A játék dobozának fülszövege a legtökéletesebb bevezető: „ Egy egész világ vár… Merüljünk el a World Of Warcraftban, és csatlakozzunk több ezer bátor, vakmerő hőshöz a mítoszok, varázslatok, és végtelen kalandok online világában. Tarajos, hófödte hegycsúcsokon, hegyi erődítményekben, kanyargós kanyonokban, vad erdőkben tehetjük próbára magunkat. Zeppelinek suhannak tova a harctól parázsló csataterek fölött, mi pedig részesei lehetünk a hatalmas ütközetek nyújtotta élménynek. Ez mind rád vár. Te mire vársz még?”
Mit ne mondjak, hangzatos ez a kis buzdító fülszöveg a doboz leghátulján, de mikor megvettem a World of Warcraftot, egyáltalán nem ez motivált. Már úgy mentem be a szoftverárusító egységbe, hogy nekem Ő kell, mást nem hozok, többet mással nem játszom. Persze a mondat utolsó fele aranyos túlzás, de azért mostanában igen akkurátusan lefesti az állapotomat. Hogy miért is vártam a tavaly novemberi megjelenés után hónapokat a World of Warcraft becserkészésével? Nehéz megmondani. Talán 2003 teléig tudom visszavezetni a történetet, ott gyökerezik minden „probléma” forrása. Annak a csodás évnek a decemberében néhány ügyes és okos vezető úgy döntött, hogy a Star Wars Galaxies nevezetű MMORPG-ből (Massively Multiplayer Online Role Playing Game – huhh, sikerül leírni) létrehoz egy letölthető, 14 napos próbaverziót. Azelőtt még sose próbálkoztam ezzel a műfajjal, és mivel a Star Wars a lelkem egyik csücske, ezért kipróbáltam. Az a két hét nem nagyon szólt másról… Karácsony… Ok, már láttam párat, inkább SWG! Barátnő… Otthon karácsonyozik, nem baj, SWG! Család… Ismerem őket, jól megvannak, SWG! Körülbelül ilyen stílusban telt el a 14 napos trial verzió.
Ekkor rádöbbentem, hogy az MMORPG – képletesen szólva – elég veszélyes műfaj. Azt vesszük észre, hogy leülünk a játék elé, csináljuk a küldetéseket, csereberélünk a többi játékossal, elbeszélgetünk a magyar kalandorokkal, új tájakat fedezünk fel, és már be is sötétedett kint. Ez már-már nem csak szimpla játék, mivel a karakterek digitális alteregóként szolgálnak minket a fantázia világában.
Pontosan az SWG-ben szerzett tapasztalatok gátoltak meg abban, hogy beszerezzem a World of Warcraftot a megjelenése napján. Azt nem tudom, hogy ez okos döntés volt -e, de koncentráljunk a jelenre és a közelmúltra. Egy barátom beszerezte a játékot, majd a testvére, majd még egy ismerősöm is ugyanezt tette. Természetesen elmentem megnézni, és ott azonnal belezúgtam a WoW-ba. Rohantam én is, lekaptam egyet a polcról, kasszánál fizettem, hazajöttem, install, majd a regisztrációt követően már vígan kalandoztam Azeroth világában.
Jobb később, mint soha. A megjelenés után pár hónappal már én is a hatalmas világ síkságait, hegyeit, erdőit járom, és ilyen jól még játékkal sosem szórakoztam. Minőségben, valamint mennyiségben is óriási dózisban kényeztet minket a Blizzard, mivel a játéktér hatalmas, a közösség többnyire szuper, a grafika gyönyörű, a zene és a hangok isteniek, küldetésből, pedig rengeteg van. (Mennyiségi összehasonlítás: A WoW-val az első egy hónapban 188 órát, 25 percet és 15 másodpercet játszottam, és csak 43-as szintig jutottam. A Doom 3: Resurrection of Evilt pedig 8 óra alatt vittem végig.)
Az egyik kedvenc külföldi online játékmagazinom írta, hogy „Ez az az Online RPG, melyet játszanod kéne, akárki is vagy!” Míg nem tettem egy próbát a WoW-val, addig azt hittem, hogy ez csak egy fellengzős, üres frázis, de most rájöttem, hogy minden egyes szava igaz.
De ennyi legyen is elég a kis személyes naplómból, mert ez a cikk nem arról szól, hogy milyen jó játék a WoW (nagyon jó), hanem arról, miként kalandozhatunk a leghatékonyabban Azeroth világában. Megpróbálok egy olyan ismertetőt megosztani veletek, amely nemcsak a kezdőknek, hanem azoknak is segítséget nyújt, akik már belekóstoltak ebbe a mesés univerzumba.
Az alapok
Talán kezdjük a legalapvetőbb dolgokkal, hogy mindenki szépen, zökkenőmentesen elindulhasson a hőssé válás rögös útján. A World of Warcraftot bárki megveheti, akinek felkeltette az érdeklődését, kisebb-nagyobb eltérésekkel 12000 Ft környékén szinte mindenhol kapható. Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a játék használatához rendelkeznünk kell egy hitelkártyával, amelynek az adatait az interneten keresztül megadhatjuk a regisztráció során. Legjobb, ha ez a kártya VISA vagy Mastercard. Elfogadja a rendszer a VISA Electront is, de azokkal előfordultak már problémák fizetéskor. Miért kell mindez? Azért, mert a WoW havidíja 12,99 Euró, ami nagyjából 3200 Forint. Ezt az összeget a játékkal megvásárolt első ingyenes hónap után havonta kezdik el leszippantani Blizzardék a hitelkártyánkról addig, amíg fel nem mondjuk az előfizetésünket. Ez egyáltalán nem nagy összeg, tekintve a szerverek rendszeres karbantartását, a folyamatosan bővülő játékteret, valamint a folyamatosan gyarapodó küldetéseket.
Amennyiben nem rendelkezünk hitelkártyával, úgy egy alternatív megoldáshoz kell folyamodnunk, aminek a neve GameCard. Ez olyasmi, mint a mobiltelefonoknál a feltöltőkártya. 6500 forint körül van az ára, ám sajnos kevés helyen lehet kapni, és akkor sincs belőle túl sok. Ezért az összegért hatvan napot tölthetünk el Azeroth világában, csak az oldalon meg kell adni a rajta található kódsorozatot. Pontosan, mint a pre-paid mobilok esetében. Tehát akinek éppen nincs elektronikusan, nemzetközileg használható hitelkártyája, az elkezdhet vadászni ezekre a GameCardokra. Lelőhelyet sajnos nem mondhatok, ez nem a reklám helye.
