A rally játékok nagy forradalma 2000–ben volt, mikor megjelent a Colin McRae nevével fémjelzett, igen ütős anyag. Azóta kijött jó pár része, azonban a készítők mintha csak direkt visszafele fejlesztették volna a sorozatot – egyre silányabb minőséget mutatott az egykor igen patinás név. A rally szerelmeseit egészen idáig hagyták kétségbeesetten epekedni egy használható matéria után: megjelent a WRC Rally Evolved!
Emlékszem, jómagam is azok táborát gyarapítottam, akik szájtátva lesték a Colin első részét még a jó öreg, szürke PS1-en – mindaddig, míg enyém nem lett. Akkor aztán addig nyúztam, míg világbajnok nem lettem benne, sőt, még azt is erősen megfontolás tárgyává tettem, hogy beruházok valami jobbfajta kormányra, a tökéletesebb játékélmény kedvéért. Ebből nem lett semmi, ám a jó érzéseim a játék irányába azóta is megmaradtak. A második részt már csak éppen muszájból nyomtam végig, ám a többinek már nagyon neki sem álltam – persze feltételezem nem azért gyűltünk itt mi ma össze, hogy meghallgassuk nosztalgikus sirámaimat. De a Rally Evolved révén megcsillant valami halvány reménysugárka, hogy végre azt kapom, amire már 199 óta várok.
E lírai bevezető után nézzük meg, mire számíthat az egyszeri játékos, aki bepréseli az anyagot a gépébe! Egy elég gyengén megkomponált bevezető után máris a főmenüben találhatjuk magunkat, melyet nem voltak restek szétdizájnolni, de azért megteszi. Az Options-ban beállíthatjuk a vizualitást (a kamera mozgását, képarányt, sebességkijelzést, stb.), bizergálhatjuk az irányítást, az audiónál szabályozhatjuk mitfárerünk hozzászólásait, és persze egyéb hanghatásokat, a Driver Aids-nél adhatunk magunknak különböző rásegítéseket (fék, kormányzás, stb.), ám ezek alapból amúgy is maximumon vannak, állítgathatjuk profilunkat, beszabályozhatjuk a nyelvet, legvégül pedig megnézhetjük a készítők listáját. Igazán nem lehet panasz, jól testreszabhatónak tűnik a játék. A Rewards-nál nézhetjük meg a már behozott extráinkat (köztük az elnyert serlegeket, vagy éppen a behozott autókat is), csekkolhatjuk legjobb elért eredményeinket, jelentkezhetünk internetes játékra, és végül belekezdhetünk a tényleges versenyzésbe. Ezen belül indíthatunk egy gyors futamot (quick race), melynél semmit nem kell állítgatnunk, egyből a sűrűjébe dob a játék, aztán hadd szóljon. Mehetünk egy kiválasztott rally-n, egy kiválasztott pályán, tesztelhetjük kocsink beállítását egy tesztpályán, majd később még történelmi eseményeket is újrajátszatunk (ezt akkor kapjuk meg, ha a bajnokságban megfelelően teljesítünk). Természetesen itt ugorhatunk neki a bajnokságnak is, melyet ha megteszünk, már csak nehézségi fokozatot és autót kell választanunk (melyből kezdetben hét van) és már taposhatunk is a gázba. Pontosabban – ha nem kapcsoltuk be a Real Calendar pontot – előbb még a kívánt versenysorozatot is meg kell jelölnünk, majd egy teleportálás, és már ott is termünk az adott helyszínen.
