Tekken. A sorozat neve ma már fogalom, sokan ismerik a kocajátékosok közül is, de aki valaha is foglalkozott komolyabban konzolokkal, az lehetetlen, hogy ne akadt volna bele valamelyik részbe. A spontán összejövetelek, vagy komolyabb házibulik során könnyen előkerülhet, és ilyenkor még az is ellenállhatatlan vágyat érez a másik (virtuális) veséjének (virtuális) lerúgására, aki eddig csak békésen üldögélt a sarokban.
Persze, persze… az első 3D-s játék a verekedős műfajban a Virtua Fighter volt, ám PlayStation-re az első nagy durranás kétségtelenül a… Toshinden volt. Aztán jött a Tekken, és tarolt, olyan etalont állított fel, hogy azóta is tulajdonképpen kevés más játéknak sikerült ebben a műfajban hasonló státuszt kivívnia. S hogy ennek már tíz éve, az külön hihetetlen. Japánban természetesen ennek is külön kultusza van, a különböző játékfigurák és a képregény mellett létezik anime változat is, na de maradjunk ezúttal a játékoknál. Idén nyáron lát majd napvilágot a Tekken 5, amely a hatodik a sorban. Hogy is van ez? Az első három epizód a sima PlayStation-re jött ki, aztán PS2-n már a Tekken Tag Tournament vitte tovább a prímet. Ez tulajdonképp egy kis kitérő volt az igazi folytatás, vagyis a negyedik rész előtt, és kicsit jobban a csapatbunyóra ment rá. A sorozat rajongói erősen kikezdték a négyest, sokan még a Tag-et, vagy még inkább a hármast tartják az utolsó igazi Tekkennek. Az ok egyértelműen a kevés újítás, tulajdonképp kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ugyanazt a játékot kaptuk legutóbb, csak kicsit szebben becsomagolva.
Most hogy a bonyolult matematikai képletet a helyére tettük, talán térjünk is rá, hogy miben lesz más, miben nyújt majd többet a Tekken 5. Természetesen a sztorival kell kezdenünk, amely ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Az intróban láthatjuk, amint Kazuya és Heihachi egy nagy csapat Jack robottal veszi fel a harcot, melyek vezetője az egyik új karakter, Raven (őkelme leginkább Wesley Snipes Blade-ben játszott karakterére hasonlít). Persze a profin kivitelezett CG anyagban (a Namcótól ezt már megszokhattuk) feltünedeznek ismert arcok, de a filmecske azzal a mondattal zárul, hogy: „Heihachi Mishima is dead!”. Az említett „madár” azonban nincs egyedül (ő egyébként „foglalkozására” nézve ninja), mint újonc, rajta kívül két másik zöldfülűt is köszönthetünk: Asuka Kazama Jin unokatestvére és Feng Wei, aki kung fu specialista. Összesen mintegy harminc karakterrel lesz dolgunk, és közöttük éppúgy köszönthetjük a már megszokott arcokat, a sorozat szerves részeit, és visszatérőket is. Az utóbbi táborba tartozik Mokujin, a fatörzs harcos, a Kuma/Panda maci páros, a szumós Ganryu és a kick boxos Bruce Irvin. S ha mindez nem lenne elég, akkor örömhír lehet, hogy változtatni tudjuk végre a karaktereink kinézetét (álá Virtua Fighter 4 Evolution). Mindezt abból a pénzből tudjuk majd finanszírozni, amelyet a játék során összeszedett győzelmekért zsebeltünk be. Persze ezek csak vizuális tuningok, nem lesznek tőle új mozgások elérhetőek, mindössze jobban a saját ízlésünkre formálhatjuk a kedvenc karakterünk külsejét. Ha valaki azonban konokul ragaszkodik az eredeti felálláshoz, az maradhat természetesen az alap ruházatoknál, sőt akár még egy-egy karakter új formáját sem kell megszoknia. A Tekken 5 ugyanis egy hatalmas meglepetést is tartogat: a bevezetőben már említett jubileum kapcsán voltak olyan jófejek a fejlesztők és belepakolták az első három részt is a játékba, amelyek egy Arcade History menüpontban lesznek elérhetőek. Az előzmények az eredeti Arcade változatok alapján lettek portolva és teljes egykori valójukban pompáznak majd, vagyis mind a grafika, mind a játékmenet érintetlen maradt, ugyanolyan élmény lesz majd velük játszani, mint amikor anno valaki leült a játéktermekben a masinák elé. A megszokott játékmódok (Arcade mode, Practice mode, Versus mode, Survival mode, Time Attack, Team Battle, stb.) most is elérhetőek lesznek, erre ne is vesztegessük a helyet, mindenki el tudja képzelni, viszont megszokhattuk már, hogy kapunk némi extrát is. Aki a Force módra gondol, az jó helyen kapisgál, ezúttal „Devil within”-nek hívják majd. A főszerepben kedvenc Jin Kazamánk áll, és ezúttal már nem csak egy leegyszerűsített, oldalra scrollozó beat-em-uppal lesz dolgunk, hanem egy egészen komoly kis third person akció-kaland játékkal, mely öt különleges pályát tartogat. Hősünk itt is tudja majd abszolválni minden mozgását, persze az adott körülményekhez igazítva. A stílusból adódóan némi platform jelleg is vegyül majd dologba, így figuránk fel tud majd kapaszkodni bizonyos helyekre és képes lesz dupla ugrásra is. A lényeg, hogy egy sokkal élvezetesebb bónusz játékkal találkozunk majd, mely akár önállóan is megállná a helyét, így ajándékba meg aztán végképp jópofa. Az egész valahogy a Tobal 2 játékmenetére hasonlít, ahogy ott is szobáról szobára járhattunk, azzal a különbséggel, hogy itt ne számítsunk RPG-elemekre.
