Remélem ágyban vagytok már! Ma egy nagyon érdekes mesét mondok el nektek.  Egyszer régen a jó öreg Tazmániában élt egy szegény Tazmániai ördög. Nevezzük Taznak. 1993-ban öreg barátunk elindult szülőföldjén, hogy kemény hét pályán átugrálja, átforogja magát. Ha nehezen is, de sikerült neki. Megérdemelt pihenését töltötte éppen Tazmánia Sunshine-Beach nevű igen felkapott tengerparti üdülőhelyén, amikor…

Messze egy távoli bolygón (nevezzük ezt a bolygót Mars-nak), élt egy kicsi zöld ruhába bújtatott hangyaszerű lény.
Ez a kis hangyácska valószínűleg a felső tízezerhez tartozott (ha a méretéből nem is látszik), mivel saját állatkertje volt. Nem is akármilyen állatkert. A bolygó legnagyobb kertjét tudhatta a magáénak. Jött is a sok látogató, dőlt a”lé” a kasszába. Egy napon azután beütött a csőd. Egy teremtett lélek sem jött el, hogy megnézze a világegyetem különböző legeldugottabb részeiből összegyűjtött furcsábbnál furcsább lényeket. 
Hangyácskánkat álmatlan éjszakák gyötörték. Mi lesz akkor, ha senki nem kíváncsi többé az állatkertre? 
Rémálmaiban már látta amint a bíróságítéletet hirdet: “Eladósodás miatt börtönfogságra ítélem! Büntetése Tshibo! A legtöbb mi adható!”
Ekkor riadt fel borzalmas álmából, és elhatározta, hogy valamit tennie kell, ha nem akar a többi hangyával együtt egy eldobott ragacsos Hohes-C-s dobozban tengetni életét.  Maradék pénzén építetett egy hatalmas ketrecet, elővette a Kis Állathatározó című könyvét, – ami még általános iskolában volt kötelező olvasmány biológia órán –, és nézegetni kezdte.  Ahogy nézegette a szép színes képeket, megakadt a szeme egy különös teremtményen. Kurta-vékonylábak, hatalmas izmos vállak, hosszú kezek, félelmetes vicsorgó fogak. “Ez kell nekem!” – kiáltott fel izgatottan. A kép alatt egy furcsa értelmetlen földi nyelven egy rövid feliratot látott. Tazmánian Devil (Tazmániai ördög).
Beugrott az űrhajójába, hogy befogja a legkülönlegesebb állatot.
… egyszer csak besötétedett az ég, és egy vastag fénysugár vette körbe az öreg Tazt, majd beszippantotta egy furcsa járműbe. Ott gyorsan egy fa ládába zárták. Amikor már nagyon unta a sötétséget és a magányt, akkor bevetette legfélelmetesebb harci fogását a Taz-tornádót (kontrolpad “B” gomb). A faláda széthullott, és egy ketrecben találta magát. 
Törte szegény fejét mi tévő legyen. Ekkor egy isteni szikra pattant ki az agyából. Mi lenne, ha megszöknék, és megkeresném a haza vezető utat? A gondolatot tett követte. Beindult a Taz-tornádó. 
Felugrott és megpróbálta áttörni a ketrec oldalfalát. 
Csodák csodája sikerült neki. “Itt a szabadsághoz vezető út!” – kiabálta.
Ahogy ment mendegélt, néha egy másik ketrecbe találta magát, ahol harcias fogadtatásban volt része. Nem esett pánikban, forogni kezdett mint egy hurrikán, és elsöpörte az ellenfelet. 
Ahogy haladt előre mindent megevett amit talált. Sajnos a robbanó torták, bombák és dinamitok kicsit megfeküdték a jobb ételekhez szokott gyomrát.
Gyengének kezdte érezni magát. Egyszer csak egy elsősegély ládát talált egy ketrec tetején. “Jé! Itt ez a jó kis elsősegélydoboz. Mi lenne ha megenném, és ez másokat egyáltalán nem zavarna?” A gondolatot tett követte. Már az első falatok után kezdett visszatérni a régi energiája. 
Máskor egy golyókkal teli doboz került pillanatok alatt a gyomrába ennivaló helyett. Ekkor képes volt ilyen bogyókat köpködni (“A” gomb). 
Csillogó szemmel vette észre, ez hatásosabb fegyver a sok különféle harcias lény ellen. Arra még gondolni sem mert szegény feje, mi lenne, ha olajos flakonokat ebédelne. Egyik alkalommal pikáns reggeli helyett kipróbálta. “Egy ételem-egy halálom, ezt a flakont megkajálom!” – ordította, és lenyelte. Hatalmas tüzet tudott okádni mint a mesebeli sárkány.
Így jutott el az egyik teleporttól a másikig, valamint az első pálya végére.
Amikor idáig elért, ügyes programozók siettek a segítségére, és megírták a második pályát.
Öreg feje nem is gondolta, hogy a felszín alatt fog kikötni.
Véletlenül egy villogó lézersugárba került. “Hoppá! Milyen kicsi lettem! Így átférek a vékony alagutakon.” Ezt még egy pár helyen kipróbálta. Ennek az lett a vége, hogy egyszer kicsi volt, másszor pedig óriási.
Amikor éppen megnőtt, nem volt ellenfele, nem ártott neki senki és semmi. Sajnos ez az állapot mindig csak pár másodpercig tartott (ált. 30 másodperc).
Így jutott el az X-bolygóra, majd vissza a földre.
Mexikóban kötött ki. Itt többek között megkűzdött egy csomó poncho-s illetővel és egy hatalmas fekete bikával.
Útjának következő állomása egy vadászkastély volt. Tűzlabdákat kerülgetett, árkokat ugrált, míg el nem jutott Marvin házához.
Ez volt az utolsó akadály a hazavezető úton. Nem is volt könnyű dolga az öreg Taz-nak. Csapdák, bezáródó falak, halálos lézersugarak és golyók nehezítették az előrejutást. De a bátor Tazmániai ördögöt semmi nem tudta visszatartani. Ugrott, forgott, morgott, köpködött, és tüzet okádott, ahogy csak bírt. 
Fáradozása meghozta gyümölcsét. Ha nehezen is, de sikerült hazajutnia. Itt a mese vége. Álmodjatok szépeket, jó éjszakát mindenkinek!