A Need for Speed név hallatán a legtöbb embernek a szép tájakon való száguldás jut az eszébe. Az első rész megjelenése óta ezek a tulajdonságok jellemezték az EA Sports sorozatát, ám az idei év soron következő száguldó őrülete merőben más élményt próbál nyújtani a játékosok számára. A legújabb NFS az éjszakai illegális versenyek világába visz el bennünket.

Az első Need for Speed játék 1990-ben jelent meg, nem kis meglepetést okozva mind PC-s, mind a konzolos játékosok számára. Szupergyors autókkal száguldozhattunk az akkori grafikai elvárásokhoz mérten gyönyörűen kidolgozott környezetben hegyeken, tisztásokon és megannyi látványos helyen keresztül. A játék legfőbb ismérve a szédítő sebesség és a méregdrága – egyszeri halandó számára megszerezhetetlen – autók birtoklása volt. Az első rész sikerének köszönhetően beindult a jól megszokott gépezet, mely néhol kisebb zökkenővel ugyan, de viszonylag zökkenőmentesen kezdte ontani magából a Need for Speed játékokat minden platform számára. Az első részek egyhangúságát később új ötletekkel próbálták meg színesebbé tenni, úgy mint a rendőri oldal választhatósága, vagy egy hosszabb kirándulás erejéig a teljes Porsche-történelem újraélesztése. A legutóbbi Hot Pursuit 2 ismét visszatért a rendőrös alapokhoz, kicsit változtatva a bajnokság megvalósításán, de alapvetően nem sok újdonságot nyújtva. Sok kritika érte az apró hibák és hiányosságok miatt: nem volt időjárás, sem éjszakai vezetés, ettől függetlenül viszont még mindig hozta a megszokott NFS-érzést, és sokak számára ez elegendő is volt. Szép lassan elérkezett az idő hogy a még mindig jól menő sorozat egy kiadós ráncfelvarráson essen át és kapjon egy merőben új koncepciót. Az EA Sports-nak pont kapóra jött a Fast and Furious című film sikere, illetve annak az idén megjelent jól időzített folytatása is. Aki látta a filmet, annak nem kell bemutatni, hogy miről is van itt szó; megmaradtak a méregdrága autók, de az eddig nagyrészt városon kívül zajló versenyek bekerültek a város szívébe. Mindez önmagában még nem lenne eget rengető változás az előző részekhez képest, viszont itt jön a játék igazi erőssége: lehetőséget kapunk az összes autó teljes körű tuningolására mind motorikusan, mind vizuálisan. Ehhez hasonló megvalósítást már láthattunk a népszerű Project Gotham Racing-ben amikor az X-BOX még csak az elsőket rúgta újszülöttként a konzolpiacon. Az NFS-csapatnak azonban többet kellett nyújtania az anno sikeres PGR lemásolásánál, már csak azért is, mert a PGR folytatása is hamarosan megjelenik. Az EA ígérete szerint nincs  különbség az eltérő platformok között -egyetlen dolgot leszámítva, ez pedig az online-játék amely csak PS2-n és PC-n kapott helyet a játékban. Ebben az esetben viszont lehetőségünk adódik versenyezni a másik platform tulajdonosaival is.  Mindezek után lássuk, mindezt hogyan sikerült a Black Box csapatának megvalósítania!