Miután túl vagyunk az installációt követő regisztráción, el is indíthatjuk a játékot. Még egy jó ideig ne álmodjunk a kalandozásról, ugyanis a dobozban a bolti verzió lapul, amelyhez le kell tölteni a patch-eket. A Blizzard programja ezt automatikusan megteszi, nekünk csak hátra kell dőlnünk, és megvárnunk, míg leér a közel 200 megabájtos csomag. (Itt is látszik, mennyi mindennel bővítették ki a játékteret a hónapok során.)
A legelső komoly döntésünk az az lesz, hogy kiválasszuk, melyik Realmban kívánjuk létrehozni karakterünket. Az itthon vásárolt WoW-ok kizárólag európai szervereket látnak, tehát ezekből válogathatunk. Mindenekelőtt érdemes puhatolózni például az interneten, hogy melyik Realmnak milyen a híre, a játékosok morálja, vagy, hogy mennyire van tele. Ha ismerősünk, vagy barátunk játszik, menjünk arra a szerverre, elvégre mindig jól jön egy ismerős. (Bár már az első aktív hét után tele leszünk ismeretlen ismerősökkel.) El kell döntenünk, hogy PVE, vagy PVP Realmban induljunk. A PVE-ben csak akkor támadhatnak meg minket a másik ághoz tartozó játékosok, ha vétünk ellenük (megöljük az NPC-iket, stb…), míg a PVP szervereken akármikor csetepatéba keveredhetünk az ellenséges playerekkel. Mindenki maga dönt, annyit azonban hadd jegyezzek meg, hogy a PvP az igazi sava-borsa mindennek, a két szembenálló fél háborús hangulata úgy jön át a legjobban.
Döntsük el, hogy a Horda, vagy a Szövetség (Alliance) oldalára állunk a háborúban, és készítsünk magunknak karaktert. A frakció kiválasztása után tegyük le a voksunkat a nyolc faj összesen kilenc kasztjából a nekünk legszimpatikusabb mellett, szabjuk testre a megjelenését, nevezzük el, és már be is léphetünk Azeroth világába.
Frakción belül, fajok szerint is máshol kezdjük majd a játékot. Az Alliance-es, első szintű karakterek közül az Emberek Elwynn Forestben, a Törpök és a Gnómok Dun Morogh-ban, a Night Elfek pedig Darnassus-ban „születnek meg”. A Hordánál ez így néz ki: az Orkok és a Trollok Durotarban, a Taurenek Mulgore-ban, az Undead-ek pedig Tristfall Glades-ben lépnek be először a fantáziavilágba.
Nem kell félni, hogy már a játék elején elkap minket egy 40-es szintű NPC, mert a kezdőhelyszínek pontosan úgy lettek elkészítve, hogy az irányítással, és a kezelőfelülettel ismerkedő játékosok akadálymentesen boldoguljanak. Az első tíz-tizenöt szint a bemelegítéshez áll legközelebb, megismerjük a világot, kényelmesebben mozgunk majd ezután. Körülbelül húszadik szintig „fogják majd a kezünk”, vagyis ide-oda küldözgetnek, ha már kinőttünk egy régiót, onnantól azonban magunkra maradunk. Ez persze nem teljesen így van, mert készítettem egy táblázatot, amelyben le van írva, hogy hányadik szinten hova érdemes ellátogatni újabb küldetésekért, ez elegendő segítséget nyújt majd nektek.
Megvan a kiválasztott faj, a kaszt, elvállaltunk, és teljesítettünk néhány alapfokú, egyszerű küldetést, mi kellhet még így az elején?! A kezdőhelyszínek környékén mindig van egy nagyváros, mely a saját frakciónk fennhatósága alatt áll, tehát szabad a bejárásunk. Látogassunk el ezekbe az élettől nyüzsgő településekre, és kérdezzük meg az őröket, hogy hol tanítanak Trade Skilleket. Ezek nagy-nagy fontossággal bírnak a WoW világában, mivel ha magas szintre fejlesztünk egy-egy foglalkozási ágat, igen szépen megélhetünk majd az elkészített termékek értékesítéséből. Mindemellett akár saját hasznunkra is fordíthatjuk a produktumokat. Minden kaszt szabadon választhat, és megtanulhat kettőt a Trade Skillekből, ám nem árt megfontoltan, és logikusan döntenünk. Egy Paladin miért választaná a Gyógynövénygyűjtést, mikor így is tökéletesen képes a saját gyógyítására? Okosan kell választanunk. Ajánlanék néhány kombinációt mind a kilenc kaszthoz, ezek az optimális elosztások, amelyek kiegészíthetik az adott karakterosztály képességeit, vagy pótolhatják gyengeségeit.
Druid: Skinning/Leatherworking
Hunter: Skinning/Leatherworking
Mage: Tailoring/Enchanting
Paladin: Mining/Blacksmitthing
Priest: Tailoring/Enchanting
Rogue: Fishing/Cooking vagy S/L
Shaman: Herbalism/Enchant
Warlock: Herbalism/Enchant
Warrior: Mining/Blacksmitthing, First Aid
Ezekben a képességekben is folyamatosan fejlődni fogunk, igaz XP-t nem kapunk a művelésükért, de folyamatosan tudatja velünk a program, hogy ha a bányászat skillünk éppen nőtt eggyel. Itt is „szinteket” lépünk, bár itt például Kovácstanonc, Inas és hasonló megnevezések alá van bújtatva az előmenetelünk. Amennyiben fokozatosan haladunk előre, úgy a mesterségünk trainerei képezhetnek minket tovább. Ez képességeink bővülését vonja maga után. Egy magasan képzett szakember állandó látogatója az Auction House-nak, és bizony nem vásárolni megy oda.
A karakterfejlődés XP rendszerben történik, a táblázatunkban láthatjátok a szükséges mennyiségeket, így erre most nem térnék ki. Stat pontjaink növekednek maguktól, úgyhogy inkább a „nem-automatikus” fejlődésre koncentrálnék pár sor erejéig. Kétszintenként meg kell látogatnunk saját kasztunk trénerét, ahol megtanulhatjuk a tudásunknak megfelelő új képességeket. Ezek pénzbe kerülnek, az elején még pár ezüstből megvan egy szint összes friss spellje, de a vége felé már lazán otthagyhatunk 20-30 aranyat is a trainernél. Nincs kötelezővé téve, hogy mit kell megvenni, mindenki azt tanulja meg, amire szüksége van, illetve azt, amire futja. Nekem még mindig van olyan spellem, amelyet 24. szint óta nem sajátítottam el, mert nem láttam (még) értelmét.