Itt az ideje, hogy egy kicsit a grafikáról és egyéb külsőségekről is szó essen. Mivel a platform még mindig PS2, ezért olyan forradalmi változásokra nem lehet számítani, mint a hármas epizód után, viszont a lehetőségekhez képest sokat fejlődött a játék. A karakterek szépen kidolgozottak és a hátterek is sokkal élettel telibbek. Ráadásul ezúttal is jelentős szerepük van, vagy talán még inkább, mint eddig. Ha valakit falhoz vagy földhöz kenünk, akkor hullanak a darabok, törnek az üvegek. A pályák elrendezésénél ezúttal visszatérünk a sík terepekhez, nem lesznek szintbeli eltérések, eltűnik a Tekken 4-ből ismert emelkedő talaj. A mozgások animációja is fejlődött, és ha már itt tartunk, akkor lehetőség lesz az akciók pufferelésére is, azaz már akkor benyomhatjuk a következőt, amikor még éppen végrehajtunk egyet. Ennek is köszönhető, hogy az egész játékmenet sokkal gyorsabb, pergőbb lett, lesznek olyan menetek, amelyek szinte pillanatok alatt véget érnek majd. A tapasztalt zsonglőrök persze ki tudják nyújtani majd a meneteket, de a Tekken 5 sokkal kevésbé lesz sakkjátszmaszerű, mint eddig, és pont ez az, amit a fejlesztők akartak.
A sztori a megszokott részletességgel van kidolgozva, minden szereplő megfelelően van a történetbe ágyazva, és szerencsére a tálalás terén visszakanyarodunk a harmadik részhez, azaz szép renderelt animációkat láthatunk majd, ha egy karakterrel végigvisszük a játékot, sőt akár a végső küzdelem elvesztése esetén is kapunk ilyet. Ezek a kis filmek nem nélkülözik majd a sorozatra jellemző finom humort sem, de a fanatikusok sem maradnak válasz nélkül a történet alakulását illetően.
Jellemző, hogy először a játéktermi változat jelent meg, a japán kollegák már tavaly december óta nyúzhatják is. Azonban mi sem jellemzi jobban, hogy a már többször emlegetett tíz éves jubileumra összeszedték magukat a Namcónál: több olyan dolgot is betettek a játékba, amely a rajongók részéről felmerült. Az egyik ilyen volt, hogy aki a PS2 kontrollerhez szokott, az nehezebben boldogul az Arcade géppel. Nosza, ebbe a verzióba már bedugható a PS2 irányító is, vagyis ha játékteremben jársz, akkor viheted magaddal Dual Shock 2-esedet, és méltó ellenfele lehetsz a helyi menőnek. Ugyanez kicsiben működik fordítva is, ha a díszdobozos speckó kiadást veszed majd meg a PS2-es változatból, akkor egy Hori Arcade pad-et is kapsz hozzá, amely az eredeti masina irányítását hozza a nappalikba, és nagyon szép Tekken design-nal van ellátva. Az meg már csak a hab a tortán, hogy még egy díszes DVD-tartó is jár hozzá, amelybe belefér az összes eddig megjelent Tekken rész, hogy a polcunk kiemelt ékessége lehessen. Sajnos jelen pillanatban nem tudni, hogy nálunk lehet-e majd kapni ezt a változatot, mindenesetre az amerikai piacon 100 USD-t kóstál majd ez a pakk.
Mit is mondhatnánk így a végére? Ha forradalmi újdonságot nem is, rengeteg apró finomítást, és hihetetlenül sok extrát tartalmaz majd a Tekken 5. Na és valljuk be, a Tekken az Tekken, tulajdonképpen ez így elég is. Ha sikerül kiköszörülni az előző rész által ejtett csorbát, az már fél siker. Persze lehetne fanyalogni, hogy még mindig nem sikerült online játékmódot beépíteni, a következő részre már ezt is ígérik. Addig meg remekül elleszünk ezzel, kiélvezve az újdonságokat, picit nosztalgiázva, és remélhetőleg felhőtlenül szórakozva. Szervezzünk be eddig inaktív ismerősöket, hiszen nincs is annál szebb, mint amikor valaki először fedezi fel az önmagában megbúvó vadállatot, és artikulátlanul üvölti: „Most megdöglessz, te kis mocsok!”…