Bemelegítés

A játék indulása után a következő opciók állnak rendelkezésünkre: underground mód, tuningolás, quick race, osztott képernyős verseny, statisztika, az elmaradhatatlan beállítások, illetve a profilok. A quick race-opció lehetőséget nyújt az eddig megnyert pályákon való versenyzésre, és mind az öt különböző versenytípust választhatjuk. Bónuszként versenyen kívül is autózhatunk, igaz ebben az esetben is kötve vagyunk a pályák vonalvezetéséhez. Az osztott képernyős mód a másodmagunkkal való szórakozást hivatott szavatolni. Választható versenyek szempontjából teljesen megegyezik az előbb említett quick race-szel. A statisztika menü megmutatja versenytípusokra bontva, hogy milyen gyakran voltunk sikeresek az adott kategóriában, illetve, hogy ez mennyi stíluspontot jelentett nekünk. A játék minden kétséget kizáróan legfontosabb opcióját, a tuningolást még várassuk egy kicsit, helyette nézzük meg, hogy mit is takar az a bizonyos underground mód. A program ezen része hivatott a történetet elmesélni. Autós játékok esetében már megszokhattuk, hogy ez az összetevő van a legkevésbé kidolgozva, és ez alól az NFSU sem kivétel. Egy álmodozó fiatal srác szerepét töltjük be, akinek legfőbb vágya elismert utcai versenyzővé válni. Az első próbaverseny megnyerése után kapunk kerek 10.000 konvertibilis virtuálpénzt melyből megvásárolhatjuk első autónkat az öt alapmodell közül (Golf, Civic, 206, MX-5, Neon). Miután megszereztük új kedvencünket az underground menüben találjuk magunkat, ahol a következő lehetőségek állnak rendelkezésünkre: magazinok, helyezések, tuningolás és a versenytérkép. Az első két pontra nem érdemes túl sok szót vesztegetni, az aktuális top 10-et, illetve a különböző módon megszerzett magazincímlapokat szemlélhetjük meg. Sajnálatos módon ez utóbbihoz a program nem nyújt semmilyen segítséget, így addig nem tudjuk meg a szükséges feltételeket, amíg valójában meg nem felelünk nekik. A legtöbb magazin megnyeréséhez teljesítenünk kell a pályákat közepes és néhol nehéz fokozaton is. A versenytérkép tartalmazza az aktuálisan választható versenyeket. A játék összesen 111 kihívást tartogat számunkra, melyek fokozatosan, korlátozott számban válnak elérhetővé. Alkalmanként három vagy négy versenynél több sohasem lesz elérhető, ebből kifolyólag a játékmenet teljesen lineárisnak tekinthető. Ha kiválasztottuk a számunkra szimpatikus versenyt, akkor már csak a nehézségi szintről kell döntenünk, és indulhat a száguldás. A különböző nehézségi szintek leginkább pénzügyi helyzetünkre és a megszerezhető stíluspontokra vannak kihatással, illetve a fentebb említett magazinok megszerzését is befolyásolják. Javaslom mindenki számára először a könnyű fokozat kipróbálását, ugyanis a játék rendelkezik egy olyan apró kellemetlen tulajdonsággal, mely szerint ha hibázunk akárcsak egy esetben is a verseny alatt, az könnyen az elsőségünkbe kerülhet. Az NFSU nem ismeri a második helyezés érdemének a fogalmát (a bajnokság az egyetlen kivétel), így ha elveszítjük az első helyet, akkor lehet kezdeni az egészet előlről. A könnyű fokozat egyik hasznos ismérve még az AI „naivsága” mely kimerül abban, hogy ellenfeleink nem, vagy csak nagyon ritkán használják a rövidítéseket, és bizonyos esetekben belerohannak a forgalomban normálisan (értsd 35 mérföldes táblát betartó) haladó más járművekbe.

