Hogy nem hallottatok erről a masináról? Nos, igazából nem tekinthető
csak játékgépnek, nem volt számítógép sem; LaserDisc-alapú konzol volt,
hasonlóan a korai CD-alapú játékkonzolokhoz (amelyek persze
kisebb-nagyobb mértékben ismertebbek és kelendőbbek is voltak).
Mielőtt bemutatnánk a Pioneer kb. 1-2 évet élt Pioneer LaserActive monstrumát, néhány szó a LaserDisc (LD) lemezekről, formátumról.
LaserDisc (továbbiakban LD)
Maga a technológia régebbre nyúlik, mint a poszt címszereplője,
hiszen az optikai lemezek elődjének tekinthető lézerlemezt (áttetsző
lemezzel) 1958-ban találták fel, amelyből 1969-ben fejlesztette ki a
Philips a visszaverő felületű videolemezt. Ennek okán később az MCA-val
(Music Corporation of America) együttműködésben jelentették be 1972-ben a
videolemezt, amely 1978-tól vált elérhetővé az első kereskedelmi
forgalomban kapható optikai lemezként MCA Discovision (avagy Discovision) névvel – a Jaws (A cápa) című filmmel elsőként
A
szabvány otthoni LD egy 30 cm átmérőjű (lásd összehasonlításul itt,
ahol egy DVD lemez mellett látható.), két egyoldalas műanyaggal borított
alumíniumlemezből áll.A lemezek analóg videót tartalmaztak általában analóg audióval (néha digitális is volt mellette).
A hang NTSC rendszereken 2 analóg + 2 tömörítetlen PCM digitális, míg
a PAL rendszereken csak 2 sáv (vagy analóg, vagy digitális) volt
elérhető. A digitális hang lehetett CD, Dolby Digital, vagy DTS
formátumú is.A kép minősége (kompozit formában tárolva) több mint 2x jobb volt,
mint a VHS kazettáké, de természetesen a DVD lemezeknél gyengébb. A DVD
horizontális felbontása 500, az Laserdisc felbontása pedig 425 (VHS 230)Ezek a lemezek háromfajta, a lemez pörgési sebességén alapuló formátumot engedtek meg:
CAV,
CLV, CAA, vagyis állandó szögsebességű, állandó kerületi (lineáris)
sebességű, vagy állandó gyorsulású. A CAV oldalanként 30, míg a CLV
oldalanként 60 percnyi anyagot tudott tárolni (ezért volt ez gyakoribb).Képességei ellenére Észak-Amerikában, Európában nem lett népszerű
magas ára miatt (a lejátszók és a műsoros lemezek is elég drágák voltak
akkoriban). Ennek ellenére 1-2 évtized alatt nagyobb sikert ért el
Japánban, Hong Kongban és egyéb Délkelet-Ázsiai országban.Zárásként egy kis ismertető videó a Pioneer Laserdisc kínálatáról (link), valamint Ray Charles 1984-es dicsérete a technológia hangjáról… (link), vagy amikor Leonard Nimoy a Magnavox Laserdisc lejátszón ABBA videót néz meg… (link)
Most pedig magáról a gépről jöjjön az ismertető…
Méretileg a LaserActive az eddig megjelent az egyik legnagyobb (és az
egyik legdrágább) olyan gép, amely konzolnak tekinthető (vagy van olyan
képessége): egy 38×43 cm alapterületű, 11 kg súlyú monstrum.
Egyéb
technikai jellemzők nincsenek itt feltüntetve, hiszen elsősorban ez egy
több-felhasználású multimédiás gép, amelyre készültek játékok, illetve
játékkiegészítők. Ebből a szempontból a már ismertetett 3DO jóval
ismertebb és játékokkal is jobban ellátott gép volt.
(A máshol
megszokott processzor, memória, egyéb adatok leírása hiányzik; szerelési
és működési ábrákat, sematikus rajzokat, szervízkönyveket meg nem lett
volna nagyon értelme ide berakni). Annyi kiderült a keresgélés közben,
hogy manapság már gyakori hibák okozója a gép kondenzátorainak
elöregedése, illetve egyes kapcsolódó alkatrészek meghibásodása – ugye
számos részegység kapcsolódik egy egésszé.
A hivatalos kiadás neve (vagyis az első változaté) Pioneer LaserActive CLD-A100, amely
1993 augusztusában és szeptemberében jelent meg (Japán és
Észak-Amerika) eléggé borsos áron; 970 dollárért (ez manapság több, mint
2000 dollárt jelent).
A másik LaserActive változat a NEC hivatalos klónja, a NEC PCE-LD1.
A gépből rövid pályafutása alatt kb. 10.000 darab fogyott el, részben
a nem kellő hirdetések, részben a kevés erre készült játék, de
leginkább a horribilis ára miatt. Amikor az alapgép majdnem 1000
dollárba, a PAC modulok 5-600 dollárba kerültek, akkor pl. egy Sega
Genesis 2-300 dollár, a szintén lemez-alapú Sega CD 100 dollár körül,
egy NEC Turbografx is kb 200-250 dollár volt. Szóval ha külön vette
volna meg a konzolokat valaki, úgy is olcsóbban jött volna ki.