A fejlődés másik „nem automatikus” ága a Talent rendszer. Tizedik szint fölött minden szintlépésnél kapunk egy-egy talent pontot, melyet kedvünkre költhetünk/oszhatunk el az elérhető képességek között. Minden kaszt három ágazatban szórhatja el ezeket a pontokat, és ha 40-es szint körül rájön, hogy ezt nem így kellett volna, úgy semmi sincs veszve, a megfelelő helyen kérvényezhetjük az újraelosztást. Bizony, Blizzardék mindenre gondoltak.
Előfordul, hogy szólózás (lásd miniszótár) közben elhalálozunk. Ilyenkor két alapvető lehetőségünk támad: a Release Spirit gombot megnyomva kiereszthetjük lelkünket élettelen testünkből, mire az egy Spirit Healernél, a legközelebbi temetőben jut újra a mozgás éteri érzéséhez. Ekkor az angyalkinézetű lénynél kérvényezhetjük, hogy ott és azonnal keltsen fel minket, de ez csak végső esetben ajánlott, mivel a rajtunk lévő tárgyak 75%-ot vesztenek a Durability értékből (ez súlyos javíttatási számlákat vonhat maga után), valamint 10 percig „Feltámadási betegségben” szenvedünk, mely annyira lerontja a stat pontjainkat, hogy ez idő alatt teljesen harcképtelenek vagyunk. A másik lehetőség, hogy hullafutamot (Corpse Run) indítunk, és odaslattyogunk arra a helyre, ahol életünket vesztettük. Ott feltámadhatunk minden további megpróbáltatás nélkül. Vannak olyan kasztok, amelyek képesek feltámasztani a halottakat a temető közbeiktatása nélkül, vagy esetleg a Warlockok képesek SoulStone-t gyártani, amellyel azonnal újraéledhetünk.
Group, Party
Azok a küldetések, amelyek egyedül túlzottan keménynek bizonyulnak, mert például magasabb szintű monszterekből rengeteg rohangál egy helyen, több embert kívánnak. A LookingForGroup, vagy esetleg a General csatornán elkezdhetünk finoman érdeklődni, hogy ki van éppen az aktuális küldetésünkön, és, ha valaki visszajelez, megkérdezhetjük tőle udvariasan, hogy nincs -e kedve party-ba rendeződni. A gruppoknak megvannak az előnyei és megvannak a hátrányai is, de azt már most mindjárt leszögezhetjük, hogy egy MMORPG-t így igazán hangulatos játszani. Természetesen összehoz majd minket a sors segítőkész, normális karakterekkel, de ugyanakkor találkozunk majd önző, kapzsi figurákkal is. Ne felejtsük el, hogy ezek emberek, tehát a valódi életben is így van ez.
Érdemes nagy odafigyeléssel, a többieket is aktívan segítve küzdeni egy kis csoporttal, mert csak így figyelnek fel ránk az emberek. Így érhetjük el azt, hogy néhány ember rendszeresen party-ban lesz velünk, nem csak egy-egy órára. Magasabb szinteken már egy picit átfogalmazódik a csapat fogalma és funkciója is.
Amikor szintünknek megfelelő, izmosabb Instance-ban egy ismeretlenekből összerakott gruppban vagyunk, és még nem szoktunk össze, akkor sem lesz nehéz dolgunk, ha tisztában vagyunk a csoportos harc alapszabályaival.
Mindenekelőtt meg kell választani a Leadert, vagyis a vezetőt. Ez olyan ember lesz, akinek ez már vagy a sokadik karaktere, vagy pedig már járt errefelé, és ismerősen mozog a dungeon-ben, illetve az aktuális környéken. Arra kell mennünk, amerre ő megy, mert tisztában van vele (jó esetben), hogy honnan, milyen erősségű támadás várható, és ennek megfelelően instruálja a többi játékost is. Fontos a jó vezető, mert átgondolatlan mozgással még egy ötfős csapattal is halál fiai vagyunk.
A groupban minden kasztnak megvan a saját íratlan szerepe, ezen gyökeresen nem tudunk változtatni, bármennyire is szeretnénk. Tankoknak kiválóak a Paladinok (lovagok), Warriorok (harcosok), és a Druidák (pl. medve formában). Nekik az a feladatuk, hogy bevállalják a sebzést a party többi tagja helyett, miközben ők maguk is hatalmas sebzéseket osztogatnak. Félni nincs ok, mert elengedhetetlen, hogy legyen egy jó Priest (pap) is a csapatban. Ő a leghátsó sorban áll, csata közben folyamatosan gyógyít, és csak akkor harcol, ha muszáj. Egy instance-ban általában 1%-nyi sebzést osztanak a papok, miközben számtalanszor mentik meg társaikat a biztos haláltól. A „tank” harcol a sűrűjében, a gyógyítók hátulról fedeznek, miközben a mágiahasználó kasztok valahol félúton állnak, és ontják magukból a varázslatokat az ellenség felé. Így összekombinálva, összehangoltan mozogva igen halálos kis csapat születhet meg. Nagyon kell vigyázni a mágusokra, Warlockokra (varázslók), papokra, mivel az ő HP-jük elég alacsony általában, így ha rájuk szabadulnak a monszterek, veszélybe kerülhet az egész csapat.
Előfordul, hogy nagyobb tömegben törnek ránk az ellenségek, ilyenkor a priestek, és a mágusok előcsalogathatnak egy-egy időnyerő varázslatot a csoport érdekében. A varázsló fél percre képes báránnyá változtatni az ellenséget, ami sérülés hatására azonnal visszaváltozik. Éppen ezért nagyon kell vigyázni, hogy ezeket még véletlenül se bántsuk, mert súlyos következményei lehetnek. A papok undead ellenségeket képesek „lelakatolni”, így ők is kivonódnak a forgalomból, de ezeket szintén nem szabad bántani.
Fontos alapszabály, mikor csoportban vagyunk, hogy ne szaladjunk el. Hiába látjuk, hogy már halálunkon vagyunk, akkor se fussunk el. Ez velünk húzhatja a szörnyeket, melyeket „belevonatoztathatunk” a többi, kisebb bajban lévő társunkba is, ez megint csak a group felesleges veszélyeztetése. Gondoljunk csak bele: lehet, hogy éppen egy papba, vagy paladinba ütköztetjük a monsztereket, akik fel tudnának támasztani minket, miután elül a veszély. Legyünk készek feláldozni magunkat a közös cél érdekében. Menekülni csak akkor szabad, mikor futni kezd az egész party. Akkor viszont hatványozottan ajánlott.
