Tippek a játékhoz
1. Mindenfajta csapatnak van létjogosultsága az egész játék folyamán. Nincsen mindenek felett álló egység, amely minden területen tökéletes, mindenkinek van ellenszere. Ahhoz, hogy hatékonyan harcoljunk, vegyes seregeket kell felállítani.
2. A kiegészítő csapatok (auxiliary infantry) az építők szerepét töltik be. Feladatuk a helyőrségek felépítése, ahol a kiképzés folyik, hidak megjavítása, továbbá őrtornyokat és ostromgépeket is ők hozhatnak létre. Minden általuk készített eszköz javítható, ráadásul az épületek ingyenesek is! Bár harcolni is lehet velük, nagyon gyengék, ezért csak végszükségben küldjük csatába őket.
3. Az íjászok (auxiliary archers) nagyon hatásosak az ellenség távolról történő gyengítésére, de közelharcban – illetve a légiósok teknősbéka alakzata ellen – használhatatlanok. Nagyon vigyázzunk rájuk, mert az ellenséges lovasság szinte mindig őket támadja először. A legjobb, ha tornyokba vagy a lovasok legtöbbje számára járhatatlan erdőbe rakjuk őket. Épületek és ostromgépek ellen kiválóak, mert könnyen felgyújthatják azokat, amelyek így sokkal hamarabb – ha már lángolnak, akkor maguktól is – megsemmisülnek. Bár a parittyások jobban bírják a gyűrődést, és afféle „páncéltörőként” is működnek, épületek esetében gyengébbek a gyújtogatás képességének hiánya miatt.
4. A lovasságot az ellenség hátbatámadására, a hátul lévő gyengébb egységek (íjászok, ostromgépek) megsemmisítésére használjuk. Ha lehet, ne küldjük be őket a csata forgatagába, és lándzsások ellen csak akkor erőltessük őket, ha tényleg nincs más csapat a közelben.
5. Feltétlenül tartsunk orvost a csapataink mellett, nagyban megnöveli katonáink élettartamát. Hasonlóképpen lehetőség szerint centurio is legyen minden seregben.
6. Létfontosságú a felderítés, ezért legalább 2-2 farkas és sólyom felderítőnk legyen kéznél. Előbbi képes az erdőkben rejtőző ellenségek kiszúrására is, míg utóbbi a nyílt terepek kikémlelésében jobb. Az állatokért nem kell aggódni, nem pusztulnak el, ezért minden hadmozdulat előtt bátran és alaposan kémleljük ki a terepet velük.
7. A terepnek létfontosságú szerepe van. A magaslatokon álló csapatok a lentiek számára láthatatlanok (kivéve, ha azok őrtoronyban vagy ostromtoronyban (!!!) vannak), ráadásul az íjászok hatótávolsága is nagyobb, ha dombon állnak. Az erdőkben lévőket pedig a fentről nézelődők elől takarják el a lombok, ahhoz hogy észrevegyék őket, be kell küldeni a fák közé egy csapatot vagy egy felderítőt. Fontos az is, hogy bizonyos csapatok (római lovasság, ostromgépek, lándzsások) nem képesek bemenni az erdőbe, valamint a legionáriusok nem tudnak átkelni a gázlókon – csak hidakon. Ezeket figyelembe véve, ha jól választjuk meg csapataink helyét, akár többszörös túlerőt is legyőzhetünk.
8. A katapult és a balliszta lassú fegyver, amit az ellenség könnyen felgyújthat vagy szétverhet. Előnyük viszont, hogy hatótávolságuk elég nagy, és álló célpontok ellen használva nagy veszteségeket tudnak okozni. Míg a katapult tapasztalataim szerint nem sebzi a saját csapatokat, addig a balliszta lövedéke kíméletlenül lemészárol MINDENKIT, aki az útjába kerül, függetlenül attól, hogy milyen ereje és védettsége van. Ezek a fegyverek egyébként alapból nem tüzelnek önállóan, kézzel kell agresszív módba kapcsolni őket – ballisztánál ezt kétszer is gondoljuk meg!
Kezdjünk bele a küldetések elemzésébe. Az első négy gyakorló pályához sok tanácsot nem lehet adni – kövessük a gép utasításait, akkor nem lesz probléma.
5. Küldetés: Crossing the River Arar
Ebben a küldetésben meg kell keresnünk Divitiacust, a renegát druidát, és el kell foglalnunk a térképen lévő két települést. Induló csapatunkkal célszerű a térkép széle mentén végignyomulni az első faluhoz. Miután ezt bevettük, gyártsunk le annyi sereget, amennyit csak tudunk. A folyó irányából több támadás is érkezik, ezt védekezzük ki. Ezután irány a két híd. Elsőként a felsőt javítsuk meg, ez ugyanis a szigetre vezet, amely magaslat lévén jó hely egy osztag íjásznak – a gép telepített is csapatokat ide. Mivel ezen a hídon keresztül legionáriusaink nem tudnak átmenni a túlpartra (a híd után sekély víz van), irány lefelé a másik átkelőhely. Kutassuk át az erdőket rendszeresen, mert elég sok íjász bujkál bennük, akik nagy károkat tudnak okozni vonuló csapatainknak. A hídnál megtaláljuk a druidát, onnan nem messze pedig 2 csapat lovas is csatlakozhat hozzánk. Ezután irány a túlparton lévő település – a közelében nagyon sok ellenséges sereg van, itt komoly csatára számítsunk. Hasznos, ha felhúzunk néhány katapultot, és csapataink egy részét az erdőben helyezzük el.