Minden rally három szakaszra oszlik, melyek előtt mindig lehetőségünk van módosítani a kocsi beállításait, valamint megreparálni a megreparálandót. A versenyek előtti beállításokat a modify setup pontnál tehetjük meg, ahol akár az előre megkreált konfigurációkat el is menthetjük. Felülről lefelé haladva a következőkön tudunk módosítani: áttétel nagysága (gear ratio), rugók (springs), csillapítás (dampers), karosszéria magassága (ride height), fékerőeloszlás (break bias), nyomatékeloszlás (torque bias), első dobkés (front roll bars), hátsó dobkés (rear roll bars), gumik (tyres), differenciálmű (differential map). Az áttétel határozza meg, hogy gépünk hogyan gyorsul: egy rövid versenyre érdemes pörgőst választani, igaz ekkor kisebb lesz a végsebessége, ám azokon a futamokon, ahol sok az egyenes szakasz, bátran állítsuk ezt hosszabbra. A rugók minél puhábbak, annál nehezebben fordul a kocsi, ám az sem jó, ha a legkisebb rántásra is 180° pördülünk! A csillapítás segít a földön maradni, ennek megválasztása létfontosságú! A karosszéria magassága a végsebességünkre és a menetstabilitásra van hatással. A fékerőeloszlás szabályozza az első és hátsó kerekekre jutó fék nagyságát, minél jobban előretesszük, annál hamarabb tudunk megállni, ám fennáll a veszélye, hogy kipördülünk. A nyomatékeloszlás azt mutatja, hogy mennyi jut az első-, illetőleg hátsó kerekre. A felfüggesztés keménységét elöl és hátul külön-külön határozhatjuk meg. A gumiknál természetesen gumit tudunk választani, ebből létezik tizenhárom, esetenként különböző tulajdonságokkal. Az azért gondolom egyértelmű, hogy a svéd rally-nak nem aszfaltgumikkal kell nekimenni… A differenciálmű szabályozza, hogy mennyire tudjuk „csapatni” a gépet, ám ne vigyük túlzásba, mert hamar felülkormányozott lehet, aztán úgy kipördülünk, mint annak a rendje!
Ha megvagyunk az optimalizálásokkal, bátran csapjunk virtuális hátasaink közé, és már mehet is a móka! A képernyő bal alsó részében láthatjuk a sebességmérőt (az Options-ban átválthatjuk, hogy km/h-ban jelezzen), alatta kocsink sebesülésének állapotát, a jobb felső sarokban láthatjuk az eltelt időt, valamint, hogy mennyi van még vissza az adott szakaszból (minden szakasz öt részre van felbontva), legvégül a bal felső sarokban láthatjuk aktuális lokációt jelző zászlót. Jó szimulátor-hagyományokhoz hűen itt is a bal analóg karral bírhatjuk gyorsulásra gépünket, a jobbal pedig kormányozhatjuk, míg a háromszöggel válthatunk kamerát, a kéziféket pedig a körrel tudjuk berántani. Az L2-vel pillanthatunk hátra, használata nem javasolt, lévén gyorsan elveszthetjük az irányítást kocsink felett, amivel értékes másodperceket faraghatnak le követőink hátrányukból (vagy tovább növelhetik saját előnyüket). Alapból félautomata sebességváltóval indulunk a versenyeken, ami az egyik legkényelmesebb megoldás: a gép helyettünk vált, ám mikor nem érezzük megfelelőnek az éppen aktuális sebességet, nyugodtan közbeavatkozhatunk – ám miután korrigáltunk, rábízhatjuk ismét a gépre ezt a műveletet. Miután végeztünk az aznapi futammal természetesen egy értékelést láthatunk, visszanézhetjük ügyködéseinket, majd beírhatjuk nevünket az örökranglistára – már ha elég jók voltunk. Ezután a garázsba kerülünk, ahol elvégezhetjük a javításokat – ám az időkeret véges, gazdálkodjunk vele jól! Persze legfontosabb, hogy a motor megfelelően működjön, minden más másodlagos.