Rendkívül fontos a csapaton belüli kommunikáció, bár ez gondolom már kiderült a fenti írásokból. Az összhangban mozgás elengedhetetlen kelléke az, hogy mindig tudjuk, vagy éppen tudassuk másokkal az aktuális helyzetet. Szóljunk, ha észreveszünk valamit, ha egy pillanatra ki kell mennünk inni (persze ezt a csata közti szünetekben), ha manát kell töltenünk, stb… Minél több információt közlünk saját karakterünkről (természetesen a kötetlen beszélgetés mellett), annál jobban oda tudnak ránk figyelni a többiek is.
Loot… Groupokban ez szokott némi feszültséget generálni. Ez a zsákmányolás elnevezése a WoW-ban, általában körönként megy, tehát egy ötfős csapatnál, öt monszter leölése során mindenki tud egyszer lootolni (zsákmányolni). A pénz megoszlik, a tárgyak az aktuális zsákmányoló Inventory-jába kerülnek. Kivéve, ha az a tárgy zöld, kék vagy lila színű. Ilyenkor dobni kell a felbukkanó kis ablakban lévő dobókockával. De ne nyomjunk rá automatikusan erre az ikonra! S/N rendszer él a legtöbb csoportban, ami azt jelenti, hogy dobás előtt tisztázni kell, hogy valakinek csak eladásra (Sell) kell a tárgy, vagy komolyan szüksége is van rá (Need). Mikor valakinek kell a cucc, a többieknek passzolnia kell a dobást. Illetve nem kell, de erősen ajánlott, ha nem akarjuk, hogy egy group se fogadjon be minket. Amennyiben ketten „Need”-elik a tárgyat, akkor csak ez a két személy dob, és így tovább. Sell esetén mindenki megpörgeti a kockát, és az emberek 1-100-ig terjedő skálán elért eredménye dönti el, hogy kié legyen a stuff.
Hasonló a helyzet a ládákkal is. Ott nincs S/N rendszer, mindenki pörget a /roll parancs beírásával, akié a legnagyobb eredmény, az nyithatja ki a ládikót. Ezekben mindenféle hasznos dolog (potion-ök, étel, ital), és talán még egy-egy ritkább tárgy is lehet.
Etikett
A hatékonyság érdekében a lovagok például megbeszélhetik egymással, hogy ki, milyen Aurát használjon, ki, mivel áldja meg a többi játékost és egymást. Ha valaki tehát azt kéri tőlünk, hogy áldjuk meg Blessing of Mighttal, tegyük ezt meg. Ez nem követelőzés, biztosak lehetünk benne, hogy ha mi kérünk áldást, vagy buffot, megkapjuk a party tagjaitól. Ez egy szimbiózis az együttlét idejére.
Igazság szerint a WoW-béli etikett nagyon is hasonlít a valós életre. Itt is megköszönjük, ha szívességet kérünk valakitől, üdvözöljük a frissen érkezetteket, elköszönünk, ha megyünk, satöbbi. Egyetlenegy mondattal össze tudnám foglalni az egész lényegét: olyat ne tegyünk másokkal, amit nem szeretnénk, hogy velünk megtegyenek (és legyen ez így a való életben is…).
Ezt csak azért mondom, mert PvP szerveres tapasztalataim alapján a Horda tagjai ezt egyáltalán nem tartják szem előtt. Persze ez általánosítás, amit én utálok, de ebben az esetben van némi igazság. Küldetések közben azon kaphatjuk magunkat, hogy az előző harcból éppen, hogy csak 20 százaléknyit gyógyultunk fel, és hátba támad egy Hordás. Na, ez nem szép dolog. Questelés („küldizés”) közben hiába ellenség, ne támadjunk meg senkit. Én tudom milyen érzés ezt elszenvedni, és bizony nem a legkellemesebb.
Szintén nem szép dolog megtámadni olyanokat, akik kb. tíz szinttel alacsonyabbak. Ők általában szürkével vannak megjelölve a számunkra, és még honor-pontot sem adnak nekünk. Mégis megesik, hogy néhányan pontosan ezt csinálják. Én például az Alliance-es karakteremmel általában futni hagyom a kisebbeket, de az ellenséges oldalról ezt szinte sosem teszik meg. Legfőbb tanácsom, hogy kerüljük az alattomos módszereket, és törekedjünk a tiszta csatára. Amennyiben meglátunk valakit az ellenséges frakcióból (PvP szerveren), azt még nem muszáj megtámadni.
Guild
Tegyük fel, hogy normálisan viselkedünk, hasznosnak bizonyulunk az Instance-ekben, figyelünk a csapattársainkra, és mondjuk, sokat játszunk egy megszokott csapattal. Ekkor óhatatlanul is meghívnak minket Guildekbe (legyen Céh). Counter Strike-on és egyéb Multiplayer játékosok hajlamosak Klánnak is nevezni ezt de nem, ez Guild. Egy ilyen céhnek a tagja lenni igazán nagy tapasztalatszerzési forrás. A csapattal néhány komolyabb instance után komolyan összeszokunk, meglesznek a támadási stratégiáink, a közös égéseink, és győzelmeink. Ne lépjünk be minden felajánlott guildbe, mert rengeteg olyan van, ahol csak a nevünk alatt jelenik meg, hogy hova tartozunk, de ezen kívül sehol máshol nem vesszük észre a változást. Sok céhben nincs semmiféle összetartás, a tagok nem beszélnek egymással, és lehet, hogy még nem is játszottak együtt. Mindenképpen érdemes egy kisebb, de otthonosabb guildbe tartozni, ahol nagyjából tisztában vagyunk, ki-kicsoda. Az idetartozók általában sokat járnak el instance-ekbe, küldetésekre, és mindig segítenek egymásnak a bajban. Jómagam is egy körülbelül tíz-tizennégy főt számláló céh tagja vagyok, és a jó társaság mellett magasabb szintű játékélménnyel is gazdagabb lettem a közös harcok során. Itt nem számít, hogy egy arany hiányzik a lóhoz, összedobják neked. Cserébe természetesen nekünk is segítőkészeknek kell lennünk.