Versenyek

Ezen a téren is kihagyhatatlan volt az újítások bevezetése, így a megszokott körpályák (circuit) és hosszabb szakaszok (sprint) mellett most több érdekes és látványos típussal bővült a repertoár. Összesen öt különböző versenytípus áll rendelkezésünkre a már említett hatodikon, a szabad autózáson kívül. A körversenyek alapjában véve nem változtak az előző részekben ismertekhez képest. Adott egy kijelölt, zárt útvonal a városban, amelyet 2-6 alkalommal kell megtennünk az előírtak szerint. Ilyenkor mindenki befejezi a versenyt, és értelemszerűen az nyer, akinek ez a leghamarabb sikerül. A sprint leginkább a régi szakaszos versenyekre hasonlít. Kapunk egy kiindulási- és egy végpontot, megint csak az nyer, aki a leghamarabb halad át a célvonalon. Újdonság viszont a gyorsulási verseny kategória. Még mielőtt bárki rosszra gondolna, el kell mondanom, hogy ez lett a program egyik legérdekesebb része, rögtön a tuningolás után. A készítők gondosan ügyeltek rá, hogy a gyorsulási versenyek többet nyújtsanak egy egyszerű egyenes szakaszon való száguldásnál. Ebben az esetben rá vagyunk kényszerítve a kézi váltásra, viszont némi segítségképpen az autó irányítása is megváltozik. Ha valamilyen irányba elmozdítjuk a kormányt, akkor csak egy sávot fogunk váltani, a megszokott irányítás helyett. Ahhoz, hogy a gyorsulási versenyekben sikeresek legyünk, el kell sajátítanunk a tökéletes váltás technikáját. A képernyő nagy részét a fordulatszámmérő tölti be, mely tájékoztat az aktuális fordulatszámról, sebességi fokozatról és nitrónk (amennyiben rendelkezünk vele) mennyiségéről is. Ha közeledünk a váltáshoz megfelelő fordulatszámhoz, akkor a képernyő közepén kigyullad egy apró kék fény, jelezve, hogy pillanatokon belül váltanunk kell, ha a maximális teljesítményt akarjuk kihozni járművünkből. A váltás pillanata akkor érkezik el, amikor a kék fény zöldre vált. Nagyon fontos megtanulnunk a pontos időzítést, ellenkező esetben esélyünk sem lesz a nyerésre a későbbiek során. Még két lényeges dolog maradt a gyorsulási versenyekkel kapcsolatban. Egyrészt ez az egyetlen hely a játékban, ahol totálkárosra törhetjük az autónkat, tehát érdemes figyelni a forgalmat is, és nem csak nyomni a gázt Vin Diesel módjára. Másodsorban, ha a zöld fény bepirosodik, az azt jelenti, hogy túlpörgettük a motort, és hosszú távon ennek igen káros következményei lehetnek – a motor szét fog esni apró pici darabokra, mi pedig fájó szívvel mondhatunk búcsút a futamnak. Természetesen az újabb autók már erősebb motorral rendelkeznek, de mint azt tudjuk, semmi sem elpusztíthatatlan. A másik merőben új versenykategória a csúszás (drift). Mint az a nevéből is kiderül, ez a típus az autók kicsúsztatására épül. Minden alkalommal egyedül állunk rajtnak, ellenfeleink pontjairól a jobboldali kijelzőt használva szerezhetünk tudomást. A verseny lényege, hogy minél jobban kifaroltassuk az alattunk dolgozó olykor több száz lóerős járgányt. Egy-egy sikeres csúszás után
pontot kapunk, amennyiben sikerült elkerülnünk a korláttal való találkozást. Abban az esetben, ha elérünk egy bizonyos pontszámot egy csúszáson belül, akkor a szorzónk értéke eggyel nő, és megjelenik a következő szorzó eléréséhez szükséges pontszám. Érdemes a szorzót minél hamarabb felpumpálni, ugyanis minden egyes farolás ezzel az értékkel lesz felszorozva. Ha sebességünk túlságosan leesik, akkor a szorzó is veszíteni fog értékéből. Gyorsabb autóknál nemcsak ajánlott, hanem egyenesen kötelező a kézifék használata, ellenkező esetben csak a korlát lesz képes megállítani minket, ami pontjainkra nézve igen rossz hatással van (bizonyos esetekben még pontlevonást is kaphatunk érte). Az utolsó versenyfajta a kiütés, ezt persze nem kell szó szerint érteni, mindösszesen annyi változásról van szó a körversenyekhez képest, hogy az adott kört utolsóként teljesítő versenyző automatikusan kiesik. Ez így megy mindaddig – egészen pontosan három körön keresztül -, míg csak egyetlen száguldó őrült marad a pályán. Minden versenyre illetve versenytípusra igaz, hogy a maximális versenyzői létszám a nulla-négy nyílt intervallumból vesz fel értéket. Ez elsőre lehet, hogy furcsa, viszont sok szempontból kényelmes is. Két speciális versenyfajtáról nem esett még szó ebből az első a próbafutam (time trial). Vele csak nagyon ritkán találkozunk a játék során, a legtöbbször azért, hogy valami egyedi tuningot kapjunk sikeres teljesítése esetén. Semmi többről nincsen szó, mint egy olyan speciális sprintről, ahol egyetlen ellenfelünk az idő. A másik speciális verseny a bajnokság (tournament), ahol az eddig megszokott egy-egy futam helyett hármat vagy négyet kapunk illetve a futam végén helyezésünknek megfelelően pontokat osztanak. Ezeken a versenyeken a megszerezhető pénzmennyiség is nagyságrendekkel magasabb, mint általában (a legtöbbször 10x). Ha az összesítésben sikerül nyernünk, akkor a kellemes pénzösszegen kívül még egy csomagnyi teljesítménynövelő tuningokat is kapunk. Ezek a tuningok lesznek a legfontosabbak autónk számára az egész játék alatt. A választási lehetőség ez esetben duplán meg van vonva tőlünk, mi nem szólhatunk bele, hogy milyen típusú tuningot szeretnénk, és addig nem kapunk új választható futamot a térképen, míg nem diadalmaskodunk a bajnokságban. Minden sikeresen teljesített verseny után a gép közli velünk nyereményünket, és jelzi, ha újabb pályát sikerült feloldanunk a quick race vagy osztott képernyős opcióhoz. A legelső három-négy verseny amolyan gyakorlás jellegű, segít megismerkednünk a különböző típusokkal, és gyors tanulást biztosít a kezdők számára.