6. Küldetés: Escort to Bibracte
Itt el kell juttatnunk Titus Labienust és Publius Liciniust Bibracte városába. A pálya elején először védekeznünk kell. Ez könnyű feladat, mivel alapból magaslaton vagyunk. Helyezzük el íjászainkat a dombokon (egy csapatot vigyünk a Wolf Scouthoz), a gyalogságot pedig rakjuk le a központi magaslat két oldalán – minél hátrébb tesszük őket, annál több ideje van íjászainknak ritkítani az ellent. Verjük vissza a támadást, majd miután minden elcsendesedett, kezdjük el végrehajtani a feladatot. Ezen a térképen két város is van, de csak az egyikkel – a térkép jobb oldalán lévővel – érdemes foglalkozni. A kacskaringós út helyett, ahol lépten-nyomon ellenségbe ütközünk, az íjászokkal, a hadvezérekkel és a kiegészítő gyalogsággal a térkép széle mentén egyenesen osonjunk át a tó mellett a város felé. Hozzuk ide a légiósokat is, bár ők nem tudnak átkelni, jók a lentről jövő ellenség felszámolására. Az erdőben állva csalogassuk lőtávolságba az ellenfeleket, és pusztítsuk el őket. Folyamatosan derítsük fel a terepet, és miután tiszta a levegő, foglaljuk el a várost (figyeljünk rá, hogy őrzik, de az erőnk elegendő a védők leverésére). Amint miénk a település, gyártsunk csapatokat, és készüljünk fel a támadásra. A végcél a bal alsó sarokban lévő város. Igen erős seregek vannak a híd előtt, megint cselezzünk! A térkép alján, durván középen van egy domb – itt egy ellenséges balliszta figyel. Hozzunk a jobbra lévő erdőbe 3 légiót, legalább ennyi íjászt, és az úton is készítsünk össze egy csapatot. Rohanjuk le a ballisztát, és íjászainkkal sprinteljünk a dombra. Innen tökéletes védettséget élvezve meg lehet sorozni a hídnál lévő csapatokat. Ezek persze egyből megindulnak, hogy megbüntessék embereinket, ekkor kapjuk oldalba őket a katonáinkkal. Így viszonylag könnyen legyőzhetjük a híd őrzőit. Ezután nincs más dolgunk, mint a két centurióval belovagolni a városba.
7. küldetés: Of all the gallic tribes
Feladatunk, hogy 20 percen keresztül tartsuk az erődöt, melyet az egyesített gall seregek ostromolnak. Amint megkapjuk az irányítást, minden emberünkkel kezdjünk katapultokat építeni, és a barakkban azonnal kezdjük meg a csapatok kiképzését (2 orvost az elején, majd íjászokat és legionáriusokat vegyesen). A lovasságból két csapatot hagyjunk kinn, a harmadikat hozzuk be az erődbe – ezek jók lesznek a magányos íjászok és katapultosok legyőzésére. Az elkészült katapultokat hozzuk a falak tövébe, és feltétlenül állítsuk agresszív módba őket, hogy maguktól is tüzeljenek. Íjászainkat helyezzük el a falakon és a tornyokban. A támadások nagy része felülről érkezik, ide összpontosítsuk erőinket. Nagyrészt maradjunk az erődön belül, de néha-néha, amikor hasznosnak látjuk, támadjunk ki néhány csapattal, főleg a faltörő kosok megjelenésekor – viszont a bejáratnál mindig maradjon legalább 1 légió, nehogy betörjön az ellen. Ha megsemmisül a kapu, ne essünk kétségbe, nem nagy dolog, csak ezentúl mindig álljon valaki a bejáratban (stand ground módban). Mindig legyen a falakon gyalogság, hogy az ostromlétrán feltörekvőket leverjék, akik egyébkén nagy aprítást rendeznének íjászaink soraiban. A legfontosabb, hogy folyamatosan termeljük a katonákat és a katapultokat, hogy a veszteségeinket pótolhassuk. Az utolsó 5 perc már nem túl veszélyes – főleg ha eddig sikerült megőrizni katapultjainkat –, és a végén megérkezik a felmentő sereg…
8. küldetés: Divide and Conquer
A térképen lévő 4 germán falut kell elfoglalnunk, el kell intéznünk a főnököket (war chief – minden településnél van egy), és le kell számolnunk a területen bóklászó barbár csapatokkal. Két sereget is kapunk, egyet északon, egyet pedig délen. Ezek a csapatok bőven elegendőek a hozzájuk legközelebb lévő települések elfoglalásához (a déli seregnél egyik csapatunkat le kell fokozni – demote –, hogy építőkhöz jussunk). Érdemes kihasználni, hogy szinte minden település közelében van egy magaslat, amit elfoglalva stratégiai előnyhöz juthatunk. Egy-két íjászosztagot ide elhelyezve a kezdeti ellentámadásokat is könnyen leverhetjük. Erősödjünk meg, majd irány a másik két célpont. A térkép közepén lévő erős csapatokat érdemes elkerülni, és inkább a térkép szélén közlekedni. A nagyobb hadmozdulatok előtt feltétlenül derítsük fel az erdőket farkasokkal, nagyon sok egység bujkál a fák alatt. Egyébként a pálya nem nehéz, a gép nem viszi túlzásba a kezdeményezést, inkább csak reagál a támadásainkra. A térképen zölddel jelölt katonák szövetségesek, bár nem irányíthatjuk őket, hasznos felderítési adatokkal szolgálnak. Egy idő után a semleges csapatok jelentős része is megadja magát, így ennyivel kevesebb gondunk lesz.
