Az id Software 1992-es klasszikus Wolfenstein 3D-je az FPS játékok alapműve; az azt követő Doom és Quake gamékkal egyetemben egy új korszakot nyitott meg az akciójátékok világában. És íme, majd 10 évre rá a Wolfenstein újjáéled: bár a single-player akciójátékot az id és a Gray Matter Studios fejleszti, a multiplayer rész – így a „tesztdemó” is a Nerve Software keze munkája; a triumvirátus által megalkotott új csodát pedig az Activision dobja piacra, remélhetőleg még karácsony előtt. A második világháborús környezetben játszódó, nácik vs. Szövetségesek max 32 fős csatározását tartalmazó egyetlen pályájának már csak nosztalgiából is nekiestünk. 

Az alapkonfigolás után a Szövetségesek (Allies) csapatával megérkezünk a partra és a szögesdrót-kordonon keresztül rohanhatunk a bunkerek felé, miközben a nácik légicsapást osztanak és géppityuval szórják a partot. A légicsapás ugyan rongálja a szögesdrótot, de a gyorsabb haladás érdekében érdemes gránáttal utat törni. Az Allies célja a titkos német iratok megszerzése; első feladatként ki kell robbantani a baloldali nagy ajtót, vagy a jobb oldali falat és zászlót tűzni a lenti bunkerbe. Ezután a bunkerbázisban a két lépcső valamelyikén rohanhatunk le a legalsó szinten található parancsnoki szobához, ahol az asztalon találhatók doksikat megszerezve a baloldali lépcsőházon át a rádiószobába kell nyomulni és leadni az infót a szövetséges bázisnak. Az Axis, vagyis a németek célja mindezt megakadályozni.
A tesztdemó hűen követi a Ryan közlegény megmentése című film, azaz a normandiai partraszállás eseményeit. A játékban 4 féle karaktertípus közül választhatunk: hadnagy, katona, mérnök és szanitéc; mind külön (előnyös/hátrányos) tulajdonságokkal és felszereléssel rendelkezik, az Axis és az Allies oldalán egyaránt. A katona (soldier) választhat a fegyverek között (lángszóró, páncélököl, gépágyú, minigun, etc.), és alapfelszerelésként magával cipel 4 gránátot, egy kést, pisztolyt, és 3 tárat a kiválasztott kézifegyveréhez. A mérnökök (engineer) a robbantási- és fegyverszakértők. Igaz, csak egy Thompson, amivel lőhetnek, azonban ők tudják elhelyezni a robbanóanyagot és berobbantani a falat/bejáratot, vagy adott esetben hatástalanítani az ellenséges dinamitot, illetve javítani a katonák fegyvereit. A szanitéc (medic) is csekély arzenállal rendelkezik, azonban ugyancsak elengedhetetlenül fontos, mivel ő osztja az elsősegélycsomagokat (20hp/csomag), illetve éleszti fel az elesetteket. A hadnagy (lieutenant) a legerősebb, 3 féle géppuska közül választhat, osztja a katonáknak a lőszert és vezetői szerepe révén a légicsapást, vagy aknavető támadást rendelhet el.
A különböző karakterosztályoknak együttműködve, kifejezetten hangsúlyos csapatmunkát kell végezniük. Különös és nagyon igazi háborús hangulatot áraszt a játék, a map igen jól megszerkesztett, alternatív támadási/védekezési útvonalak lehetségesek. Érdemes odafigyelni az olyan különlegességekre, mint a visszadobható gránátok, a sprint funkció, a németek tört angolságú hangüzenetei, illetve a lean (oldalra dőlés) funkció, ami hiányzott az eddigi fps-ekből.
Ami a legmegkapóbb volt: ismeretlenekkel egy célért küzdeni és sikert aratni. Abszolút nem a fragvadászásra van kihegyezve, akármelyik oldalon játszottam, a játékosok mind a közös célra törekedtek. Ezt a limbo (pokol tornáca) rendszer is elősegíti; ha egy katona elesik, 1-40 másodpercre a limbóba kerül, ahol akár másik karaktert/fegyvert is választhat magának, mielőtt respawnolna. A játékmenet közelebb áll a Counter-Strike-hoz /DoD/, illetve a Team Fortress-hez, mint az alap Quake3-hoz. Igaz, igen gyors, de nem végleges még a grafika – bár így is gyönyörű, messze a legszebb az eddig látott fps-ek közül (a lángszóró és a robbanás-effektek különösen szépek, ill. ha a földbe lősz, akkor száll a homok, a bomba óriásit csobban a vízben), a katonák és fegyverek textúrái is precízen kidolgozottak. És ez még messze nem a végleges játék, még csak nem is a hivatalos demó, csupán teszt, amely a bugok kiküszöbölését és a fejlesztés elősegítését célozza meg. A küldetés lépéseinek végrehajtása és a különféle karakterek együttműködése abszolút reális és kifejezetten kellemes fps élményt nyújtott. Amikor befejeztem a játékot, gyorsan előkaptam a kazit és megnéztem újra a Ryan közlegény megmentését.