Quest vs. Grind
Bizony ez egy alapdilemma a WoW-ban. Illetve annyira nem is dilemma, mint inkább egy jelenség. Vannak olyan játékosok, akik éjt nappallá téve grindelnek („darálnak”), csak hogy minél hamarabb elérjék a nagyobb szinteket, mások pedig megesküsznek a küldi szerinti gyilkolászásra. Az a furcsa az egészben, hogy valahol mindkét félnek igaza van. Questeléssel telhet a legjobban az idő, így szerezhetjük a legjobb élményeket, így igazán izgalmas a WoW. Ugyanakkor grindelés közben csak úgy dől az XP. Míg questekkel egy óra alatt sikerült 5-6000 XP-t összeszednem, addig szintén egy órát grindelve simán összeszedtem 15000 tapasztalati pontot. (Ezt 29. szinten mértem, más szinten eltérés helyszíntől függően lehetséges.) Tehát a grind sokkal nagyobb profittal rendelkezik, mivel egyedül csináljuk, az összes talált pénz és tárgy a miénk, úgyhogy vihetjük az AH-ba és a vendorokhoz a cuccokat akár félóránként is. Az egésznek a hátulütője, hogy az alatt az óra alatt egyazon helyszínen tartózkodunk, és ugyanazt az ellenségtípust öljük újra, és újra, és újra. Ez könnyen unalmassá válhat, de néha az ember rászorul a grindre is. Mikor már 29. vagy 39. a szintünk, és csak 30ezer XP hiányzik a következőhöz, óhatatlanul is azon leszünk, hogy azt a kevés pontot még a mai nap összeszedjük, ekkor bizony kell a Grind.
Vigyázni kell, hogy olyan helyet találjunk, ahol az ellenfelek megfelelő kihívást jelentenek a szintünknek, lehetőleg kevés legyen a defense értékük (általában a mágiahasználó monszterek), és legyen belőlük bőven az adott helyszínen. Ekkor elkezdhetünk vadászni, szépen egyesével. Mielőtt azonban elindulunk, szerelkezzünk fel élelemmel és vízzel, ami feltölti saját életünket, manánkat. Ez azért fontos, mert ezek segítségével lerövidíthetjük azt az időt, melyet a normál regenerálódással töltenénk.
A questek, mint már említettem általában egy jól kitalált kis háttértörténettel kezdődnek, melyet már önmagukért is érdemes átfutni, egyesek viccesek, míg a többi tetszetős. Kalandozni csoportban jó, így törekedjünk arra, hogy a group lehető legtöbb tagja azonos küldetésen legyen. Amennyiben valakinek nincs meg az aktuális kveszt, azzal megoszthatjuk a Share gombbal, de vigyázat, a többrészes misszióknak csak az első részét adhatjuk tovább a társainknak! Gyűjtögetős, mészárolós, és még rengeteg fajta küldetés vezérel majd el mindenkit Azeroth legtávolabbi sarkaiba is.
Összegezve a fentieket: nem ajánlom, hogy állandóan csak grindeljünk egyedül, mert fejlődni ugyan lehet tőle rendesen, de közel sem olyan izgalmas, mint a legtöbb átgondolt háttértörténettel rendelkező quest. Mehet a grind, de csak mértékkel, nehogy elvesszen a játék varázsa.
PvP, Honor rendszer
Mikor a Blizzard elkezdte tervezgetni a World of Warcraftot, három fontos követ kívántak beledolgozni az alapba. Az első természetesen a kalandozás lehetősége volt, a felfedezés varázsa, mikor NPC-monszterekre vadászunk teljes lendülettel, és küldetéseket teljesítünk mindkét kontinensen. A másodikat a Blizzard belső körökben „The World is a Toy”-nak, vagyis szabadon fordítva „A világ játszóház”-nak hívják. Ezek mindenféle interakciót magukban foglalnak a környezettel, mik a karakterfejlődésre egyáltalán nincsenek hatással, mégis szórakoztató ezeket csinálni. A harmadik alapkő volt a Player Versus Player harc, vagyis a PvP.
Mivel a Blizzard eddigi összes játékában igen fontos szerepet kapott a játékosok online megmérettetése, így ezt mindenképpen mellékelni szerették volna a játékhoz, és szerencsére eléggé alaposan átgondolt rendszert sikerült megalkotniuk.
Említettem már a Hordások és a Szövetségesek közti feszült, sőt, ellenséges viszonyt. Nos, ez nem csak úgy a levegőből jött, nem ám. Mindenki emlékszik még a kilencvenes évek első felére, mikor debütált a WarCraft nevű stratégiai játék. Ebben orkok és emberek harcoltak egymás ellen a végső uralomért. A Blizzard úgy döntött, hogy nem szimplán csak egy világba helyezi a két frakciót, de küldetésekkel úgy intézi, hogy még csak ne is menjenek el egymás mellett szó nélkül. Magyarán szólva mesterségesen gerjeszti az indulatokat a két fél között, hogy minél jobban hasonlítson a világ a WarCraft hangulatvilágához.
Hogy ne csak esztelen öldöklés legyen, kreáltak egy olyan rendszert, amely a játékosokat teljesítményük tükrében rangsorolja. Ez Honor pontok és Honorable Killeken keresztül materializálódik. Összesen tizennégy rangot érhetünk el mindkét oldalon, és az előremenetel nem csak a nevünk mellett látható jelzésben jelentkezik. A ranglétrán felfelé haladva elérhetővé válnak új felszerelések, méghozzá irdatlan olcsón, továbbá kedvezményes javítások, és még rengeteg hasznos dolog. Az igazi Kánaán csak a legmagasabb két rangnál szabadul ránk, ugyanis olyan páncél- és fegyverjutalmakat kapunk, amelyeket játék közben csak nagyon ritkán találhatnánk. Azt csak úgy halkan jegyzem meg, hogy a játékosok jelentős százaléka a 11. rangnál (Alliance esetében ez Commander, Hordánál pedig Liutenant General) egyáltalán nem jut tovább. Rajta, teljesítsétek a kihívást, és mondjuk látogassatok el az egyik Battlegroundra!
Mount
A 9-re végződő szinteken (úgy, mint a 9, 19, 29, 39, 49 és 59) – lélektani határok közelében – nagyon begyorsítunk a fejlődésben. Ekkor elkap minket a gépszíj, hogy elérjük azt a bizonyos „kerek szintfordulót”. Két esetben hatványozódik a fejlődési ritmusunk, ez a 39. és az 59. szint. Az 59-nél gondolom, nem kell megmagyaráznom, hogy mi a sietség oka, viszont 39-nél üdvösebb cél vezérel minket.
Nevezetesen a 40-től elérhető a Mount, vagyis a hátas! Kasztonként változik, hogy milyen állatot kapunk, de annyit mindegyikről el lehet mondani, hogy hatvan százalékkal gyorsítják a haladásunkat, és emellett nagyon stílusosan néz ki. Végiglovagolni egy csataménen, vagy párducháton Hillsbrad fenyőerdeiben páratlan hangulati elem. Tehát amellett, hogy hasznos, még státusszimbólumként is felfogható a Mount.