9. küldetés: The everlasting frontier
Kettős célt kell elérnünk – ki kell védeni az egyesített germán törzsek támadását, majd meg kell hódítani a városukat. Az elsővel lesz igazán gondunk, mivel az ellenség a térképet kettéválasztó folyón 4 helyen fog átkelni. Induló erőnk kevés erre a feladatra, ráadásul a csatlós lovasság bizonyos veszteségek után elmenekül, így rájuk sem támaszkodhatunk igazán. Bár az eligazítás azt sugallja, hogy védjük a hidakat, inkább másként oldjuk meg a feladatot! A mi oldalunkon két magaslat is van, amelyek ideális helyet biztosítanak a védekezéshez. Az első domb nem sokkal a legalsó – induláskor még lerombolt – híd felett van, a feljáró felül található. Ezt egy picit nehezebb tartani, mert a felső átjárón érkező ellenség hamar fel tud szaladni a dombra, és így meglátja itt rejtőző csapatainkat. Ide legalább 2 (inkább 3) íjászt, 1 vagy két légiót telepítsünk (akikkel minél hamarabb verjük le a remélhetőleg nyilakkal jól legyengített támadókat) egy orvos és egy centurio társaságában. A másik védekezési pontot hátrébb, indulóhelyünktől északra, egy hosszúkás gerincen építsük ki. Ez fog védeni a két felső átkelő felől érkező katonák ellen. Két feljárata van, egyik hátulról (innen megyünk fel mi is), és egy a térkép szélén, az erdőnél is – innen fog jönni egy-két csapat, erre számítsunk. A feljárókba rakjunk 1-1 légiót, a dombra pedig telepítsünk annyi katapultot, ballisztát és íjászt, amennyit csak a rendelkezésre álló rövid idő alatt össze tudunk hozni. Az így felállított védelem elegendő a roham visszaverésére, ha esetleg valahol veszély mutatkozna, nyugodtan vágtassunk be lovasainkkal rendet rakni – ha elmenekülnek, az se baj. Idővel a támadók elfogynak, így ellentámadásba mehetünk át. Bár a legfelső átkelő látszik legjobbnak a támadásra, ezt őrzik a legerősebben, így valahol lejjebb menjünk át a folyó túloldalára. Itt már különösebb trükk nincsen, erős felderítéssel támogatva nyomuljunk előre a térkép sarkán lévő faluhoz.
10. küldetés: A land lost in the mist
A britek által foglyul ejtett római követet kell kiszabadítanunk, és vissza kell térnünk vele a tengerparthoz. Ahogy az eligazítás is mondja, nem kell az összes ellenséges csapatba belekötnünk, bár érdemes jól megtisztítani a terepet, hogy a várostromnál ne kelljen tartanunk hátbatámadástól. Erős hadseregünket már rögtön az elején nagy csatába kell vezetnünk. Induláskor figyeljünk arra, hogy balra fent, a szigeten jó néhány ellenséges katapult várja, hogy ránk dobálja terhét, ezért jobbra eltolódva álljunk csatasorba, majd sorozzuk meg saját kővetőinkkel a látótérben lévő ellenséget. Erre nagy roham a válasz, amit kis szerencsével veszteség nélkül is megúszhatunk. Első célpontunk a térkép jobb oldalán lévő település legyen, a másik ugyanis hamarosan szövetségessé válik, amint találkozunk a hírvivőjükkel – ő a bal oldali magaslaton van, rögtön az elején. Ha van hangulatunk, küldhetünk segítséget nekik, de nélkülünk is jól elvannak. Miután sikeresen elverekedtük magunkat az első faluhoz, töltsük fel csapatainkat, majd a vár felé törjünk előre (figyelem, a térkép szélén van egy erős sereg, ezt intézzük el). A várostrom elég kemény, főleg, hogy csak szűk terepen, egy hídon közelíthetjük meg (a túloldalról jobb a helyzet, de ahhoz át kell mennünk az egész térképen). Támadás előtt építsünk ostromlétrákat és rohamtornyokat (ezekbe rakjunk embereket), majd essünk neki a várnak. A legjobb, ha teljes erejű rohamot indítunk (elöl menjenek a tornyok és két-három teknősbéka alakzatba rendezett légió, azok jól bírják a gyűrődést). A legfontosabb, hogy minél hamarabb juttassunk fel a falakra harcosokat, úgy könnyebb az íjászokat elintézni. Ha sikerült a teljes helyőrséget leszedni, akkor nincs más dolgunk, mint a kiszabadított fogollyal visszaballagni a kiinduló helyre.