A
LaserActive gép nem csupán konzol volt, hiszen LaserDisc olvasónak
(több ezer film remek minőségben), CD-olvasónak (zenék) is használatos
volt, mint egy korabeli settopbox 🙂 A lényeg (ebben és a korabeli
hasonló koncepciókban) a többcélú felhasználás volt az elérhető új
technológiákkal.
Ez a technológia tette lehetővé a MPEG-1 kódolású videóbetétek
használatát (jobb minőségben, mint mondjuk más korabeli FMV esetében). A
saját játékok többször ilyen minőségű hátterek elé helyezett normál
grafikákat jelentettek, de előfordultak filmbetétes (élőszereplős)
intrókkal, játékmenettel rendelkező programok is. A lemezek tehát 30-60
perc, vagy 540 MB adatot tudtak tárolni. Ezekből csak 31 játék készült, a
többi erre a “platformra” megjelent játék már csak kiegészítőkkel volt
használható.
Alaphelyzetben a konzol a LaserDisc játékokon kívül nem tudott más
platformú játékokat futtatni, ezeket a külön kapható (4-600 dolláros)
modulok (LD-ROM PAC) segítségével lehetett megtenni.
Ezekből a modulokból volt amerikai és japán változat is, külön kódszámmal megkülönböztetve
SEGA PAC
Más
néven a Mega LD-pack; a Pioneer és a Sega együttműködése folytán
létrejött kiegészítő. Segítségével lehetőség volt Genesis, Sega CD,
illetve speciális 8 vagy 12 hüvelyk méretű Laseractive Mega LD lemezek
használatára.
Ez utóbbiak a korábbi Sega címek konzolra és lemezre optimalizált változatai voltak, kb. 18-20 játék.
Az amerikai (PAC-S10) csak amerikai és japán Megadrive kártyákat,
illetve a Sega CD NTSC lemezeket tudta lejátszani. A Megadrive (EU) és a
Mega CD (EU) játékokat nem kezelte, kivéve, ha a japán verziós SEGA PAC
(PAC-S1) volt rákapcsolva.
Plusz még lehetővé tette a szabványos
CD+G (CD grafikus sávval- vagyis karaoke CD) lemezek használatát is, és
mindezek mellett járt hozzá természetesen egy Genesis gamepad is a
játékok használatához.
NEC PAC
Itt a NEC
céggel kötött megállapodás tette elérhetővé a NEC TurbografX-CD
kiegészítő lemezeinek, valamint az alap Turbografx-16 HuCard
játékkártyáinak használatát. Ugyanúgy elérhetők lettek a speciális 8
vagy 12 hüvelykes LD-ROM2 lemezek is (amelyek a korábbi NEC játékok ide
aktualizált változatai voltak, ezelből 9 készült).
A korábban leírt CD+G formátum ezen a kiegészítőn is elérhető volt, sőt itt is mellékelve volt a NEC kontrollere.
Karaoke PAC
Ez a modul tényleg a karaoke szeretőinek volt létrehozva, hiszen
lehetőséget nyújtott a karaoke tartalmú LaserDisc lemezek (LaserKaraoke)
lejátszására, illetve a modul rendelkezett 2 mikrofonbemenettel,
hangerő- és hangszínszabályzókkal is.
Computer Interface PAC
Ennek segítségével lehetett irányítani a konzolegységet számítógépről
(PC vagy Mac) egy 25 tűs soros porton keresztül. Tartozott hozzá egy
kibővített távirányító, illetve a Laseractive program editor telepítője a
számítógépekre.
Laseractive 3D Goggles és 3-D Goggle adaptor
A géphez készült egy 3D szemüveg is, amely
olyannyira hasonlított a Master System 3D szemüvegéhez, hogy ott is
használható volt. Természetesen itt is a néhány játékhoz volt
alkalmazható a szemüveg, amelyekbe be volt építve a 3D hatás.
Érdekesség, hogy maga a szemüveg az adapter segítsége nélkül nem volt
használható a konzolhoz, de az adaptert külön árusították. Az adapter
ezen kívül lehetővé tette a 2 szemüveg (felhasználó) egyidejű
használatát is ugyanahhoz a géphez kapcsolva.
Most pedig lássuk, hogy is reklámozták ezt a mára már még ritkábbá
vált (és így szinte hasonlóan drága) multimédiás játékgépet, illetve,
hogy milyen játékok is készültek a különféle konfigurációira…
A LaserActive Preservation Project jóvoltából
elérhető az egyik Laserdisc-en megjelent Zoom videómagazin (mai
kifejezéssel talán vlog 🙂 egy több, mint negyedórás része, amelyben a
gépről, több játékról is szó van.
Forrás: Retemu