Nem minden ennyire napos, még lóhátról sem… Kezdjük ott, hogy a negyvenes szintet el kell érnünk. Ez még önmagában nem nevezhető túlzott nehézségnek, viszont eszeveszett spórolást kell folytatnunk addig is. Kezdjük ott, hogy nagyjából összesen száz aranyba kerül az, hogy nyerget érezzünk virtuális karakterünk hátsója alatt. Nem elírás, száz arany. Meg kell tanulni lovagolni, ezután meg kell venni a Hátast. Ez sok játékos kasszáját lenullázhatja, rosszabb esetben pedig csak 45-ös szint körül gyűlik össze elég pénz ahhoz, hogy ne a saját cipőnket kelljen koptatnunk a poros fennsíkokon.
Nem ennyire rossz a helyzete néhány kasztnak. Vegyük például a paladint és a warlockot. Ennek a két karakterosztálynak alanyi joga a paripára, így negyvenedik szinten mindössze a rendjük vezetőjével kell beszélni ahhoz, hogy meglegyen a gyönyörűséges lovuk. Bizony, még a lovaglás szerteágazó tudományát sem kell elsajátítaniuk.
Auction House
Meg kell tanulnia mindenkinek okosan gazdálkodnia a pénzével, amennyiben szeretne például egy szép kis hátast magának. Én, személy szerint a kasztom miatt ingyen kaptam a lovat, de simán lett volna elég aranyam arra, hogy megvegyem. Miért? Azért mert jól osztottam be a megkeresett összeget, másrészt pedig tudtam, hogy mit, hova érdemes vinni a profitmaximalizálás érdekében.
Először is a grindelés nem csak a tapasztalatszerzés egyik leghatékonyabb (ámde annál unalmasabb) formája, hanem a pénzgyűjtés is így a leghatékonyabb. Elég csak arra gondolni, hogy a megszerzett vagyont nem kell öt részre osztani a group tagjai között, hanem az egészet bezsebelhetjük saját magunk. Ez először elég kapzsinak tűnhet, de az nyugtasson meg minket, hogy ennyit mindenki megengedhet magának, mivel szent cél vezérli minden mozdulatunkat. Grindelés nagyobb pénzösszeghez vezet, de mint fentebb is írtam, nem kell túlzásba vinni. Nem az a cél, hogy mind a száz aranyat ebből a tevékenységből spóroljuk össze, szó sincs róla, de ez vezet e következő állomáshoz, melyet meg fogunk tárgyalni.
Esik a sok ezüst, szinte már zuhog, mégsem ez a legfőbb pénzforrás. Jól olvastátok, nem a talált pénz az elsődleges pénzforrás. A monszterek grindelés közben elég sok mindent dobálnak nekünk az anyagi javakon kívül. Meg kell tanulnunk, hogy mi mennyit ér a kereskedőknél, és annak megfelelően kell ezeket a dolgokat elraktároznunk az inventory-ban, minél többet érnek. Nyugodtan szabaduljunk meg azoktól a tárgyaktól, amelyekről tudjuk, hogy még tízes stócokban is csak egy ezüstöt kapunk értük! Ezek csak foglalják a helyet az inventory-ban, másra nem jók. Inkább koncentráljunk azokra a cuccokra, melyekért már önmagukban is egy-másfél ezüstöt csenget le a legközelebbi vendor.
Viszonylag „gyakran” dobálnak majd felénk a monszterek zöld cuccokat. Ezek Uncommon, vagyis „nem szokványos” besorolást kapnak, mivel ritkábban fordulnak elő, mint fehér és szürke társaik. Kétféle van a „színes” itemekből: létezik olyan, amelyre „Binds on Pickup”, vagyis léleklenyomatunk (Soulbound) rászáll, ahogy betesszük őket az inventory-ba. Ezeket rajtunk kívül más játékos nem veheti fel, így el sem adhatjuk. Mi akár használhatjuk is, ha jobbak, mint amelyek nálunk vannak, de máskülönben csakis a vendoroknál lehet őket elpasszolni. Tárgya válogatja, mennyit ad érte a helyi árus, de szép summák üthetik a markunkat így is.
A színes itemek másik fajtája „Binds when Equipped” bélyeggel van ellátva. Ezek olyan stuffok, amelyekre csak akkor kerül rá a léleklenyomatunk, ha elkezdjük használni őket. Ebből jön majd a sok bevétel! Az ilyen cuccokat eszünk ágában se legyen eladni vendoroknak! Mindig a WoW aranyszabály lebegjen a szemünk előtt: „ami nekünk csak szemét, más kaszt karakterének lehet, hogy kincs!”
Létezik a vendornál egy sokkal nagyobb profittal kecsegtető megoldás is, melyet Auction House-nak hívnak. Ez, mint a neve is mutatja egy aukciós ház, ahova a tárgyakat szépen egy alacsony összeg fejében be lehet adni 4, 8 és 24 órás licitálásokra. Meg kell tanulnunk az itt használt árstruktúrát, mert különben rengeteg lejárt aukciós levelet kapunk a „sikeresek” helyett. (Kis adalék ide, hogy egy 3-4 órás grind alatt nagyságrendileg 15-20 dolgot találunk, amit érdemes feldobni az AH-ba.)
Az árakat jobb, ha megjegyezzük. Ha például naponta viszünk 20 adag selymet eladásra, próbáljunk meg emlékezni arra holnap, hogy mennyiért adtuk a portékát tegnap. A Tailoring skilllel rendelkező játékosok megőrülnek majd érte, és a fejlődésük érdekében bizony szükség lesz a silkre, tehát valószínű, hogy elviszik majd.
Nagyon fontos, hogy mindig adjunk meg egy villámárat, vagyis Buyoutot a feltett terméknek. A legtöbben utálnak licitálni, vagy veszteni a licitben, és ha nem túl magas nekik az ár, akkor rányomnak a Buyout gombra, és azonnal véget ér az aukció. A pénz a postaládánkba, a termék pedig a vevőhöz kerül. Meg kell tanulnunk ezt az árat is belőni valahogy, hogy ne legyen se túl kevés, de se túl magas, különben rajtunk marad az esetleg értékes portéka. Zöld, Uncommon cuccoknál az alapár körülbelül háromszorosát adjuk meg, míg Kék (Rare), és Lila (Epic) tárgyaknál tulajdonképpen nincs limit. Mivel ritkák, ezért valakinek a különleges képességeik miatt biztos szükségük lesz rájuk, így a rezervációs ár is igen magas lehet.
Az AH-ban nem csak a színes, talált tárgyak kelendőek, hanem a saját magunk gyártotta stuffok is értékesek lehetnek némely karakternek! Vannak kelendő tradeskillek, mint például a kovácsolás, az Enchanting. Amennyiben magas szintre fejlesztjük ezeket a mesterségeket, olyan tárgyakat is gyárthatunk, amelyekért egyes emberek igen szép összegeket fizetnek majd nekünk.