11. küldetés: Greed
Ezúttal a Közel-Keleten kell rendet tennünk. Fő célunk, hogy elfoglaljuk a 4 templomot (Tirusz, Szamária, Jeruzsálem és Petra a célpont). Ehhez nem feltétlenül kell minden esetben harcolnunk, ugyanis a népek egy része hajlandó vér nélkül alávetni magát Cézár uralmának, ha megteszünk nekik egy kis szívességet. Több lehetőségünk van. Rögtön az elején a szamáriai követ (övé a két felső város a térképen) megkér minket, hogy intézzük el a júdeaiakat, és akkor a barátaink lesznek. A zsidók – akik szintén két várost birtokolnak – is ajánlatot tesznek, ők az arabokra haragszanak (meglepődik ezen valaki?), úgyhogy szövetségesünkké válnak, ha elfoglaljuk Petrát. Ha akarjuk, természetesen megtámadhatjuk mindkét nemzetet, de az elején célszerű várni, mert elég nagy hadseregük van szerteszét, és inkább azokat érdemes leigázni, akik alapból ellenünk vannak. Kezdhetjük például a tirusziakkal (a legközelebbi tengerparti város, alulról célszerű támadni, körbemenve a hegygerincen), és folytathatjuk az arabokkal, akik a legtávolabbi település urai, a térkép jobb alsó sarkában. Ez utóbbi viszont automatikusan azzal jár, hogy a júdeaiak csatlakoznak hozzánk, Szamária pedig azonnal hadat üzen emiatt. Ekkor számítsunk rá, hogy az első pár percben elég tekintélyes nagyságú haderő válik hirtelen ellenségessé, így a legjobb, ha nem vagyunk a falvaik közelében. Ha várunk egy kicsit, akkor a két rivális nemzet egymásnak esik, és legyengíti egymást, így azért könnyebb a dolgunk. Akárhogyan is döntünk, a lényeg az, hogy mind a 4, templommal rendelkező település mellé építsünk helyőrséget, ekkor lesz miénk a győzelem. Ezen a pályán egyébként új elem is megjelenik a taktikai palettán – ez nem más, mint a búzamező. Ha gyalogosokkal ilyen területre állunk, akkor rövid idő elteltével katonáink hasra vágják magukat, és „láthatatlanná” válnak – körülbelül úgy funkcionál a dolog, mint az erdők. Elég sok ellenséges katona bujkál ilyen módon az elején.
12. küldetés: Fear the Eagles
Ismét Britannia, Cézár úgy döntött, hogy megtorolja az eddig elszenvedett vereségeit, és rendbe rakja a barbár briteket. Feladatunk, hogy a legrebellisebb törzset, a Cassivellanusokat leverjük – ők laknak a legmesszebb lévő táborban. Rajtuk kívül a pályán még három másik törzs is található, akik kezdetben szintén ellenségeink. A pályát kétféleképpen lehet megoldani. Mehetünk nyers erővel is, ebben az esetben a már jól begyakorolt séma szerint ledózerolhatjuk ellenfeleinket. Ha nincs hangulatunk a vérengzéshez, a 3 csatlós törzset semlegessé tehetjük, ha leromboljuk a falvaik közelében lévő oltárokat – igaz, így nem tudjuk elfoglalni őket, ám a pálya során a mi saját táborunk is elegendő emberanyagot biztosit, emiatt nem nagy veszteség ez a megoldás. Az első törzs oltára kapásból útba esik, ezt akadály nélkül szétverhetjük, és máris kevesebb a gondunk. A másik két népét már nehezebb elintézni, mivel ezek beljebb, a táborok után találhatóak. A Cassivellanusokat viszont erővel kell leverni, ők csak így ismerik el Róma felsőbbrendűségét. Rájuk figyeljünk, mert elég aktívak, egy alkalommal nálam hatalmas kerülővel eljutottak a védtelen indulótáboromig, és lerombolták azt, miközben főerőim az ő falujukat ostromolta (és ezzel el is vesztettem a csatát). Ettől eltekintve a küldetés nem nehéz, főleg, ha az oltáros megoldást választjuk.
13. küldetés: Cold Treason
A gallok megint lázadnak, bekerítették a IX. légiót, és ostrom alá vették a helyőrséget. Mi kapjuk a feladatot, hogy segítséget vigyünk ostromlott bajtársainknak, és – Róma fensőbbségét bizonyítandó – leigázzunk két települést. Indulóseregünk csupa lovasból áll, ami önmagában sajnos kevés a falvak lerohanására (nagyon erősen védettek), így elsőként célszerű az erődbe eljutni. Ahelyett, hogy keresztülbaktatnánk a térképen, vágjunk át a szélen, indulóhelyünktől nyílegyenesen a helyőrség felé. Ne közelítsük meg az útba eső várost! A feljárónál van egy kisebb csapat, amit le kell győznünk, de kis ügyességgel ez megoldható. Ezután a fővezérrel és a germán lovasokkal (ők is át tudnak menni a fák alatt) vágjunk át az erdőn, itt csatlakozik hozzánk egy kisebb római csapat, ami automatikusan megindul az erőd felé. Elegendő az erejük, hogy átvágják magukat az ostromgyűrűn, mi pedig vágtassunk be vezérünkkel a várba, és máris megvan a küldetés első fele. Innentől kezdve a védekezés is a mi feladatunk, és koncentráljunk erre. Induló csapatunk maradékát – akik nem tudnak átjönni a fák közt – egyelőre hagyjuk békén, vigyük őket biztonságos helyre. Az erődben kezdjünk intenzív tréningbe. Mindenekelőtt képezzünk ki egy orvost, két farkas-felderítőt, és egy osztag „építő” gyalogságot, majd ezután annyi íjászt, amennyit csak tudunk, néha-néha pedig egy csapat légióst is. A farkasokat küldjük ki az erőd felett lévő erdőbe, hogy lássuk az innen támadó ellenséget, az építőkkel pedig kezdjünk katapultgyártásba. Az ellen eddigre már bőszen ostromolja a helyőrséget, védekezzük ki. Maradjunk a várban, és csak néha rontsunk ki a lovassággal, hogy az ellenséges íjászokat rendbe rakjuk. Az elején nagyon erős lesz a támadás – hiszen 3 törzs rohamoz – majd fokozatosan lanyhul, végül teljesen el is hal. A fő roham lentről jön, de néha figyeljünk az erőd felső részére is, innen is fog érkezni néhány barbár csapat. Amint befejeződik az ostrom, ellentámadásba lendülhetünk. Innentől kezdve már sétagalopp az egész, a térképen csak elszórva találkozunk ellenállással. Foglaljuk el a két számunkra szimpatikus települést, és ezzel ez a pálya ki is fújt.
