Zipper Interactive… Hajdanán mennyire odavoltam ezért a kis csapatért! Mindig színvonalas, újszerű és magával ragadó játékokat tettek le az asztalra. Akiknek nem nagyon esik le, hogy kik ők, megsúgom, hogy anno megcsináltak egy Mechwarrior 3-at, és annak küldetéslemezét PC-re, továbbá egy Recoil nevű fantasztikumot is legyártottak. Ez a két játék elég volt ahhoz, hogy engem teljesen lekötelezzen a csapat, és bízzak bennük, akármibe is vágják a fejszéjüket. Kicsit csodálkoztam is, mikor 2002-ben kihozták a SOCOM első részét. Kizárólag PS2-re jelent meg, és akkor még nem nagyon mozgolódtam a Sony konzolkája körül, így nem esett túl jól a PlayStation-exkluzivitás. Addig tartott a búslakodásom, míg ki nem próbáltam a SOCOM-ot. Hihetetlen volt. Rabjává tett azonnal, és felfedeztem rögtön a már jól bevált és bizonyított Zipper minőséget. Mindig is tudtam, hogy ezeknek a srácoknak a vérükben van az innováció, mindig valami újabbat, szebbet, nagyobbat kísérelnek meg, mint előző alkalommal! Így történt ez 2003 végén, mikor megjelent a SOCOM második része. Hihetetlennek hangzik, de mindenben túlszárnyalta az első részét! Jobb grafika, átgondoltabb játékmenet, és egy egyszerűen (nincs rá jobb szó) tökéletes multiplayer mód. Nem nyílt alkalmam túl sokat játszani a SOCOM 2-vel, de amennyi időt eltöltöttem vele, az bőven elég volt ahhoz, hogy tudjam: Zipperék megint hozták a formájukat.

Úgy látszik, nem csak én voltam elégedett az első két résszel, hanem az összes többi játékos is a világon, mivel összesen hatmillió példányban vásárolták meg a programokat, ami azért nem éri el a GTA széria cirka harmincmillióját, de még így is kifejezetten sikeresnek számít! Amit vesznek, annak bizony folytatás kell. Pontosan ilyen gödörbe csúszott bele Lara Croft és a Tomb Raider franchise is. Addig-addig hozták ki egymás hegyére-hátára a játékokat, amíg a hatodik részt már nem érdekelte a kutya sem. (Részben a dömping, részben az alaposan visszaesett minőség, és az újdonságok totális hiánya miatt.)
Nos, a Zipper Interactive ezt a hibát nem követi el. Még mindig arról árulkodik a munkájuk, hogy az innováció továbbra is a mindenük, és igyekeznek minél több újítással teletömni a SOCOM széria harmadik epizódját is.
Már 90 ember dolgozik a projecten, ellentétben az első rész negyvenfős stábjával. A csapat egyik fele az egyjátékos, a másik része pedig a multiplayer játékmódot heggeszti. Ez rendkívül jó megoldás, mivel így mindenki maximálisan a saját feladatára tud koncentrálni, így a fejetlenséget teljesen kiküszöbölték a munkafolyamatból.
A küldetések immáron sokkal masszívabbak, mint az előző játékokban. Egyrészt nagyobb térképeken zajlanak a missziók, másrészt a bonyolultsági faktort is feljebb tornászták valamivel. Újraírták a srácok az egész csapatutasítási rendszert, hogy illeszkedjenek a komplexebb feladatokhoz is. Kontextus-függő parancsokat osztogathatunk embereinknek, akik most már kegyetlenül csúcsra járatott AI-val rohannak be a csatatérre. Nem küldhetjük őket egyenként tíz terrorista fegyvere elé, mert ők is mérlegelik a helyzetet, mielőtt megmozdulnának. Ilyenformán, ha például a nyílt utcára vezényeljük embereinket, akkor ők nem fognak középen megállni, és várni az első mesterlövész fejlövését, hanem szépen bebújnak a legközelebbi fedezék mögé, ahonnan gyönyörűen belátják a terepet.
Nagyon jól néz ki az utcai harc is, ám ezúttal lehetőségünk nyílik különböző járművek használatára is. Ha akarjuk, nyugodtan egy Humvee-be pattanva róhatjuk a köröket a dűnéken, vagy gépfegyverekkel felszerelt harci csónakokkal araszolhatunk a csatornákon. Vissza kell kicsit kanyarodnunk megint a kiváló AI-hez, mert a járművekben egy gombnyomással válthatunk a tüzér és a sofőr szerepe közt. Amíg mi lövünk, addig az AI mesteri módon, Schumacherhez méltóan vezeti a katonai Hummert. Itt volt lehetőség bakizni, de Zipperék ezt is megoldották!
Már az eddigi dolgok is nagyon jól hangzottak, de a java csak most jön! A használható és elsüthető fegyverek száma mostanra 31-re emelkedett, de ebben még nincs semmi különös. Ekkora mennyiségű harcieszköz csak kevés játékban van, de az a bizonyos fűszerezés innen sem maradhatott ki. Tehát az rendben van, hogy van egy rahedli ágyúnk, de az, hogy összesen 21-fajta kütyüvel szerelhetjük fel őket, az már eszeveszett! Lopakodós küldetésre megyünk, úgyhogy válasszuk ki az M4A1 gépkarabélyt: önmagában is jól néz ki, de pakoljunk rá távcsövet, és hangtompítót is. Vigyázni kell, mert ha például egy gránátvetőt szerelünk ugyanezen golyóköpő elejére, akkor annak nehéz súlya megváltoztatja az egész fegyver dinamikáját, pontosságát. Aggodalomra semmi ok, mivel összesen 900 fajta kombináció létezik a fegyverekre, így mindenki a saját szájíze szerint rakhatja össze saját puskáját!
Szorít a keret, pedig még oldalakon keresztül tudnék áradozni a SOCOM 3 újításairól, pedig a megjelenés még nagyon messze van. Őszig tovább csiszolják a más most is versenyképes játékot, és megint úgy lesz, mint 2003 végén: túlszárnyalja az új SOCOM a régit, méghozzá minden tekintetben!