Az Enchanterek általában a chat-csatornákon keresztül árulják a különböző tárgyak bűvölését, és noha ezekhez kell némi alapanyag, de egy fegyver enchantolásáért akár hét aranyat is elkérhetnek! Ez már bizony szép summa, tekintve, hogy a felhasznált reagensek belekerültek kb. egy aranyba.
A kovácsolók az alacsonyabb fejlettségi szinteken még nem csinálhatnak túl jó tárgyakat, de ahogy múlik az idő, ahogy fejlődik mesterségük, annál jobban profitál foglalkozásuk. Teszem azt, nemrég találtam egy kardreceptet kovácsoknak, melyet ha megcsinálok, az AH-ban körülbelül 20 aranyat is adnak érte Rogue osztályú játékosok.
Ahhoz, hogy jól elboldoguljunk az Auction House-ban, nem elég, ha kiismerjük magunkat az aktuális helyen, némi segítségre is szükségünk lesz.
Segédoldalak, Pluginok
Szerencsére, mivel három és félmillió aktív előfizetője van a WoW-nak, ezért rengeteg aktív adatbázis áll a rendelkezésünkre az interneten is. Meg kell tanulni használni ezeket a hatalmas információ-mennyiséggel feltöltött oldalakat, mert ezekkel időt spórolhatunk, és komoly anyagi javakra tehetünk szert.
Kezdjük a keresgélést mondjuk egy olyan oldallal, amely szorosan kapcsolódik a fent részletezett témához, nevezetesen az Aukciós Házhoz. Csak írjuk be böngészőnk keresőmezőjébe, hogy http://www.wow.allakhazam.com és már el is repülünk egy gigantikus adatbázisba. Igazság szerint ha annyira nem is gigantikus, de mindenképpen használható a dolog. Rendkívül felhasználóbarát módon barangolhatunk az egyes menüpontok között, de számunkra most a legfontosabb kell, és tulajdonképpen ez a site legjobban használható funkciója, a neve Item Lookup.
Egy jól irányzott Alt+Tab-bal átlépünk a WoW-ból a windows-ba, fellapozzuk a fent említett oldalt, kiválasztjuk a megfelelő menüpontot, és már pötyöghetjük is be annak a tárgynak a nevét, amelyről szeretnénk többet tudni. Itt mindent leírnak a keresett stuffról, amit csak tudni lehet róla. A kiváló rendszernek köszönhetően itt tudhatjuk meg, hogy mennyit is ér például egy „Robust Helm of the Owl” sisak, ugyanis megtekinthetjük, hogy mi volt eddig a legmagasabb, a legalacsonyabb és a leggyakoribb ár, amit ezért a portékáért az AH-ban kértek. Ennyi információ alapján könnyedén meghatározhatjuk azt az árat, amit még hajlandóak kifizetni a felhasználók az aktuális tárgyért. Visszaléphetünk a WoW-ba, és már pakolhatjuk is fel aukcióra a sisakot!
A következő segédoldal a tájékozódásban segít. A World of Warcraftban, mikor felveszünk egy Questet, akkor csak azt mondják meg, hogy az adott területen körülbelül hol van az NPC, akivel beszélnünk kell, vagy jóformán el sem árulják, hogy merre vannak a monszter, melyet le kell gyilkolnunk. Ekkor általában be kell járnunk az adott térkép legkisebb zugát is, mire felleljük a kis gonoszságokat. Persze ez az egész csak arra a szituációra érvényes, mikor még újak vagyunk a terepen, mert idővel kiismerjük azt.
Pontosan az új helyszíneken való tájékozódásban segít a http://www.thottbot.com címen található oldal. Minimáldizájn fogad minket, fehér alapon keresősáv, pár menüpont és ennyi. Ne tévesszen meg senkit a kinézet, ez igenis profin összerakott adatbázis. A keresőbe csak bepötyögjük a küldetés nevét, és térképeken bejelölve már láthatjuk is, hogy merre kell keresni a megoldásához szükséges ellenségeket. A cikk írásának pillanatában 14411 Quest pontos leírása, és helyszíne található meg az adatbázis sűrű ereiben.
Persze nem csak erre lehet használni. Szeretnénk egy kiscicát, de nem tudjuk hol lehet kapni? Írjuk be az item nevét, és ő megmondja, hogy milyen szörnyetegek dobják, milyen rendszerességgel, továbbá azt, hogy ezek hol találhatóak meg. Esetleg közli velünk, melyik vendornál lehet kapni a kiscicát. Rendkívül sokoldalú site a Thottbot, melyet a WoW felhasználók egy tízórás játék alatt legalább tízszer, tizenötször megnéznek.
Gyakori, hogy a Thottboton a küldetésekhez a térkép mellett találunk koordinátákat is. Ezek önmagukban nem sokat érnek, viszont ha letöltünk a World of Warcrafthoz egy plugint, máris könnyebb dolgunk lesz. A pluginok, és addonok használatára aktívan buzdít minden játékost a Blizzard, tekintve, hogy ezek rengeteg beállítási lehetőséggel gazdagítják kedvenc MMORPG-jukat. Mindenekelőtt leszögezném, hogy használatuk teljesen legális, és a profibb játékosok mind használnak addonokat a WoW-hoz.
Látogassunk el a http://www.cosmosui.com címre, és szedjük le a Cosmos nevezetű plugin legfrissebb változatát. Ez eszméletlen sok fícsörrel gazdagítja a játékot, olyan sokkal, hogy én szinte még csak a negyedét használom aktívan, eddig ezekre volt szükség. Kezdjük ott, hogy a casterek (mágus, pap, stb…) nyomon követhetik a kiosztott buffokat, ha party-ban vagyunk láthatjuk, hogy társaink hogyan haladnak az aktuális küldetésben, használhatjuk a Thottbot koordinátákat, beépített Instance-térképeket kapunk, és még sorolhatnám a végletekig. Annyi beállítási lehetőség van, hogy az már tényleg figyelemreméltó. Sajnos nincs túl sok helyünk, úgyhogy ajánlanék egy linket: http://www.wowwiki.com/Cosmos_Beginners_Guide. Itt minden megtalálható a Cosmos pluginnal való első lépésekről, igaz angol nyelven, de felettébb hasznosnak bizonyulhat az első órában.
Úgy gondolom, hogy most már mindenki biztonsággal elindulhat kalandozni Azeroth világába, hiszen megvan minden alapvető információ, amely az akadálymentes kezdéshez kellhet. Nagyjából a 45. szintig biztonságban vagytok ezekkel a tanácsokkal, utána pedig már nem is lesz szükségetek segítségre, hisz töviről-hegyire ismerni fogjátok az egész világot. Megtapasztaljátok majd a Raid Groupok varázsát és kihívásait, ellátogattok majd a legkegyetlenebb Instance-ekbe is, és talán valamikor még találkozunk is a World of Warcraft nagyszerű világában. Én szívesen látok mindenkit, remélem egyszer még kvesztelünk együtt! Addig is GG, HF.