14. küldetés: When all hell breaks loose
Egy meggondolatlan hadművelet következtében a római sereget szétverik a Pártusok. Nekünk kell egyesíteni a szétszórt csapatokat, majd visszavonulni a hajókhoz. Rögtön az elején minden irányból ránk rontanak az ellenséges csapatok. Mindent beleadva védekezzünk. Miután az első hullám lement, rövid szünet következik. Sajnos az idő tényleg nem hosszú, és a második támadásra esélyünk sincs felkészülni, ne is próbáljuk megvédeni táborunkat. Amint üzenetet kapunk, induljunk el a vezérünkkel a térkép közepén található csapatokhoz. Harcolni felesleges, próbáljunk az erdők rejtekében átlopakodni. Miután csatlakozik hozzánk a második hadvezér, folytassuk utunkat a térkép jobb oldalán lévő sereghez – ezt a tábort se tudjuk megvédeni, ne is próbálkozzunk! Ne nyílegyenesen menjünk, inkább felfelé, a 3. település felé kerüljünk. Csapatainkat próbáljuk kimenteni, különös tekintettel a pretoriánus gárdákra – őket ha lehet, ne áldozzuk fel. Amint elérjük a lenti tábort, az átvezető film után megjelenik a kikötő területe (a térkép alján, egyelőre hajók nélkül). Bár simán át lehet jutni a terület szélén mozogva, most ne rohanjunk. Ugyanis amint elérjük a hajókat, kiderül, hogy egy csomó katapult és egy nagy halom sereg akadályozza meg a kihajózást, így először ezeket kell elintéznünk. Emiatt álljunk be védekezésbe az utolsó tábornál, és képezzünk ki annyi egységet, amennyit csak tudunk, miközben visszaverjük a folyamatosan gyengülő támadásokat. Amint elkészültünk, irány a kikötő – akinek van kedve, visszafoglalhatja a városokat, de ez nem létfontosságú. Intézzük el a katapultokat, íjászokkal és a pretoriánusokkal átkelhetünk a folyón, és az erdőből probléma nélkül lerendezhetünk mindent. Figyeljünk arra, hogy a folyóparti búzamezők tele vannak pártusokkal. Ha a katapultok megsemmisültek, a „drámai” bejátszás után mehetünk is haza.
15. küldetés: He who dares…
Ez egy szimpla büntető hadjárat, ahol a renitens gallok falvait kell elfoglalni (kettő van belőlük). Annyi könnyítést kapunk, hogy egyrészt a térkép jobb oldalán van egy adag erősítés, másrészt hogyha beszélünk az indulóhelytől felfelé lévő gall törzsfővel, akkor csatlakozik hozzánk, és útközben is mellénk tudja állítani az egyébként semleges embereit. Ez a kettő együtt bőven kompenzálja azt a hátrányt, hogy kezdetben nincsen településünk. A szokásos kisebb csetepatékon kívül az első gall tábor megtámadásakor nyakunkba zúdul minden ellenség, az összes lehetséges irányból. A legjobb, ha a térkép közepén lévő torony körül foglalunk el védelmi állást, esetleg építhetünk további tornyokat is íjászainknak, és mielőtt megközelítjük a célpontot, összeszedünk annyi erősítést, amennyit csak tudunk. Az ellenfél teljes erőbedobással fog rohamozni, viszont ha ezt a támadást sikerül leverni, és kifogynak a falvai az emberanyagból, akkor a pálya már csak sétagalopp. A győzelemhez mindkét falu mellé kell építenünk egy helyőrséget.
16. küldetés: Homecoming
Kis kitérő után visszatérünk Kis-Ázsiába, ahol Crassus tönkrevert seregét kell biztonságban visszamenekítenünk Antiókiába. Bár induló erőnk elég szerény, és a bevezető képsorok is arra ösztökélnek, hogy harc helyett meneküljünk, ne ijedjünk be. Igaz, szemtől-szembe esélyünk se lenne a pártus lovassággal szemben (a felfelé lévő gyalogságról nem is beszélve), viszont kapunk egy osztag építőt. Vajon miért? Nyilván azért, hogy építkezzünk. De mit? Nos, tornyokat. Rögtön kezdéskor húzódjunk le, és építsünk két tornyot íjászainknak, egyet pedig az építőknek (ők nagyon gyenge harcosok, ezért rájuk fér ez a védelem), a gyalogságot pedig állítsuk a tornyaink mögé. Amint ez megvan, csalogassuk le a hídnál lévő lovasokat, akiket az íjászaink szecskává aprítanak. Keljünk át a hídon – egy adag szíriai jelenik meg feljebb, és utasítást is kapunk, hogy segítsük őket. Ne törjük magunkat, elintézik ők az ellenfeleiket, majd ezután csatlakoznak hozzánk. A legfontosabb közülük az orvos, rá nagyon vigyázzunk. Két útvonalunk van a továbbhaladásra, menjünk inkább az új csapatainkhoz, a lerombolt híd mellé. Mielőtt megjavítanánk, lőjük szét a folyó túloldalán lévő város helyőrségét (íjászaink stationary módban pont elérik), közben pedig építsünk ide is tornyokat. Amint kész vannak, javítsuk meg a hidat, mire hatalmas támadás érkezik két irányból. Gyűrjük le a támadókat, és amint tisztul a helyzet, foglaljuk el a falut. Ne siessünk Antiókiába, ugyanis amellett, hogy ott utánpótlást nem tudunk kiképezni, még a küldetés sem ér véget, mivel új feladatunk szerint ki kell irtanunk a területről az ellenséges csapatokat. Előbb inkább építsünk nagy sereget a frissen elfoglalt faluban, majd ezután kukkantsunk be hadvezérünkkel a nagyvárosba. Ennek hatására az ellenfél hatalmas hordákkal indul meg délről, amit a könnyen visszaverhetünk a középső híd alatti erdőben tanyázva (nálam 3 osztag íjász, 2-3 pretoriánus gárda orvosokkal és hadvezérekkel megtámogatva remekül elvolt itt). Innentől kezdve már nincs nagy gondunk, szisztematikusan kutassuk fel és semmisítsük meg az ellenséges csapatokat.
