbi rendezésre tettek belőle félre. A pénzösszeg tetemes hányada később Volgin apjához, majd  a Colonelhez vándorolt, de az eredeti tulajdonosok nem tettek le a teljes vagyon megkaparintásáról: a kínaiak EVA-ra bízták a bankók hollétének felkutatását – a hölgyemény a Patrióták egyik iskolájának jeles tanulója volt – míg a szövetséges oldalon Snake és Boss tevékenykedett az ügyben (előbbi személy akaratlanul és teljes tudatlanságban).

A háttérben a szálakat végig az amerikai kormány, s az időközben a Patrióták nevet felvevő Philoshopherek irányítottak: Boss csak látszólag állt át a szovjetekhez, valójában mindvégig hű maradt szeretett hazájához. A misszió csak úgy érhetett véget, ha Snake a saját kezével öli meg mentorát – ezt meg is tette, de az igazság kiderülése után kiborult a bili, s a katona rideggé vált, megkezdve ezzel menetelését az Outer Heaven-i álom felé vezető rögös úton. Ocelot is a csoport szolgálatában állt, a Snake Eater misszió „gyártalálkozóján” meg kellett volna jelennie, de késett, így Snake EVA-be futott, aki kémnek adta ki magát. Ocelot reggel feltűnt a helyszínen, de mivel protagonistánk a szemében ellenség volt, valamint a másik fél személyét (a CIA által iderendelt kettősügynököt) nem ismerte, támadásba lendült, a végeredményt ismerjük.

Ki Boss elrabolt gyermeke? (Ismerős ez a rablós sztori? Segítek: Olga, Metal Gear Solid 2!) Senki sem mondta ki, de az elhangzott párbeszédek alapján majdnem bizton állíthatjuk, hogy Ocelot. A Patrióták elérték a céljukat: kineveltek egy tökéletes ügynököt, egy legendás katonát pedig sakkban tartottak. Azt azonban nem tudjuk, hogy hogyan: ezidőtájt az alapítók testét már több kiló föld borította, az MGS1-2 történései alatt pedig már hamvaikból sem maradt egy dekányi sem. A leglogikusabbnak egyfajta öröklődési lánc tűnik, hasonlóan a királyi családokhoz.

Mi lett Olgával és a gyerekével, hogyan alakultak Big Boss későbbi missziói, s hogyan találkozott és barátkozott össze Gray Fox-szal (a majdani Ninja-val), pontosan hogy hozta létre Zanzibar Land-et és az Outer Heaven-i bázist, kik valójában a Patrióták – tucatnyi nyitott kérdés, tényleges válasz nélkül. Vajon ezekre egyszer fény derül? Ki tudja – talán csak Kojima-san.
 
Hideo Kojima

Kicsoda valójában Hideo Kojima? Egy ikon, a japán játékvilág szimbóluma, mini Myamoto. Művész, a szó újkori értelmezésében. A digitális média extrém szörföse, aki mindig képes megújulni, s friss maradni. Rideg szabályok, sémák és kliséhegyek soha nem kerülnek bele a produktumaiba. A giccstermelés mekkája, Hollywood köztiszteletben álló filmrendezői sokat tanulhatnának tőle a történetírásról, a dramaturgiáról, a karaktertervezésről, valamint az operatőri munkáról.

Hideo Kojima 1963. augusztus 24-én, Setagayában (Tokió) született, ám világrajövetele után családja Kobéban telepedett le. Amerika iránti érdeklődéséhez köthető az íráshoz és a filmkészítéshez való mérhetetlen vonzódása. A ’80-as évek eljén a mozgóképek világát háttérbe szorította a Nintendo akkori gépének megkaparintása. Olyannyira megtetszett Kojima-sannak a gép, hogy be akart kerülni a játékiparba. Számtalan japán illetőségű cég meglátogatása után végül a Konami mellett tette le a voksát, s azóta is ott fejti ki áldásos tevékenységét. Első terméke már a tervezési fázis alatt orbitálisat bukott: a mi legnagyobb szerencsékre a felső vezetés adott még egy esélyt az ifjú titánnak a bizonyításra. A délceg fiatalember ezúttal biztosra ment, papírra vetette a formabontó Metal Gear koncepcióját. Ezelőtt még nem volt példa olyan elképzelésre, mely a lopakodást helyezte előtérbe az akkor divatos agyatlan lövöldözéssel szemben. Az újító szándék végül testet öltött, a közönség ovációjával a hátában. Ahogy a siker esetén lenni szokott, felmerült a folytatás gondolata: a Metal Gear 2 Solid Snake 3 évvel később, 1990-ben látott napvilágot, szintén MSX platformon.

Az elkövetkezendő évek nem nevezhetők túlságosan termékenynek, ennek ellenére azon kevés termék, mely Kojima keze munkáját dicsérte, egytől egyik beírta magát a játékipar nagykönyvébe. Elsőként az interaktív mangafüzetre emlékeztető, a Blade Runner esszenciáját megragadó Snatcher tűnt fel a színen, majd ezt követte a mindmáig csak japán nyelven kommunikáló Policenauts tucatnyi konverziója. A Metal Gear széria eközben csendben szunyókált a háttérben, mígnem egy nagyobb horkantás kieresztette a szellemet a palackból: csináljunk 3D-s MG-t! A többi innentől már ismert, ha máshonnan nem, ezekről az oldalakról…
 
David Hayter, Snake és Solid Snake szinkronhangja mostanság Hollywoodban tevékenykedik: többek között ő felel az X-Men 1 és 2 forgatókönyvéért.

Hideo Kojima és a csapat néhány tagja az 2004-es E3 alatt ott ült az MGS3 trailerjét néző közönség soraiban több alkalommal is, de mindössze egy fanboy vette őket észre.

Szintén a 2004-es E3 alatt az  MGS3 demonstrációt nyüstölők közé Kojima is be szeretett volna kerülni, de annyi jelentkező volt, hogy nem jutott el odáig.

Kojima eredetileg nem szeretett volna az MGS3 direktori székében ülni, az MGS2 fogadtatása azonban a folytatás elkészítésére sarkallta – a jelenlegi állás szerint az MGS4-et sem szeretné elvállalni…