Plusz 10 lóerő

Végre elérkeztünk a játék legfontosabb eleméhez, a tuningoláshoz. Itt három fő opció közül választhatunk: motor tuning, optikai tuning illetve autócsere. Autónk becserélése igen egyszerűen történik, kiválasztjuk a kívánt új járgányt, majd először saját autónk adatairól kapunk egy táblázatot, ezek után pedig a megvásárolandóról. A jelenlegi kocsi festése, beállítása és minden egyéb extrája átkerül az újra. Sajnos a gép által közölt adatok (gyorsulás, sebesség, kezelhetőség) nem mindig felelnek meg a valóságnak, ezért érdemes minden autót kipróbálni az utcán, mielőtt versenyre indulnánk vele. Ha mégsem nyerte el a tetszésünket, akkor még mindig adódik lehetőségünk visszacserélni a régire. Itt meg kell említenem a program egyik zavaró hiányosságát, amely abból adódik, hogy egyszerre csak egy autót vagyunk képesek birtokolni. A későbbiek során sok esetben szükségünk lesz váltogatni a kocsikat az adott versenynek megfelelően. Egy egyszerű példával élve az Acura RSX viszonylag jól kezelhető, gyors gép, ami tökéletesen megfelel a gyorsulási versenyekhez, viszont egy megfelelően feltuningolt Mazda Miata majdhogynem verhetetlen a technikás pályákon, ahol sok az éles kanyarkombináció. A teljes játék során összesen 20 különböző autó áll a rendelkezésünkre.
Szándékosan hagytam a két tuning opciót a végére, ennél a résznél legalább ugyanannyi időt fogunk eltölteni, mint magával a versenyzéssel. Az autó teljesítményét növelő tuningok kilenc kategóriára lettek felbontva, ez által befolyásolva a három fő alaptulajdonságot. Ezeket az újításokat minden alkalommal egy bajnokság megnyerése után kapjuk hármas csoportokban. Mind a kilenc kategória három fejlesztési szintet foglal magában az alapként rendelkezésünkre álló gyári alkatrészeken kívül. Lehetne vitatkozni rajta, hogy ez most sok vagy kevés, véleményem szerint a fejlesztők megtalálták a középutat az árkád és a kemény szimuláció között. Ha megnyerünk egy új fejlesztési csomagot, a kilenc összetevő valamelyikéhez akkor még bónuszként lehetőséget kapunk kiválasztani a számunkra szimpatikus márkacsomagot is. Én nem tapasztaltam különösebb eltérést az egyes márkák között, ezek csak amolyan színesítésként szolgálnak. Az egyetlen számomra elképzelhető magyarázat az lehet, hogy az általunk preferált márkáét kapjuk meg hamarabb a felragasztható matricák közül. Igaz, hogy a motorikus fejlesztések általában nem társulnak vizuális változással, mégis látványos különbség érhető el a fékek és a lengéscsillapítók lecserélésével. Az új alkatrészek beszerelése előtt a program megmutatja nekünk, hogy az adott tuning mennyire lesz hatással a három fő tulajdonságra. Újfent sajnálatos az a tény, hogy az autók fejlesztését tekintve a játék megint csak teljesen lineárisra sikerült. Az egyetlen igazi különbséget a próbafutamok alkalmán megszerzett egyedi tuningok jelentik, ilyen esetben ugyanis választanunk kell több előre megadott kategóriából. Összességét tekintve azonban ez csak nagyon minimális különbségeket fog eredményezni, és semmilyen drasztikus módon nem befolyásolja a játék teljesítését.