17. küldetés: War of attrition
Ezúttal 3, utánpótlást szállító szekeret kell elkísérnünk rendeltetési helyére, és meg kell akadályoznunk, hogy a galloktól hemzsegő erdőkben baj érje őket. Ebben a küldetésben nem lesz lehetőségünk csapatokat építeni, mindössze az egyes állomások érintésekor kapunk néhány csapatot erősítés gyanánt. Kezdetben nincs orvosunk, majd az első erőd elérésekor fogunk kapni egyet. Különösebb trükközésre nincs lehetőség, be kell járnunk a területet, a megadott sorrendben. A szekereket mi nem irányíthatjuk, mindig automatikusan követik a leghátsó csapatunkat. A legnagyobb segítség ezen a pályán a két germán lovascsapat, ezek ugyanis akadálytalanul közlekedhetnek az erdőkben, és elég erősek is, de jobb, ha főként az íjászok legyőzésére használjuk őket. Sose támadjunk velük ellenséges lovasokra vagy dárdásokra! Kulcsfontosságúak felderítőink is, ezekre is vigyázzunk, és minden manőver előtt gondosan ellenőrizzük a farkasainkkal az erdőket. Sietni nem kell, inkább kétszer is gondoljuk meg, mikor és hogyan támadunk. Két nagy csatára kell számítani, a pálya elején – ez a könnyebb, mivel ekkor még sok segédcsapat van a szekerek körül – és a végén. Mindkét esetben próbáljunk meg az utak mentén, az erdőben mozogni, hogy legalább az adjon némi fedezéket. Amint elérjük az utolsó erődöt, a küldetés be is fejeződik.
18. küldetés: Alea Iacta Est
Miközben külföldön hadakoztunk, Pompei úgy döntött, fellázad, ezért vissza kell térnünk a birodalom szívébe, hogy leverjük a lázadást. Ebben a küldetésben 3 várost kell visszaszereznünk, pontosabban segíteni nekik, hogy Pompei seregeinek fenyegetése ellenére a császár oldalára álljanak. Alapesetben ezek semlegesek, amint viszont megközelítjük őket, szövetségeseink lesznek – ekkor azonban automatikusan támadás éri őket a lázadók részéről. Ezen a pályán a fő nehézséget a felderítők hiánya okozza az elején, az első város után ez megoldódik. Arra figyeljünk, hogy a folyók környékén nagyon sok ellenség lebzsel, akik automatikusan támadást indítanak, amint megjavítjuk a hidakat. Ezért amikor csak lehetséges, reparálás előtt nézzünk jó alaposan körbe a partokon, és amit csak tudunk, sorozzunk meg a parittyásainkkal. Sietni nem kell, ellenfelünk nem képez ki sereget, csak az induláskor meglévő – igaz, tekintélyes méretű – csapataival kell elbánnunk. Én magam egyébként először balra/felfelé indultam el, itt tűnt kisebbnek az ellenállás, majd a hidat megjavítva először a középen lévő település állt át az oldalamra. Ezután felderítőkkel megkerestem, majd az erdők rejtekéről a parittyásokkal megsemmisítettem a balra lévő várost fenyegető sereget, végül elindultam a felfelé lévő településhez. Az odavezető híd megjavításakor óriási seregek csaptak le az első városomra, valamint a frissen átállt harmadik településre, és jobbról is érkezett egy kisebb csapat. Mint kiderült, ez az ellenfél végső próbálkozása, mivel ezek leverése után már semmi sem akadályozhatta meg, hogy mindhárom város Cézár uralma alá kerüljön.