XP Táblázat
Alant látható egy XP táblázat, amely alapján kiszámolhatjuk, hogy körülbelül mennyi erőfeszítésünkbe kerül elérni a következő szintet. Persze nem fix ez a sok szám, mi úgy számoltunk, hogy a sajátunkkal azonos szintű ellenségeket győzünk le. Így jönnek ki ezek az értékek. Hogy Ti is ki tudjátok számolni kedvenc szörnylelőhelyetek várható XP-jét, leírnék egy egyszerű kis egyenletet, amellyel könnyedén megtehetjük ezt:
XP=(Ellenség_szintje*5+45)*(1+0.05*Szintkülönbség) (a szintkülönbség az ellenfélhez képest mérve értendő. Tehát ha a szörny lvl 45-ös, mi pedig 40-esek vagyunk, az azt jelenti, hogy a szintkülönbség -5)
Alliance – Mikor hova?!
Az alábbi táblázatban megnézhetjük, hogy hányadik szinten, melyik régió küldetéseit érdemes megcsinálnia az Alliance játékosoknak.
Horda – Mikor hova?!
A Hordás karakterek sem maradhatnak ki a jóból, számukra készült ez a táblázat. Hasonlóan az Alliance-es katalógushoz, ez is azt mutatja, hogy hányadik szinten melyik régióban érdemes questelni.
WoW_Area_Guide_Horde.xls
World of Warcraft kisszótár
AFK: Away From Keyboard. Akkor használjuk a kommunikációban, ha egy pillanatra halaszthatatlan dolgunk végett abbahagyjuk a karakterünk irányítását.
Alt: A főkarakteren kívüli összes alternatív karakterünk jelzője.
AoE: Area of Effects spell. Ez olyan varázslat, amely nem a célpontra, hanem adott területre hat. Elég nagy Aggrót generál, használata néha veszélyes.
Aggro: A szörnyetegeket felingereltük, aggróznak, vagyis ránk támadnak. Az Aggro (Radius) azt (is) jelöli, hogy milyen közel kell menni egy monszterhez ahhoz, hogy „észrevegyen” minket és támadjon. Nagy Aggro = messziről észrevesznek.
AH: Auction House
BG: Battleground
Buff: Ezek jótékony hatású varázslatok, amelyek pár perctől akár félóráig is feltuningolhatják képességeinket.
Caster: Olyan karakter, aki harc során a háttérben marad, és onnan osztja a varázslatait, mint például a Mágus.
CR: Corpse Retrieval, vagy Corpse Run. Röviden: elhalálozás után a lelkünkkel futunk a holttestünkért.
DD: Direct Damage, ez olyan varázslat, amely az AoE-vel ellentétben nem területre, hanem csak a célpontra hat.
DMG: Damage, sebzés.
DOT: Damage over Time, azaz (bizonyos) idő alatti sebzés.
DPS: Damage per Second, vagyis sebzés per másodperc.
Durability: Minden tárgynak megvan a saját Durability, vagyis tartósság értéke. Harc közben minden item veszít ebből a számból, ám mielőtt ez 0-ra esik, mindig javíttassuk meg a dolgainkat.
Gank: Player Vs Player, egy játékos megtámad egy másik játékost, miközben az éppen a mobokkal harcol. Nem szép dolog.
GM: Game Master. Ezek a Blizzard alkalmazásában álló karakterek, akiknek a játékosok segítése a feladatuk. Afféle online Support rendszer. Megismerni őket a kék ruhájukról, és a nevük előtt lévő <GM> tag-ről.
Griefer: Másokat szándékosan idegesítő személy.
Grind: Ugyanazon a területen, ugyanolyan monsztereket mészárolni, méghozzá nagyon hosszú ideig.
HP: Health Points
HS: Hearthstone. Ennek a kőnek a megdörzsölésével visszajuthatunk abba a fogadóba, amely otthonunknak van megjelölve. Óránként egyszer használhatjuk.
Instance: Az Instance egy olyan dungeon, amelyet külön tölt be a WoW a csoportunk minden egyes tagjának. Ezt csak nekünk teszi meg, így másik csoport nem lesz ugyanezen helyen, csak mi! Ha egy második group is idejön, nekik saját verziót tölt be a program, így nem találkozunk majd egymással.
LFG: Looking For Group, vagyis társakat keresek a játékhoz.
LFM: Looking For More, azaz egy-két karakter hiányzik a groupból, és szeretnénk ezt az űrt betölteni.
LOL: Lots of Laugh, vagyis valami nagyon vicces.
LOM: Low on Mana. Gyakran halljuk majd ezt a kaszterektől.
Loot: Zsákmányolás, halott mobok kifosztása.
MOB: A játék által irányított lények a WoW világában.
Nerf: Valaminek a degradálása.
Newbie: Új játékos, néha használják egy nem túl jó karakter sértegetésére is.
Ninja: Olyan ember, aki akár a legkeményebb harc félútján is képes leállni lootolni, míg a többiek szenvednek a monszterekkel.
NPC: Nem játékos karakter.
Pet: Olyan NPC, akit játékos irányít.
PvE: Player Vs Environment, vagyis harc a játékos és NPC-k között.
PvP: Player Vs Player, azaz küzdelem játékos és játékos között.
Raid: Raid-nek nevezzük a nagycsoportos támadásokat egy-egy helyszín ellen.
Res: A resurrection, vagyis feltámasztás rövidítése.
Respawn: Ha megölünk egy monsztert, előbb-utóbb újraterem, respawnol az adott helyen.
Solo: Szólózni, vagyis egyedül játszani, küldetéseket megoldani.
Tap: Mikor látjuk, hogy sok player van a környéken, akkor lép életbe a Tap. A szörny XP-je akkor érkezik (groupon kívül) a mi számlánkra, ha mi ütjük meg először.
TY, THNY, THNX: Ezek a Thank You rövidítései.
Vendor Trash: Olyan item, amelyet nem érdemes felvinni az Auction House-ba eladni. Ezeket a vendorokra sózzuk rá.
WTB: Want To Buy, vagyis vásárolni szeretnék. General Chat-ben sok ilyet olvashatunk.
WTS: Want To Sell, azaz eladni szeretnék. Szintén sokszor fordul elő a General Chat-ben.
XP: Experience Point, magyarul tapasztalati pont.