Gyöngyházfény

Utolsó állomásunk az optikai tuningok varázslatos világába vezet. Ebbe a vállfajba tartozik minden, aminek valamilyen látható jele van az autó kinézetében. A programozók itt teljesen szabadjára engedték fantáziájukat, mire a játék végére érünk, már több száz választható alkatrész, matrica és festés fog a rendelkezésünkre állni, hogy minél egyedibbé tehessük éppen aktuális kedvencünket. Lehetőséget kapunk az autó legapróbb részleteinek megváltoztatására is: a lökhárítók, motorháztető, tető, hátsó szárny, lámpák, alufelni, ablakok, kipufogó mind lecserélhetőek, sőt, többségük még át is festhető. Ha valakinek ez még mindig nem lenne elég, akkor a mai divatnak megfelelően választhat neonfényt és több tucatnyi matricát az egyszerűnek már így sem nevezhető járgányra. A motorikus tuningokkal megegyezően ezeket a kellékeket sem kapjuk meg a két szép szemünkért, mindenért keményen meg kell küzdenünk a futamok során. Az új alkatrészek beszerelése roppant egyszerűen elvégezhető, csak kiválasztjuk a tuningolni kívánt kategóriát, majd ízlésünknek megfelelően az új elemet, ami abban a pillanatban meg is jelenik az autón, így még mindig lehetőségünk adódik visszalépni a csere előtt, ha nem nyerte el tetszésünket. A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor elérkezünk az autó festéséhez, itt lehetőségeink ugrásszerűen megsokszorozódnak. Az első körben átfesthetjük magát az autót, a hátsó szárnyat, az alufelnit, a fékeket és a kipufogót. Három eltérő festék kategória közül választhatunk mindezek alapjául: normál, metál és gyöngyházfény. Ha az alapokkal megvagyunk, akkor jöhet az egyedi minták felvitele. Négy eltérő réteget használhatunk fel erre a célra, és mindben egyes rétegen belül tucatnyi minta közül kell kiválasztani a legvadabbat. Az eltérő rétegek természetesen külön-külön színezhetőek, így abban az esetben, ha jól variáljuk a minták és színek kombinációját egészen elképesztő eredményt kaphatunk. Miután megalkottuk a tökéletes szín kavalkádot, és még mindig van rendelkezésre álló szabad helyünk az autó felületén, nincs más hátra, mint megannyi matrica közül válogatva kitölteni azt. Maguk a matricák létező tuning, autóhifi és egyéb ismert sportmárkák licenszei. Minél extrább kiegészítőkkel ruházzuk fel autónkat annál látványosabban nő népszerűségi szintünk is. Mind erre, mind a stíluspontokra érdemes nagy figyelmet szentelnünk, ugyanis bizonyos versenyeken csak akkor indulhatunk, ha ezek az értékek elérik az ott megkívánt szintet. Ha valaki megkérdezné, hogy a játék melyik részét sikerült a legjobban eltalálniuk a készítőknek akkor nyugodt szívvel tenném voksomat erre a fejezetre.