19. küldetés: War within the mountains
Ezen a pályán „csak” védekeznünk kell, ami nehezebb, mint elsőre gondolnánk. Az egész terület tele van erdőkkel, ami sokat segít a támadóknak. Hogy dolgunk még nehezebb legyen, van egy szövetségesünk, akinek a falujára szintén vigyázni kell, ráadásul menet közben két alkalommal is átáll hozzánk egy-egy ellenséges vezér (nagyjából a térkép alsó és felső szélén, középen), akiket ki kell menekítenünk az ellenséges vonalakon keresztül. Ha ezt nem tesszük meg időben, és új csatlósaink meghalnak, a küldetésnek azonnal vége. Védelmünket két helyen állítsuk fel – a szövetséges településtől jobbra lévő, kör alakú magaslaton (ide egy orvos, 3 osztag íjász, a feljáróhoz egy dárdás csapat és 1-2 katapult elegendő) és a saját városunk körül. Rögtön kezdjük meg legalább 5 csapatnyi íjász kiképzését, építőinkkel pedig saját táborunktól balra (tehát a település legyen a támadók felé) hozzunk létre 4-5 tornyot, egymáshoz minél közelebb, amiket töltsünk föl íjászokkal. Az ellenség e két védelmi ponton keresztül próbál meg áttörni. A magaslatnál sok problémánk nem lesz, csak azt kell megakadályozni, hogy bárki is feljusson oda. Erre a dárdások az esetek nagy részében bőven elegendőek, főleg, hogy az íjászok és katapultok hatalmas pusztítást képesek véghezvinni a támadók soraiban. Saját városunk védelme már nehezebb az erdők és a megfelelő magaslatok hiánya miatt. Itt mozgó védelmet kell kialakítanunk, hagyni kell, hogy az ellen nekirontson a tornyainknak, majd ekkor kitámadni a gyalogsággal a fák közül. Sok gond lesz az erdőből lövöldöző ellenséges íjászokkal, ezért rájuk különösen figyeljünk, ha csak lehet, küldjünk be egy farkast a tábor melletti erdőbe, és amint a csata közben lehetőség nyílik rá, rohanjunk be 1-2 légióval az ott bujkálók megsemmisítésére. Tekintetbe véve, hogy az emberanyag igen szűkös, az íjászok mellett csak pretoriánusokat képezzünk ki (a felderítőkön és orvosokon kívül persze). Induló lovascsapatunkat hagyjuk tartalékban, és csak végszükség esetén küldjük harcba őket. Velük, illetve saját vezéreinkkel (akiket folyamatosan képezzünk ki a segédcsapatokból) próbáljunk majd eljutni az átálló vezérekhez. Ezeknél a sebesség a döntő, ne legyünk tekintettel a veszteségekre. Amint megkapjuk az új csatlósaink irányítását, meneküljünk vissza velük a saját vonalainkhoz. Ha kell, áldozzuk fel a velük átálló csapataikat is, csakhogy a vezér megmeneküljön. Miután a második Pompei centurio is átállt, még pár percig kell kitartanunk, és a küldetést megnyerjük.
20. küldetés: Let the hunt begin
Húzós egy küldetés. Egy ostromlott erődben vagyunk, amelyet teljesen körbevett az ellenség. Ez önmagában még nem nagy gond, az viszont már inkább, hogy még a segítségünkre küldött erősítést meg kell védenünk, hogy el tudjon jutni a várunkig. Ez utóbbi a nagy probléma, mivel ezeket a csapatokat mi nem mozgathatjuk, agyatlanul nyomulnak előre toronyiránt hozzánk – ez a legnagyobb nehézség az egész pályán. Ha ez a sereg megsemmisül, a küldetésnek vége, ezért rájuk nagyon kell figyelni. Önerőből körülbelül a térkép közepén lévő faluig tudnak eljutni, de ott kíméletlenül leverik őket, ha nem küldünk csapatokat. Némi segítséget jelent, hogy ha sikerül eljuttatnunk szekereinket a térkép széle mentén a jobb oldali semleges városhoz (a középső alapból az ellenség kezében van), akkor elég komoly erőt jelentő csapatok állnak hozzánk. Ehhez elegendő egy légió, megerősítve mondjuk az induláskor meglévő lovas íjászokkal, mert csak két dárdás osztag van az utunkban, ha sietünk. Mivel az ostrom hamarosan megkezdődik, azonnal kezdjük meg a kiképzést a laktanyában, és folyamatosan termeljük a csapatokat, szükség lesz rájuk. 3 utászcsapatunkkal kezdjünk katapultok gyártásába, jó szolgálatot tesznek. Sajnos lovasságot nem tudunk „gyártani”, ezért ezekre vigyázzunk (üss és fuss taktika javasolt, főleg az íjászokra és ostromgépekre koncentrálva). A támadás először lentről érkezik, nem sokkal később pedig jobbról. Mivel nem egyszerre indul az ostrom mindkét oldalon, van időnk összpontosítani erőinket, ne szórjuk szét csapatainkat. Az ostrom heves, de viszonylag rövid. Alig fejeződik be, és megérkezik az „erősítés”. Rendezzük sorainkat, és sürgősen induljunk meg feléjük, a térkép közepén lévő falun keresztül. Rengeteg ellenséges csapat van errefelé, viszont a bal oldalon van egy magaslat, ami egész jó lehetőséget ad íjászainknak és katapultjainknak a rizikómentes pusztításra (a lovasság miatt azonban tartsunk a közelükben lándzsásokat). A küldetés akkor ér véget, ha legalább 1 ember eljut a felmentő seregből az erődbe. Sajnos ezt elég nehéz kivitelezni, mert a gép inkább csatába vezeti a segítséget, mintsem megpróbálna harc nélkül eljutni a célhoz. Nyugtató javasolt! 🙂
21. küldetés: The End of the Republic
Majdnem az előző küldetés fordítottja, ezúttal mi vagyunk az ostromló szerepében. A különbség „csak” annyi, hogy a megsemmisítendő Pompei csapatoknak 3 szövetségese is van, míg nekünk még egy táborunk sincsen. Szerencsére megoldható, hogy a szövetséges törzseket a magunk oldalára állítsuk – ehhez csak az orvosukat és a vezérüket kell likvidálni. Ha ez megvan, akkor az adott törzs csapatai semlegessé válnak, és ha megközelítjük őket saját hadvezérünkkel, akkor átállnak a mi oldalunkra. Mielőtt megrohamoznánk a célpontot, mindenképpen szerezzünk legalább egy települést ilyen módon. Egyéb trükk ezen kívül nincsen, és a küldetés viszonylag könnyű is, mivel a gép passzívan szemléli tevékenységünket, csak kisebb, helyi ellentámadásokra kell számítanunk. A pálya elején lévő tornyok épp ezért elég megtévesztők – arra utalnak, hogy védekeznünk kell, de erre abszolút nincs szükség. Akkor győzünk, ha a térkép közepén lévő erődben megsemmisítjük a központi épületet (Pompey’s encampment).
