Róma mindig is a sikertörténetek elsőszámú színhelyeként volt számon tartva a történelemkönyvekben. Ugyan megalakulásakor még csupán egy kicsiny pontként pózolt Európa térképén, de pár évszázad alatt egy egyszerű, ám annál bosszantóbb penészgomba agresszív „politikájával” szinte egész Európát, illetve a Földközi-tenger mentén található parti településeket magába szippantotta – s vált egyúttal páratlan diplomáciai és gazdasági manőverei által Európa legmeghatározóbb városává, sőt mi több, központjává. Még mielőtt azonban száraz történelemleckékbe fojtanám sajátos előjátékomat, inkább nézzük meg a Pyro Studios új valósidejű stratégiáját, a Praetorians-ot, amely ha minden igaz, a közeljövőben valós kordokumentumot állít az ókor Római Birodalom fennállásakor nagy szerepet játszó népeinek – legalábbis ami a hadászati szokásaikat illeti. 

Tudniillik a Praetorians – a Commandos sorozathoz hasonlóan – nem kíván elmerülni a nyersanyag-kitermelés miatti erőforráshiány esetén többnyire sűrű anyázásokba torkolló művészet rejtelmeiben: a megfontolt taktikai tervek, illetve azok vérgőzös csatákban való játékmeneti megvalósulásának a hívének vallja „magát”. Ám naiv kisgyermeknek kell lennünk ahhoz, hogy azt higgyük, a küldetések sikeres végrehajtásához elég néhány jól elhelyezett kattintás az ellenség főbb alakulatain, a teljes győzelem kivívásához kicsit rafináltabb út vezet majd a régi jó „darálós” módszernél. Haderőnk javát ugyanis több mint 30 fajta egység fogja képezni, amelyek legtöbbje az eddig megszokottakkal ellentétben nem egy megbonthatatlannak tűnő „tömbből”, hanem sok kis részegységből épül fel, amik alkalomadtán annak rendje és módja szerint elemeikre is tudnak bomolni, ezzel örök kétkedésre ítélve ellenfeleinket. Elvégre egy erődítmény ostromlásakor melyik ellenséges hadvezér tudná eldönteni, hogy egy katapult-offenzívát követően egy lovassággal megtámogatott „kis patkány” közeledése esetén (ez egy fémmel erősített, bőrlemezekkel borított hordozható alagút volt akkoriban) a kapu megerősítésére vagy a várfalak védelmére kell várvédőt pazarolni? Hiszen a lovasok bármikor elhagyhatják díszes paripájukat, beszállhatnak az előbb említett kis „mobilkunyhóba”, s az „ő” oltalma alatt vonulhatnak végig az odavezető úton (és mindezt vica-versa). Ha pedig még ez a kis trükk sem válik be, felfoghatjuk az egészet elterelő hadműveletként, s seregünk legfőbb erejének, a légióknak a mozgósításával, illetve különböző formációkba való rendezésével (ki ne emlékezne Caesar áttörhetetlen teknőc-alakzatára) törhetjük át ellenlábasunk védelmét – már ha voltunk olyan ügyetlenek, és még csak a római hadtestek lépéseit dirigáljuk. Merthogy a 15 küldetéssel megáldott, fordulatokban gazdag kampány során a rómaiak mellett egyiptomi és némely barbár (többek között gall és germán) seregeket is győzelemre kell segítenünk, természetesen az adott náció harcmodorának megfelelő stratégia figyelembevételével. Hiszen míg Romulus és Rémus fiainak sikere a – kornak megfelelően – fejlett hadieszközökben, illetve a magas fokú katonai szervezettségben rejlett, addig a barbár népek szívósságukkal, villámgyors portyázásaikkal, s nem utolsósorban a lakosság folytonos terrorizálásával vívták ki győzelmüket, illetve félelem szülte megbecsülésüket. Ez ugyan mind szép és jó, de e két „tábor” különbözőségéből adódó előnyöket sajnos pont Egyiptom dicső népe fogja elszenvedni, mivel jellemzőit az első két fél tulajdonságainak különös kombinációja alkotja majd, a lusta fejlesztők körében bizarr módon már csak holt kifejezésként élő „újdonság varázsának” legkisebb igénye nélkül…  Bár, mint ahogy azt az elmúlt hónapok eseményeiből tudjuk, a szervezett fanatizmus elkeserítően sok – s egyúttal primitív – dologra képes, így meglepetésekből minden bizonnyal nem lesz hiány… 
Azonban még mielőtt az RTS-gyűrők az Internet nagy fórumain támadnák meg egymást további infó vagy letölthető demó után kutakodva, tudniuk kell, hogy a program csak 2002 őszén fogja átlépni a számunkra fiktív és reális (vagyis megvásárolható) játékok közötti határt jelentő boltok küszöbét, amin nincs is mit csodálkozni, elvégre Rómát sem egy nap alatt építették…