Technológia

Amikor annak idején a játékot bejelentették, egy kérdés foglalkoztatta leginkább az embereket: hogyan fogják megvalósítani a városok nem éppen sivár grafikai kidolgozását a sebességérzet megtartása mellett. Így utólag nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden pontosan megvalósult az eredeti tervek szerint. A város útjai tükröződnek mintha éppen csak pár perccel ezelőtt állt volna el az eső. A fények a sebesség függvényében torzulnak, a motion blur áldásos tevékenysége pedig ugyanazt az érzést kelti bennünk, amit a sorozat összes tagja képviselni volt hivatott: sebességet. A sok apró effekt, kezdve az autók lámpáinak fénykörétől egészen a sebesség hatására szűkülő látómezőig mind ugyanazt a közös célt szolgálják, megpróbálják visszaadni egy több száz lóerős géppel való száguldás élményét a kivilágított éjszakai nagyvárosban. A hangok terén már nem ennyire látványos a fejlődés, míg az autók hangja tiszta és jól észrevehetően elkülöníthető a különböző típusok között addig a környezetünkkel való
interakció már jóval kevésbé kidolgozott. A fejlesztők védelmében azonban el kell mondanom, hogy nem is lesz igazán alkalmunk a környezeti zajok hiányán bánkódni, mert a legtöbb esetben örülni fogunk, ha képesek vagyunk az úton maradva lépést tartani ellenfeleinkkel. A zenei aláfestés az EA által az utóbbi időben gyakran preferált elképzelés szerint, ismert előadók licenszelésével lett megoldva. A majdnem harminc számot nagyjából három kategóriára osztották fel: hip-hop,rock és techno. Megtalálható itt Rob Zombie-tól a Crystal Method-ig szinte minden, egyedüli hiányosságként csak a saját zenék támogatásának nemléte hozható fel. Összességében a játék megközelítően hibátlanra vizsgázik a technológia teszten.

Elszámolás

Vegyes érzelmeket táplálok a Need for Speed Underground iránt. Sokszor elgondolkodom rajta vajon mi lehetett volna a programból, ha kicsivel több idő jut a fejlesztésre vagy csak jobban odafigyelnek az apróságokra és okosan lopnak ötleteket a konkurenciától. Számomra hiányoznak az illegalitással párosuló rendőrautók, a szabad, kihívásokon alapuló nem lineáris játékmenet és a motor tuningolásnak kevésbé árkád jellegű megoldása. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztam a játékkal eltöltött hosszú órák alatt és garantálom, hogy aki rajong a sebességért vagy csak egyszerűen vonzalmat érez az illegális autóversenyzés iránt, az ugyanolyan jól fog szórakozni. Amennyiben az EA folytatni kívánja az Underground által elkezdett irányvonalat, és okulnak a mostani rész apró hibáiból akár még egy tökéletes játékot is kaphatunk az évek során. Addig is mindenki csatolja be magát kedvenc gyöngyházfény színű álmába és padlógáz (nameg NOS)!