22. küldetés: The battle for Alexandria
Itt 3 feladatunk lesz: meg kell védenünk a palotát (pontosabban a benne lévő két laktanyánkat), majd le kell küzdenünk magunkat a kikötőhöz, végül pedig fel kell gyújtanunk hajóinkat. Bár az eligazításban Cézár sirámait olvashatjuk, mely szerint „nem kellett volna ilyen kevés erővel idejönni”, óriási sereg áll rendelkezésünkre, ráadásul menet közben is csatlakozni fognak hozzánk egyiptomi csapatok. Amint megkapjuk a vezérlést, kezdjünk katapultok építésébe és csapatok képzésébe. Erőnket osszuk két részre, az alsó és a középső kapu védelmére – felülről nálam nem támadt senki. A legjobb, ha nem a falakon védekezünk, hanem hagyjuk, hogy a lázadók betörjék a kapukat, és belül daráljuk le őket. Az ostrom nem tart sokáig, talán 10 perc elteltével hirtelen csend lesz. Amint ezt tapasztaljuk, alakítsunk a kapuvédőkből két nagy csapatot (orvos legyen bennük feltétlenül), és induljunk meg a kikötő irányába – ne várjuk meg, amíg megkapjuk a hírt arról, hogy a lázadók meg akarják semmisíteni a hajóinkat. Ekkor ugyanis lehet, hogy nem tudunk elég gyorsan leérni, és vesztünk. Feltétlenül hagyjunk a várban is csapatot, mert az ellenfél időről időre megpróbálja megsemmisíteni a laktanyáinkat. Nyomuljunk előre, és ahogy tisztul a terep, hozzunk a kikötőbe katapultokat. Ugyan a küldetésnek ebben a szakaszában még vigyázni kell a hajóinkra, később ezek kellenek ahhoz, hogy megsemmisíthessük őket – osszuk szét őket a kikötő teljes terjedelmében, hogy minden hajó közelében legyen egy. Ha elég nagy csapatokkal indultunk meg, könnyedén átvághatunk a kikötőbe. Amint odaértünk, seregeinkkel forduljunk a lázadók táborai felé (térkép jobb oldala), és verjük vissza az egyre erősödő támadásokat. Amint üzenetet kapunk arról, hogy a lázadók túl sokan vannak, célozzuk meg és gyújtsuk fel a hajóinkat. Amint mindegyik megsemmisül, a küldetésnek vége. Az egész egyébként nem túl hosszú, alig fél óra alatt zajlik le, tehát sietni kell.
23. küldetés: Friends and Allies
Ezúttal össznépi gyomrozásban vehetünk részt, 2 szövetségesünk segítségével meg kell semmisíteni az egyiptomi lázadókat. Az első 15-20 perc a kritikus időszak, amíg az induló csapatok összecsapnak, utána már sokkal nyugisabb a helyzet. Induláskor minden településünk mellé építsünk 1 vagy 2 őrtornyot, hozzávaló íjászokkal együtt. A középső táborunknál lévő csapatokból azonnal alkossuk meg a főseregünket, adjunk hozzá orvost és tábornokot, és rohamléptekben induljunk meg a térkép felső részén lévő szövetségesünkhöz (júdeaiak). Őket fogja ugyanis a fő támadás érni, és ha nem segítünk, szinte azonnal elvéreznek. Lehetőség szerint itt is mihamarabb – akár a pálya kezdetén – építsünk 2 tornyot a helyőrségük mellé, ezek nagyon sokat segítenek. Amíg a nagy bunyó tart, ne támadjunk, csak védekezzünk és erősödjünk. A fő támadás a júdeaiakat éri, de máshol is érkeznek szórványos támadások, gyakorlatilag a térkép teljes területén. Az őrtornyok mellé mindenhol gyártsunk le egy légiót, akiket csak akkor vessünk be, ha a fák alól íjászok lövik őket, hogy felderítsék a tornyok számára a célpontokat. Amint a nagy csata lecsengett, felkészülhetünk a támadásra. Vonjuk össze erőinket, és foglaljuk el az ellenséges falvakat. Mivel segítőink is aktívan tevékenykednek, ez már nem lesz túl nehéz.
24. küldetés: Just one… more… fight
Elérkezett a végső próbatétel. Cézár leghűségesebb tábornoka, Titus Labienus árulóvá vált, a mi feladatunk, hogy ezért méltóképpen megbüntessük. Induló csapatunkat úgy bővíthetjük, ha magunk mellé állítjuk az ellenséget. Ezt úgy tehetjük meg, hogy leromboljuk a parancsnoki sátrakat – general tent, a tisztet ne bántsuk – mire az oda tartozó csapatok átállnak hozzánk. Sok reményt ne fűzzünk a dologhoz, mivel annyira szét vannak szórva a segédcsapatok, hogy átállításuk után szinte azonnal le is mészárolják őket a többiek. Inkább egyenesen törjünk a térkép közepén lévő faluhoz, az ugyanis automatikusan csatlakozik hozzánk, amikor megközelítjük. Ekkor azonban számítsunk arra, hogy hatalmas sereg zúdul ránk felülről. Ha lement a csata, és még mindig élünk, akkor nyugis időszak következik. Szereljük fel seregünket mindennel, amivel csak lehet, és induljunk felfelé várat ostromolni. Az ellenfél ezután már passzív, így nem kell nagy tehetség ahhoz, hogy bevegyük az erődöt, és végezzünk a renegát centurióval. A játék pedig véget ér…
