Az Age of Kings küldetéslemeze óta a maga 18 órás játékidejével talán az egyik legértékesebb kiegészítő, amit valaha is kiadtak.
Amíg a Szövetségesek a győzelmüket ünnepelték s teljes megnyugvással tértek vissza hazájukba, hiszen bebörtönözték Romanovot, addig egy újabb őrült tűnt fel a színen, egy a világot megrengető tervvel. Ez a személy nem volt más, mint az előző szovjet agykontroll-miniszter: Yuri. Róla mindössze annyit tudni, hogy miután Moszkvát megszállták, elbujdosott, hogy kiötölje ördögi tervét s felkészüljön a megvalósítására. Pszichikai harcosaiból megalkotott egy hadsereget – akik bárkit képesek manipulálni – és a legmodernebb technikát állította a szolgálatukba. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt: irányítása alá akarja vonni világ összes lakosát, s ennek elérésében sem a Szövetségeseknek, sem Oroszországnak nem kegyelmez.
De hogyan jövünk mi a képbe már megint? Ha a szövetség küldetéseivel kezdjük kalandozásainkat, nem csekélyebb feladat vár ránk, mint feltartóztatni az őrült Yuri-t San Francisco-ban egy időre, amíg Albert Einstein visszaküld minket az időben, hogy likvidáljuk gonosz tudós-kollégáját. Ha viszont a „nagy testvér” pályáival ismerkedünk először, egy időutazás után az lesz a feladatunk, hogy visszaállítsuk Oroszország régi hírnevét, és kiköszörüljük a csorbát, ami a nevén esett. Minderre 7-7 misszióban kerül sor.
A fejlesztők kisebb nagyobb változásokat vittek végre az elődhöz képest, ezzel is érdekesebbé téve a játékot. Az egyik ilyen változás, hogy nem a világ két nagyhatalma harcol egymás ellen, hanem külön-külön próbáljuk meg legyőzni Yuri erőit. Az egységek is változtak, s a szövetséges oldalon új belépő a Guardian GI, amely légi és páncélozott földi célpontokat képes támadni közép hatótávolságú rakétáival. Szerepe azért jelentős, mert idáig a gyalogság csak épületek védelmére volt jó, (mivel egy tanktámadás könnyűszerrel végzett az emberekkel) igaz, ez az egység nem alkalmas építmények őrzésére, de kisseb csapatban méltó ellenfele egy páncélozott járműnek. Említhetném a változtatások között a Robot Control központot, ami arra szolgál, hogy Yuri emberei ne tudják irányítani a robotegységeinket, vagy a Battle Fortresst, ami alapvetően egy Mammoth tank csapatszállító, amely képes még a legnagyobb ellenséges tankokat is összezúzni, vagy a falakon átgázolni. A Szovjeteknél megjelent az Industrial Building, amely lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb hatékonysággal hozzunk létre új egységeket. Új szereplő ezen az oldalon Borisz, aki végül is Tanya kompenzálására került a játékba. Borisz ugyanolyan hatékonysággal teszi el a gyalogosokat láb alól, mint kolleginája, sőt képes légi csapást is kérni, miután megfestette lézerével a célobjektumot. A gyenge orosz légierőben két új egység is felbukkant. A kémrepülőgép és a Siege Chopper, ami a gépágyúival a gyalogságot könnyűszerrel tizedeli, vagy ha nem a gyorstüzelésű ágyúkra van szükségünk, akkor felvértezhetjük nagy hatótávolságú rakétákkal is (a fix ágyúkat ez szállítja a rendeltetési helyükre). Végezetül a harci Bunkerről is essen szó, amibe egyszerre akár öt besorozott embert is beküldhetünk különböző feladatok ellátására.
Az újdonságok mellett essen szó magáról a játékról is, ami lényegét tekintve nem sokat változott az „elődhöz” képest. Mindez már a program megjelenítésében is a szemünk elé tűnik, de még így is nagyszerű. Grafikailag alakítottak valamit a programban – mert az új egységek jobban kidolgozottabbak –, így az új grafikát összehozták a régivel, aminek köszönhetően egy még meggyőzőbb kép tárul elénk. Az első igazi feketepontot a westwood-os fiúk azért kapják, mert a game-nek az új dialógusoktól eltekintve változatlan a hanghatása, és az effektjei is. A játékmenet megmaradt olyannak, amilyen volt: jól kezelhető, és még a teljesen kezdők is könnyen elsajátíthatják azokat az ismereteket, amelyek a játék irányításához szükségesek. A program igazi erőssége a multiplayer funkció lett, aminek köszönhetően akár hatan is nyomulhattok egymás ellen.