Érdemes szem előtt tartani azt az igen magvas gondolatot, melyet a program többször is megoszt velünk a töltőképernyőn: a rally-ban nem a helyezések számítanak, hanem a pontok! Ez persze elég viccesen hangzik, mert természetesen a helyezésekért kapjuk a pontokat – ám ez nem azt jelenti, hogy amint elszúrtunk egy kanyart, azonnal újra kellene kezdenünk az egész versenysorozatot – a hagyományokhoz híven a három szakaszt együtt értékelik, és aki a legrövidebb idő alatt végzett, az a győztes. Így ha van egy jobban fekvő szakasz, akkor semmi sincs veszve, bőven behozhatjuk majd a lemaradásunkat. Minden rally megnyeréséért kap tíz pontot a győztes, ám ami talán még ennél is fontosabb, hogy ha mi vagyunk azok a bizonyos személyek, akkor 300 extra pöttyöt is kapunk. Természetesen nem bajnoki pontjainkhoz, hanem a Rewards menüben elkölthető összeghez. Ezekkel újabb kocsikat, pályákat, vagy éppen csalásokat tudunk behozni (különösen poén a már emlegetett történelmi kocsik megnyitása!). Ha a bajnokságban annyira jól haladnánk, hogy előnyünk már behozhatatlan lenne, akkor meg is ünnepelnek minket, mint győzteseket – ám a sorozat tovább megy, amit már csak azért is érdemes befejezni, hiszen az elverhető pontokból sosem elég!
Mivel a játékról igazából sokkal többet elmondani nem tudunk, rá is térhetünk némi értékelésre. A játék jó. Azt hiszem ebben az egy mondatban össze is lehet foglalni mindazt, amit a WRC Rally Evolved nyújtani tud. Grafikailag egy erős négyes fölét érdemel: remekül megkonstruált pályákon húzhatunk végig, melyeket nem csak magányos fák szegélyeznek, hanem bizony sziklák, meredélyek, legelők, házak és ki tudja, még mik. A távolban helikopterek húznak el, előttünk egy biztonsági ember integet, hogy vigyázzunk, mert egy másik autó lerobbant a pálya közepén – mind, mind nagyon életszerűvé, egyszersmind kellemesen játszhatóvá teszik az anyagot. Mondjuk a svéd pályán látható, az úton álldogáló rénszarvasoktól enyhe lefutású merevgörcsöket kaptam, mikor először megláttam őket: képzeljetek el kartonpapírból kivágott formákat, melyeket mintha bábszínészek húzogatnának dróton – az élmény sokkoló, remélem a végleges verzióban ezt még lecserélik, mert igencsak szemet szúró hibácska. Hangügyileg nem kifejezetten jó az anyag, persze ez enyhén szubjektív megítélés: a zenék kifejezetten nem tetszettek, ettől persze még lehetnek jók, ám igen kevés van belőlük. Viszont a motorhangok valami eszméletlen brutálisra sikerültek, sajna rossz értelemben. Igazán fülsértő, csörömpölő, sikító hangorkánra számítsunk – ezt azért nem kellett volna! Ami a játékélményt illeti: majdnem tökéletesre vizsgázott az anyag. A kocsi nagyon jól irányítható, a beállítások is elég életszerűen változtatják a kocsi menettulajdonságait – így mindenki saját ízlésének, illetve a pálya kívánalmainak megfelelően tudja belőni a gépet.
Azt hiszem, az írja le legjobban a játékkal töltött óráimat, hogyha elmondom: félpercenként figyelnem kellett, hogy ne feszítsem úgy a lábaimat, mert össze fog törni alattam a szék. Minden pillanatban veszettül kell koncentrálnunk, ami az igazi sava-borsát adja ennek a fajta versenyszériának, és ez remekül átjön. Ami nem tetszett még, az a kocsik fizikája: néha mintha csak egy fadobozt vezettem volna – nem kell megijedni, ez csak akkor látszik meg, mikor ütközünk, és idétlenül repül 10 métereket a gép –, de akkor sem néz ki jól. A fizikának köszönhetően néha „beragadunk”, ami nem túl előnyös – érezhették ezt a készítők is, ezért a Selectet nagyon jól bekonfigurálták ezen helyzetek mentésére. Zárszóként pedig engedtessék megjegyeznem annyit, hogy akinek tetszettek a régebbi Colin McRae epizódok, azoknak feltétlenül megéri ebbe a játékba fektetni, hiszen egy remek konstrukciót kapnak, újszerű köntösben.
